Szélmalomharc a liberalizmusért – Gerő András utolsó könyvéről

Az idén januárban elhunyt, nagy tudású történész, Gerő András utolsó könyvével korábbi írásait szintetizáló, de konklúzióiban új gondolat is megfogalmazó munkát tett le az asztalra. Gerő alapvető tétele, hogy a XXI. század elejére sok változata alakult ki a liberalizmusnak. A gazdaságpolitikáról szólva szoktak beszélni "neoliberalizmusról”, a társadalompolitikát illetően „szociálliberalizmusról”, de politikai szótárunkban szerepel „demokratikus liberalizmus” is, és egyesek beszélnek „progresszív liberalizmusról” is.

Ezen felül az Egyesült Államokban (és néha hazánkban is) felbukkannak „libertáriusok”, amelyet Gerő a liberalizmus egy válfajaként azonosít.

Mint a történész jelzi: néhány modern „liberalizmus-verzió” nem csak módosított az alapelveken, de „adott esetben szembe is mentek az eredeti intencióval”.

A magyar liberalizmus feladatokat teljesített be

Gerő úgy látja, hogy a klasszikus liberalizmus az alkotmányosan korlátozott állam és az egyéni szabadságjogok gondolata. A természetjogra épül és az egyéni szabadságjogok megtestesítője. Vallja a parlamentnek felelős kormányzás, a hatalmak elválasztásának és a választójog alapján működő népuralomnak elvét. A reformkorban Gerő szerint elindul a polgári jogegyenlőség érvényesítésének gondolata, noha „minden társadalomban ez a legrögösebb út”. A gondolat magyar meghonosodásának leírásánál leszögezi, hogy Széchenyit például nem is tekinthetjük klasszikus értelemben vett liberálisnak, noha a Stádium 12 pontja közül jó néhány alapvető liberális követeléseket fogalmaz meg. Szintúgy sajátos formaként értelmezi a deáki „jogközpontú liberalizmust”.

A későbbi kritikákkal szemben a szerző megjegyzi, hogy a magyar liberalizmus nem tájidegen, nem „testetlen eszmetörténeti” elem, „hanem feladatokat teljesített be”.

„A magyar szabadság ideája és politikai gyakorlata magyar nemzetet, magyar polgárosodást és magyar civilizációt eredményezett.” Eközben kritikus szavakkal a szerző is él: „A liberalizmus két olyan Gólemet is létrehozott, ami képessé vált arra, hogy teremtőjét megsemmisítse. Az egyik Gólem a nemzet, a másik Gólem a liberális, azaz a szabad versenyes piacgazdaságból adódó társadalmi problematika volt”. 

A liberalizmus fontos kérdésekben elveszítette a huszadik századot

Gerő nem tagadja, hogy „a liberalizmus eredendően nem társadalomérzékeny ideológia. A liberalizmuskritika egyik fő eleme az volt és maradt, hogy

Ahogy a bírálók ezt aforisztikusan jelezték is: a milliomosnak és a koldusnak egyenlő joga van a híd alatt aludni”. Mindezt a szerző összeköti a modern nemzettudattal, mely a XX. Századra „faji tartalmúvá vált”. „A faji nemzetfogalom is részben a társadalmi problematikára adott egyfajta lehetséges válaszként jelent meg – képviselői nem véletlenül hívták magukat nemzeti szocialistának.”

Mindazonáltal Gerő szerint a liberalizmus nincsen vereségre ítélve. Önkorrekciós lehetőségként említi a harmincas évek Amerikájának példáját, ahol a New Deal „képes volt úgy működni, hogy akár egy trösztellenes, monopóliumellenes, a szakszervezeti igényeket is figyelembe vevő gyakorlat is összeférjen a szabadságcentrikus politikai rendszerrel; azt nem gyengébbé, hanem erősebbé tette”. Viszont ahol a liberalizmus nem tudta meggyökereztetni az általa vallott értékeket, ott vesztes helyzetbe került. Ilyen példa az orosz liberalizmus vagy a weimari köztársaság. „Akárhogy is nézzük, a nácizmus és a bolsevizmus erőteljesen megkérdőjelezte a XIX. századi liberális sikertörténetet. A liberalizmus fontos kérdésekben, fontos térségekben – Európa nyugati felén a század közepéig, Közép- és Kelet-Európában az 1980-as évek végéig – elvesztette a XX. századot.”

A liberalizmus mai hívei számára nem csak érdekes történeti utazás és fejtegetés, de komoly intés is a könyv: 

Gerő András: Liberális látószög. Bp., Habsburg Történeti Intézet-Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, 2022. 367 oldal.

Fotó: Unsplash