Tállya arcai – A megújuló Tállya motorjai

Tállya hosszú ideig marginális szereplője volt a borvidék új arculatának kialakulásában. A település azonban néhány lelkes embernek köszönhetően kezd felébredni hosszú álmából és bekapcsolódni a borvidék vérkeringésébe. De hogyan?

Tállya története az 1200-as évek közepére nyúlik vissza, amikor a tatárjárás után IV. Béla betelepítette a vallonokat Hegyaljára és Tállyára. Ők voltak azok, akik szőlőt telepítettek a borvidéken. 1631-ben Tállya már városi rangra emelkedett, később a Rákóczi-család uralma alá tartozott, akik egyik legfontosabb városuknak tartották a települést. A város fénykora a XVII. századra tehető, borait pápák is itták. Tállya történelme rendkívül gazdag, a túránk során minket a településen végigkalauzoló Koroknay Károly szinte minden házról tudott mesélni egy történetet.

A település központjában lévő Szirmay-kúriát az 1600-as években emeltette a Szirmay-család, ami birtokközpontként és a II. világháborúig a társadalmi élet legfőbb helyszíneként funkcionált. Ma a kúriában az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel működik, amelyet új vezetése tavaly ősszel vett át. Márton-Kováts Krisztina, a hotel háziasszonya beleszeretett Tállyába, ezért vágott bele a hotel üzemeltetésébe, mellette pedig támogatja és aktívan részt vesz a település felvirágoztatásában is.

Ahol tokaji vörösbor is van

Márton-Kováts Krisztina úgy gondolja: ahhoz hogy a település fellendüljön és turisták érkezzenek, szükség van egy olyan helyre, ahol bármikor meg lehet inni egy jó kávét, be lehet ülni egy finom ebédre, és vannak kulturális és közösségi programok is. Ez a hely lenne az Oroszlános, ahol a ház boraként a Tállya-borokat tartják, amikről a Mandiner számolt be elsőként. Jelenleg három bor viseli a Tállya nevet: egy furmint, egy habzóbor és egy vörös különlegesség, egy kékfrankos. A kékfrankosból alig készült, ezért csak az Oroszlánosban kapható. A borokat Hudák István, a Vineum borásza készíti.

Idén alapították a Tállyáért Egyesületet, melynek célja, hogy a tállyai emberekkel összefogva, a településre érkezett termelők és befektetők közösen elősegítsék a település gazdasági, szellemi és kulturális fejlődését. Az egyesület először megalapította a község borlovagrendjét Taille néven, ami a falu nevének eredetére utal. Idén nyáron szeretnének Tállyán egy régi hagyományt is feltámasztani: alkotótábort szerveznek a 300 éves Maillot-kastélyban, melynek most szombaton lesz egyébként a megnyitója. Az utolsó Közép-európai Művésztelep már több mint 10 évvel ezelőtt volt a faluban, de most újraélesztik a hagyományt a Tállya ART programsorozat keretein belül. A cél az, hogy a művészek egy Tállyára vagy Tokaj-Hegyaljára jellemző történet, hagyomány felhasználásával készítsenek művészeti alkotásokat.

A községben nem csak a kulturális, hanem a borászati élet is kezd fellendülni.

Egyre több borász van, aki igyekszik csatlakozni a borvidék fősodorban lévő pincészeteihez. Az elsők között ébredő Homoky Dorottya jó úton jár ahhoz, hogy Tállya egyik emblematikus arca legyen. A fiatal borász egészen közelről tapasztalhatta meg azt, hogy mi történik a szőlőben és a pincében, hiszen édesapja, Homoky András már családjuk harmadik generációs borásza. Homoky Dorottya nem borász pályára készült, film és filozófia szakra járt az ELTE-n. Csak 2011-ben kezdett el érdeklődni a borok iránt, idén nyáron pedig már a második, 2013-as évjáratát töltheti palackba.

Magas a cukortartalma, mégsem aszú, mi az?

Homoky Dorottya egyelőre két hektár gondozását vette át édesapjától, területei a Nyergesek-, a Görbe-, a Hetény-, a Bártfai- és a Sas-alja-dűlőben találhatóak. A pincében a borok spontán, tartályban erjednek és érlelődnek, a tételek csak egy része kerül néhány hónapra hordóba. A borászlány így szeretné a dűlőkben rejlő lehetőségeket és a dűlők karakterét megismerni és felfedezni.

A Tállya-túrán két bort kóstolhattunk meg a 2013-as évjáratból, amelyek nagy fejlődést mutatnak a 2012-es borokhoz képest. A 2013-as borokban több maradékcukor maradt annak köszönhetően, hogy a must erjedése viszonylag korán megállt. Ez azonban ne riasszon el senkit attól, hogy megkóstolja a borokat, határozottan jól áll a magasabb cukortartalom nekik. A Nyergesek-dűlő Tállya egyik legjobb hangulatú területe a borász szerint, akinek 2013-as bora a területről csak furmintból készült, és a tétel egy része 2 hónapot töltött 225 literes harmadtöltésű tölgyfahordóban. A borban a friss almás jegyek dominálnak, mind illatban, mind ízben. A sav és a cukor miatt van elég izgalom benne, a jó minőségű hordóhasználat is érződik rajta. Kellemes, jó ivású furmint lesz.

Tállya „vízentúli” területeihez tartozik a Hetény-dűlő, amely Bél Mátyás idején harmadosztályba lett besorolva. A vízen túl név annak köszönhető, hogy a területeket a községtől elválasztja a Szerencsi-patak. A Hetény-dűlőben Homoky Dorottya 2013-ban is együtt szüretelte le a furmintot és a hárslevelűt, majd együtt is erjesztette. A tétel egyharmada volt hordóban. Ebben a borban meg magasabb a maradékcukor-tartalom, mint a Nyergesekben. Illatában behízelgő és kedves, bodzás, virágos, zöldes jegyekkel. A bor ízében szép, tiszta, hozza az illatában megjelenő jegyeket. Még szüksége van egy kis érésre, hogy a cukor jobban bedolgozza magát, de izgalmas és szép bor lesz a Hetényből, ami tisztaságával és kellő lendületességével hódíthat.

A hegyaljai dűlők nagymestere

A tállyai túránk során a gazdasági újságíróból borszakíróvá, majd borásszá váló Alkonyi Lászlóval is eltölthettünk egy délutánt. Alkonyi Tokajról több könyvet is írt, illetve ő készítette el Bél Mátyás 1730-as dűlőklasszifikációja után Tokaj-Hegyalja dűlőinek osztályozását, valamint a dűlők térképét. Alkonyi hozzátartozik azokhoz, akik formálják Tállyát, hiszen sokakat győzött meg arról, hogy a községben és annak szőlőiben komoly értékek vannak, és érdemes ott befektetni. Alkonyi a Kaláka Pincét vezeti, idén palackozta le első évjáratát. A borász területei Tállyán, illetve Mádon találhatóak, a mádi Urbán-dűlőben kecskéit és gyimesi rackáit legelteti. Az a terve Alkonyinak, hogy a borkóstolók mellé a jövőben bárányt is tudjon a vendégeknek sütni.

Alkonyi László tállyai munkásságáról hamarosan bővebben is beszámolunk.

A képeket Gyöngy Péter és a szerző készítették.