Visszatért a legjobb Star Wars-sorozat, amit nagy eséllyel még csak nem is látott

Hálátlan feladat egy olyan film előzményét elkészíteni, amelynek végkifejletét már ismerjük: a karakterek sikerrel járnak, de szinte mind meghalnak. Még hálátlanabb, ha a készítők ezt az előzményt példás profizmussal tálalják, de a nézők nagy része egyszerűen nem figyel fel rá. 

A Disney is érezhette, hogy valami különleges született – egy olyan alkotás, ami nem feltétlenül aranytojást tojó tyúk, de képes volt csiszolni a Han Solo-film és a folytatástrilógia által megtépázott Star Wars-renomén.

Lassú az Andor. A második évad is, épp amennyire az első az volt. Nem önkényesen vagy öncélúan, hanem úgy lassú, ahogy a jó történetmesélés kívánja: időt ad a karakterek kibontására, a tét súlyának érzékeltetésére. Itt a kimondott szónak súlya is van, a feszültség nem robbanásokból, hanem pillantásokból és suttogásokból építkezik. A kritikusok – és az a néhány néző, aki látta az előző évadot – pedig ezt jutalmazták, összesen 8 díjjal és 84 jelöléssel, köztük 8 Emmyvel is.

Az különösen érdekes, hogy ez a történet annak ellenére (vagy épp pont azért?) működik, mert szinte a legszűkebb narratív keretek közé van szorítva. Tudjuk, hova vezet: sikerrel járnak a lázadók, hisz láttuk, azt is láttuk, hogy mint Aurelius Rómájában, itt a suttogásban élő lázadás szikrát kap, s olyan tüzet csihol, amit szerte a galaxisban érezni fog később a birodalom. Mégis jó nézni. Jó látni, ahogy a Star Wars világa ideig-óráig elhagyja a fekete-fehér erkölcsi dichotómiát, és beszürkül – ezzel a szürkeséggel pedig valahogy reményt is ad. 

A második évad pontosan ott folytatja, ahol az első abbahagyta. Struktúrájában is hasonlít: a nyitó három epizód, amit egyszerre tett elérhetővé a Disney, gyakorlatilag egy 2,5 órás film. Egyetlen fejezet, amely csak begyújtja a motort – de azt olyan részletességgel és átgondoltsággal, amit rég láthattunk a legendás űropera „világában” – egészen pontosan, 2022-ben, az Andor első évadjával. A következő hetekben újabb „triók” érkeznek, és így fokozatosan felépül a történet a Zsivány Egyeshez, talán az egyetlen jó Disney-féle Star Wars-filmhez.

Sok hibát elkövetett a Disney a Star Wars-univerzumban. Mintha elefánt – vagy stílszerűen egér – lett volna a porcelánboltban, de a legnagyobb hiba mégis az volt, hogy túl gyorsan, túl sokat akartak, s ezzel kiégették az alkotók kreativitását, akik aztán a közönséget égették ki. De az Andor visszatérése azt mutatja: még mindig lehet remekművet alkotni ebben a világban. Csak épp nem a megszokott módon. Nem a Skywalker-szappanopera újabb fejezetei révén, hanem olyan történetek által, amelyek bátran kimondják: 

Nyitókép: Andor