1. Az alapkamat és az állampapírhozamok lecsökkenése
Magyarországon hosszú ideig indokolatlanul magas volt az alapkamat, olyannyira, hogy a forintban való hitelezés lehetősége sokáig fel sem merült, egyúttal az állampapírokat is csak igen magas hozammal lehetett kibocsátani, óriási terhet róva ezzel a költségvetésre. A 10 évvel ezelőtti válság után átmenetileg lecsökkent a jegybanki alapkamat 5,25 százalékra, azonban onnan újra megemelték 7 százalékig 2011 végére, miközben a cseh és lengyel alapkamat már jóval alacsonyabb szinteken volt
– olvasható a cikkben. Hozzáteszik, hogy a szint 5,25 százalék volt, amikor Matolcsy György átvette a jegybank irányítását 2013. március 3-án. Innen a kamatcsökkentési ciklus megállás nélkül folytatódott egészen 2014 nyaráig, amikorra mindössze 2,10 százalék lett az alapkamat, ezzel végre szinkronba kerülve a régiós alapkamatokkal. 2016 májusára az alapkamat már a 0,9 százalékos szintet is elérte.
Végül megkezdődött a nem konvencionális eszközök alkalmazása a monetáris lazításban, ezzel pedig egy olyan kivételes helyzet következett be, hogy a rövidtávú kamat gyakorlatilag nullára csökkent.
Bár ez a megtakarítóknak kedvezőtlen lehetett, a lakossági állampapírokra ennél magasabb kamatot fizettek.
A fix kamatozású állampapírokkal ma is elérhető az infláció szintjének megfelelő hozam, az inflációkövető kötvényekkel lényegesen magasabb is. Az államnak ugyanakkor ez sokkal kisebb terhet jelent, mint korábban: míg 2010-2012 között átlagosan 7-8 százalék volt a 10 éves államkötvény hozama, 2013-tól fokozatosan 3 százalékig csökkent
– teszi hozzá Fellegi Tamás.
2. Hitelezés és Növekedési Hitelprogram
Annak ellenére, hogy az alacsonyabb alapkamat és piaci kamatok alacsony, megfizethető hitelkamatokat biztosítottak a lakosság számára, a cégek irányában nehezen indult meg a hitelezés. Az ingatlanhitelezés és a személyi kölcsönök fellendülésével szemben
a vállalatok nehezen jutottak forráshoz, ezért az MNB bevezette az NHP-t,
a Növekedési Hitelprogramot, több szakaszban. Így a cégek maximum 2,5 százalékos kamat mellett juthattak hitelhez, az ehhez szükséges forrást pedig az MNB biztosította a bankoknak – teszi hozzá Fellegi.
3. Zseniális menekülés a svájci frank hitelekből
A 2008-as válság előtti években, amikor a forintkamatok olyan magasak voltak, hogy fel sem merült a hitelezés, gyorsan elterjedtek a svájci frank hitelek, melyek kamata ugyan kedvező volt, azonban kevesen számoltak komolyan az árfolyamkockázattal. Nos, ennek meg is lett a böjtje: míg hosszú ideig 150-170 forint között volt a svájci frank árfolyama, a válság után emelkedni kezdett, és eljutott 250 forintig. Ekkor döntött úgy a kormány és az MNB, hogy forintra váltják a svájci frank alapú lakáshiteleket, hogy ne terhelje a hitelfelvevőket a további kockázat, hisz ez beláthatatlan következményekkel járt volna.
A dologra épp időben került sor, a legrosszabbtól sikerült megmenekülni:
a svájci jegybank nem sokkal később megszüntette a svájci frank addig alkalmazott euróhoz képesti árfolyamkorlátját, és ekkor az árfolyam elszállt: hosszú ideig 300 forint lett.