A műkorcsolya művésznője – Fél évszázaddal ezelőtt hunyt el Kronberger Lily

Kronberger Lily (1890–1974) jómódú és előkelő édesapja fővárosi fakereskedő volt. Lily tizennyolc évesen lett a műkorcsolya világbajnoka, de már 1906-ban és 1907-ben bronzérmet nyert. A világbajnoki aranyat aztán három másik követte, pálya­futását 1911-ben, mindössze huszonegy évesen, négyszeres világbajnokként, az első világbajnok magyar sportolóként zárta.

Az 1908-as hazai országos bajnokságról külön is meg kell emlékezni. Az interneten ugyanis többen írják gúnyosan, hogy egyedüli indulóként könnyen tudott nyerni. Ami a szavak szintjén igaz – de figyelembe kell venni, hogy az egész sportág ekkor indult, és korábban Lily is, szinte gyerekként, kényszerűen férfiak között versenyzett. Magyarán ő alakította meg a női szakágat, ő volt, akit követni kellett. Továbbá a gyorskorcsolyázó férfiszámokban is volt olyan, ahol csak egy induló volt, ahogy más országokban is. Az egyesületek viszont nagy energiákat mozgósítottak, hogy jégpályák nyíljanak Magyarország-szerte Kaposvártól Kolozsvárig. Már akkoriban is sokat cikkeztek a lapok a felmelegedésről, az enyhe telekről, ami megnehezítette a sportág indulását. Azt jósolták, hogy „zárt helyiségekben kell majd megadni a módját”, mint Párizsban. Persze nem Magyarországon lennénk, ha a versenyzők nem panaszkodtak volna hol azért, hogy puha, hol meg azért, hogy kemény a jég.

A fővárosban a híres, úri Budapesti (Budai) Torna Egyesület, a Budapesti Korcsolyázó Egylet – amelynek versenyzői közül Méray-Horváth Zsófia, Földváry Tibor, Szende Andor, Rotter Emília és Szollás László tett szert világhírnévre –, valamint a X. kerületi Tisztviselőtelepi Torna Egylet szakosztálya működött. Korcsolyapályák pedig a Széna téren, a Stefánia út elején, a Városligeti-tónál, az állatkertnél, a Népligetben, a Kerepesi úton és az Ihász utcában voltak. Bár a kerülethatárok ma máshol húzódnak, mint akkor, meglepő, hogy három X. kerületi helyszín is volt közöttük. Lily egyébként az 1908-as bajnokságra a tátrai Csorba-tónál készült.

Európa 1909-es mű- és gyors-korcsolyázó-bajnokságát, valamint a Nemzetközi Korcsolyázószövetség hölgybajnokságát, ami világbajnokságnak számított, Budapesten tartották. A rendező Budapesti Korcsolyázó Egylet nagyon készült, ekkor betonozták ki a Városligeti-tó medrét, és a háromnapos versenyt nagyszabású esti előadás zárta Mátyás királlyá kiáltása a Duna jegén címmel. A Dunát a tó, a budai várat a Vajdahunyad vára képviselte, ám az események az állatkerttől a Stefánia útig zajlottak. Félezer szereplőnek osztottak ki jelmezt, s a színen volt sziklafal, erdőség, korhű viskók meg tűzijáték és öröktűz vérpiros lángokkal. Tízezer néző gyűlt össze megnézni, az előadás után pedig éjjel 11-ig maguk is korcsolyázhattak. Mátyást Andrássy Károly gróf személyesítette meg, Vitéz Jánost Stróbl Alajos, aki természetesen szobrot is készített. A királyt és oroszlánjait jégből és gipszből formázta. Arról viszont nem szól a fáma, hogy az ezernyi lámpa pazar fényében hány ülep találkozott váratlanul a puha vagy kemény, de hideg jéggel.

láb- és törzstechnikája briliáns, kéztartása pedig sokat javult. Mindehhez pliszészoknya, groomkabátka, marinakék csörge és mindkét fület befedő toque dukált, amelynek homlokrészét ametiszt díszítette, s néhány szál könyökig érő paradicsomszín kócsagtoll. 

Lily hamarosan mégis befejezte a pályafutását családalapítás miatt. Férje nem a tehetséges versenyzőtárs, ifjabb Szent-Györgyi Imre lett, hanem a nála huszonöt évvel idősebb Szent-Györgyi Imre. Gyermekük nem született, házasságuk harminckét éven át állt fenn. Sokat tettek a korcsolyázás népszerű­sítéséért, sőt a tenisz meghonosításáért is. Már Szent-Györgyi légszeszgyáros apja is nagy teniszező volt, vidéki kúriája mellett saját pályát épített. 

Igen, ez a Szent-Györgyi az a Szent-­Györgyi, a nagy tudós családja. Imre ugyanis Albert nagybátyja volt, Albert pedig több Szent-­Györgyi Imre unokája, unokaöccse és testvére. Itt ismét szólni kell a tudós alig ismert sötét oldaláról, hogy balos ideológiák által megbolondítva megtagadta apját és rokonságát „mint az úri Magyarország leszerepelt képviselőit”. Teljességgel érthetetlen a hozzáállás. Például a német megszállás alatt részt vett a fegyveres ellenállásban Zilahy Lajos íróval (Budapest főpolgármesterének vejével), ám a Szentkirályi utca 32/A alatt, gróf Károlyi Józsefné palotájában bujkált. Aki a Magyar–­Lengyel Menekültügyi Bizottság elnökeként tízezreket mentett, sőt angol és amerikai hadifoglyokat is bújtatott a németek elől. Szent-Györgyi Albert és Zilahy e palotában alapították meg 1945 után a Magyar–Szovjet Baráti Társaságot (legutóbb a Free SZFE otthona volt), mígnem Rákosi érkeztével valamennyiüknek szaladni kellett.

1930-ban a Kronberger családot kettős tragédia érte. Az idős édesapa, Kronberger Zsigmond a konyhában gázmérgezést szenvedett, majd a holttestét megtaláló fogadott fia, unokaöccse revolverrel öngyilkosságot kísérelt meg. A fakereskedő cég akkorra már tönkrement, de az özvegy apa az Akadémia utcai Tüköry-palotában egy ötszobás lakásban még fenntartotta magát. Ezzel a teherrel indult Lily a harmincas évtizednek, amely amúgy sem ígérkezett könnyűnek a származása miatt. 1943-tól özvegyen élt. 1969-ben elütötte egy autó, végül 1974-ben hunyt el. 1997-ben a World Figure Skating Hall of Fame tagjának választották, a sportág halhatatlanja lett. S még egy epizód: 1910-ben Kodály Zoltánnal kifejlesztették a zenés kűrt, amelyet a nemzetközi szövetség megvizsgált és engedélyezett, azóta is zenére ropják a táncot a versenyzők.