„Most kezd igazán problémává válni. Rájöttek a vagyonosok, hogy tényleg nem örök életűek. El kell kezdeni foglalkozni a vagyonnal, nem azért, hogy az egyenesági örökös ne kaphatná meg a vagyont, hanem hogy tudatosan engedje rá ezt a terhet. Kérdés, hogy jó-e 18 évesen ötmilliárd forintot örökölni. Azok, akik megkeresték a pénzt, jóval érzelemdúsabban viszonyulnak hozzá, mint az utódok az ő pénzükhöz.
Érdemes elkezdeni a zsilipelést, először csak 20-50 millióval, majd esetleg 200-zal és így tovább. Meg kell tanulni az utódoknak is a gazdálkodást, hiszen addig csak kérték és kapták a pénzt a szülőktől mindenféle javakra.
Ez pedig nem tanít meg semmire. Nagyon komoly probléma az is az üzleti gyakorlatban, hogy a jól menő családi vállalkozásokat az utódok nem nagyon akarják átvenni. Más életet akarnak maguknak, mint egész nap, látástól vakulásig egy – lehet, hogy számukra nem élvezetes – szakmában dolgozni. Egy tanulmány megállapítása szerint a hazai kis- és középvállalkozói réteg közel 60 százalékának nincs terve az utódlásra, harmadának pedig ugyan van ilyen irányú elképzelése, de az igazán nincs semmilyen formában rögzítve. Ezt jól mutatják azok a számok is, amely alapján itthon az első generációváltást a vállalkozások 30 százaléka „éli túl" üzembiztosan, a második generációváltást 10-15 százalék, míg a harmadik váltásnál ez a szám drámaian lecsökken a biztonságos 3-5 százalékra. A generációs vállalkozás átadások aktualitása megnöveli a személyi bankárok és esetleg a bizalmi vagyonkezelők felelősségét és lehetőségeit is. Mondhatom, hogy egy piaci igény kezd kialakulni feléjük.”