Orosz akvarellfestő, hanti nyelvész, török forgatókönyvíró, moldáv filológus – mit keresnek mind Budapesten?
Írta: Hainrikffy Sára, Kurucz Dániel
A nyolcadik évadunkban ezúttal nem a nagyvilág magyar lábnyomait kerestük meg, hanem fordítottunk egyet a receptúránkon és a Magyarországon néztünk körül. Idén arra voltunk kíváncsiak, hogy a Kárpát-medencében élő, de külföldi származású emberek a XXI. században is találnak e nálunk új hazára. Az ötödik epizódban négy olyan nép képviselőjét mutatjuk be, akik kulturális, történelmi és nyelvi szempontból erősen hatottak mind egymásra, mind ránk: az orosz akvarellfestő Olga Lo-t, a hanti nyelvész Szigiljetov Vitalijt, a török származású Balázs Béla-díjas rendező-forgatókönyvíró Can Togay-t és a moldáv filológus Palágyi Angela-t.
Olga Lo-t kiskorától kezdve foglalkoztatta a művészet, így evidens volt számára, hogy az Orosz Művészeti Akadémiára jelentkezik. Tanulmányai befejezése után még világot akart látni, így Kanadába költözött, azonban csupán három évig bírta – túl hideg volt neki. Ezzel meg is döntöttük azt az oroszokkal kapcsolatos tévhitet – mármint, hogy szeretik a hideget. Így mondhatjuk, hogy Olgának szerencséje volt, mikor Magyarországra költözött több, mint hét évvel ezelőtt. Azóta rajzórákat tart főleg felnőtteknek, diákjai pedig érdekes módon nem a legművészibb foglalkozásúak közül kerülnek ki, hanem pont ellenkezőleg: jogászok, informatikusok, orvosok. Kedvenc technikája a vízfesték, mert sokoldalú és bárhova könnyen magával viheti az ember, ami azért is fontos, mert leginkább kültéren szeret alkotni és óráit is főleg ott tartja. Vallja:
„föl kell építened egy kapcsolatot a várossal, különben akárhol rajzolunk, mindenhol idegen leszel.”
Milyen igaz ez tőle! Olgát legújabb kiállításának megnyitójára is elkísértük, melynek címe Budapest with LOve, ami egy szójáték is egyben, hiszen a Lo Olga vezetékneve, a love pedig angolul szeretetet jelent, így ez egyszerre jelenti, hogy „Budapest, szeretettel” és „Budapest Olgával”. A kiállításon Olga Budapesten készült és Budapestet ábrázoló festményei voltak láthatók melyek különlegessége – azon túl, hogy gyönyörűek – abban áll, hogy a valóságban soha nem fogjuk tudni megtalálni azt a pontot, ahonnan nézve pontosan ugyanazt látjuk, amit a festményeken. A perspektíva, egy-egy részlet mindig más lesz; ez a művészi szabadság. Nem utolsó sorban pedig budapestiként öröm volt viszontlátni kedvenc helyeinket.
Általános iskolában nyelvtanórán mindannyian megtanultuk, hogy magyarként legközelebbi nyelvrokonaink a hantik és a manysik, ennél több kapcsolata és tudása azonban legtöbbünknek, sajnos, nem nagyon van. Hanti- és Manysiföld, az Urál vonulataitól keletre, a mai Oroszország területén fekszik, 1977 óta hivatalos neve Hanti-Manysi Autonóm Körzet. De vajon hogyan élnek ők ma, a 21. században? Milyen a viszonyuk Oroszországgal? És Magyarországgal? Emlékeznek vajon nyugatra szakadt testvéreikre? Milyen nyelvi hasonlóságok lelhetők fel még most is? Ezekről és még sok minden másról kérdeztük Szigiljetov Vitalijt, aki a legkeletibb hanti népcsoport, az úgynevezett vahi hantik fia, nem mellesleg pedig nyelvész, öt nyelven beszél és a Nyelvtudományi Kutatóközpontban a Schmidt Éva hagyatékát feldolgozó projektben vesz részt.
„Két hazám van most: van egy otthonom, mármint ahol születtem, ez a Hanti- és Manysiföld, és van egy választott hazám, ez Magyarország.”
