A férfi mögött pillangók, a nő mögött verdák

„Sétálok az utcán, megyek ebédelni. Belátok egy irodába, odaragad a szemem. A falon rózsaszín virágok és pillangók, előtte öltönyös úr mered a monitorra. Fura, de ez az évszázad az elfogadásról szól, gondolom. A Playboy magazin is megszűnt. Az élet alapköve a folyamatos változás.

Tele hassal fújtatok vissza az emelkedőn, a szemem keresi az ablakot. Csinos hölgy ül, háta mögött sportkocsikkal. Ugyanott.
Aztán csak összeállt a kép. Egy irodában, egymással szemben egy férfi és egy nő. A férfi mögött pillangók, a nő mögött verdák. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a nő ELŐTT pillangók, a férfi ELŐTT verdák. Így azért érthetőbb.

Sokszor külső szemlélőként csak egy oldalát látjuk egy sztorinak. Következtetést vonunk le. Felháborodunk valamin, amit nem látunk logikusnak. Ilyenkor az, hogy elhiggyük, hogy a valóság logikus, csak nekünk nincs elég információnk, csak bizalom kérdése. És ha ez a bizalom nincs meg, akkor hirtelen mindenki hülye lesz körülöttünk. Ezért néha, amikor úgy tűnik, hogy mindenki megbolondult, akkor elgondolkodom, hogy vajon mi az amit én nem látok.”