Can Togay szülei törökök, ő azonban Budapesten született, az általános iskola egy részét Németországban végezte, de élt és tanult Franciaországban is. Magyarországon törökként kezelték családját, Németországban magyarként, Magyarországra visszatérve, törökségét és magyarságát elfelejtve pedig már németként, majd újra törökként. Ennek fényében válik igazán világossá Cantól a következő idézet.
„Az identitás nem az feltétlenül, amit az ember belül él meg, hanem van egy másik is, amit az emberről mondanak.”
Saját bevallása szerint sem török, sem magyar identitását nem éli meg teljesen, mégis színészként szerepelt török és magyar filmekben is, rendezőként Magyarországon olyan filmeket készített, mint A nyaraló (1992) és Egy tél az isten háta mögött (1998), melyeknek forgatókönyvét is ő írta, továbbá Bereményi Géza barátjával együtt A Hídember (2002) forgatókönyvét is ő jegyzi. Végül, de nem utolsó sorban szót kell említenünk Can nevének helyes kiejtéséről, ami nem can, sem csan és még véletlenül sem kan, hanem dzsan. Ezen Emre Can török-német focista és Can Yaman török színész ismertsége sem segített valamiért. Ezt példázza nagyszerűen Can második, felvett keresztneve, a János is, melyet gyerekkora óta használ néha annak a szomszéd bácsinak a hatására, aki egykor félreértette nevét.
A Moldovai Köztársaságból – nem összekeverendő Moldovával – származó Angela magyarországi története még Kolozsváron kezdődött későbbi férjével, Tivadarral. Egészen pontosan Babeș–Bolyai francia tanszéke előtt. Rövid találkozásukat követően azonban úton hazafele Budapestre Tivadar összes iratát ellopták, köztük azt a papírt is, melyre Angela címe volt felírva – hiszen abban az időben nem volt még telefon. Így mikor Tivadar ismét Kolozsvárra érkezett, moldávról moldávra, kollégiumról kollégiumra járva kutatott, hogy újra megtalálja Angelát. Végül sikerült neki, mára pedig három felnőtt lányuk és nagyon boldog családjuk van Budapesten.
Angela apósa, aki szintén több nyelven beszélt, vetette fel annak idején a fontos kérdést: milyen nyelven fognak beszélni a gyerekekkel? Angela részéről a moldávban, mint egyik anyanyelvében állapodtak meg végül, pedig akár a magyar is lehetett volna, hiszen ahogy férje fogalmaz,
„92/93-as tanévben Kolozsváron voltunk, ’93 őszétől már nagyjából Pesten voltunk, és ’94 tavaszán már folyékonyan beszélt magyarul.”
Hungarikumokkal a világ körül 8. évad
5. rész: 2025. február 1. 10:20 TV2
Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet.
Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!
Ambrózy Áron újságíró Rákosrendező ügye kapcsán kijelentette, „ha már annyi történt, hogy az arab befektetőnek sikerült Karácsonyt kicsalogatnia a kiskuckójából, hogy elkezdjen a városával foglalkozni, akkor azt mondom, hogy köszönjük szépen Egyesült Arab Emírségek”.
A miniszter azt is elárulta, hogy mi történik, ha a hulladék elszállításáról továbbra sem intézkedik a főpolgármester.
Az AZ Alkmaar szurkolói még a biztonságiakkal is összeverekedtek a Groupama Arénában.
A közösségi médiában acsarkodik egymással a két politikus.
A BKK közölte a legfontosabb tudnivalókat.
A gazdasági szereplők olyanok, hogyha háború van, akkor óvatosak, hogyha jön a béke, és lehet üzletelni, befektetni, lehet kockáztatni, van értelme vállalkozni, akkor megindulnak.
Yaakobishvili Áron volt a Barcelona hőse a spanyol U19-es Király-kupában, akinek teljesítményét Lamin Yamal sem hagyta szó nélkül.
A volt feleségnek, az exbarátnőnek és a politikustársnak is ugyanaz a tapasztalata a Tisza Párt elnökével kapcsolatban. Lenézés és megalázás mindenütt.
