Magyar Péter hatásosnak tűnhet, de ha mögé nézünk, meglátjuk Ursula von der Leyent

Nyitókép: Photo by FREDERICK FLORIN / AFP

„A magyar politikai ellenzék jelenlévő tagjai közül nyilvánvalóan Magyar Péter, az Tisza Párt újdonsült vezetője és az ő EP-felszólalását kísérte a legnagyobb várakozás.

Ebben – és Magyar Péter korábbi, EP-választási kampányban megfogalmazott különvéleményétől eltérően – most a Tisza párt vezetője is inkább az eddigi, bevett ellenzéki fordulatokra és kommunikációs elemekre hagyatkozott. Először is közölte, ellenzi Orbán külpolitikáját, és hangsúlyozta, Magyarország a »nyugati klub elkötelezett része.« Ezután pedig menten, mintha kötelező lenne, hozzá is tette, Orbán Viktor menekültellenes politikájával »alapvetően egyetért«, ezért az új (vitnyédi) »migránstábort« is ellenzi.

Magyar beszédének legerősebb, és legügyesebben megtalált része a magyar állam súlyos válságáról és leépüléséről, a kórházak, a vasút, az oktatás borzalmas helyzetéről szólt. Ebben legalább volt potenciál arra is, hogy Orbánt a nemzetközi közvélemény előtt is szembesítse azzal, hogy miközben immár az egész nyugati világnak kíván a sokasodó válságokból egymaga kiutat mutatni, még a saját országa és saját rendszere sem működik rendesen. Az állami szolgáltatások és alrendszerek válsága viszont – fájdalom – európai szintű jelenség.

Úgy tűnik, Magyar Péternél is a mitikus (gonosz, sötét és zsarnoki jelzőkkel ellátott) »Kelet« és a (jószándékúnak, szabadnak és toleránsnak tetsző) »Nyugat« ádáz küzdelmének nagyobb sztorijába ágyazódik Orbán ellenzése. Magyar ellenzéki politikája eközben csupán belesimul abba az – alapvetően alacsony színvonalú – kritikába, amelyekkel Orbán Viktor ezen a fórumon immár 13 éve néz szembe, és amelynek elemeit így már pontosan ennyi éve rutinosan is hárítja el.

Mert ha Orbán Viktor hazai »jogsértéseiről« és »korrupciójáról« szónokolunk az EP-ben, nyilván a legkevésbé sem lehetünk hitelesek akkor, ha mögöttünk Manfred Weber és Ursula von der Leyen ül.

Ugyanis az Orbánról és rendszeréről szóló strasbourgi vitán egyetlen szót sem érdemelt az Orbán-rezsim »veszélyhelyzet-rendeleti« kormányzásának tágabb kontextusa, nevesen az, hogy az Európai Néppárt (amelybe mostmár a Tisza is beletartozik) egy évtizedig védelmezte és megtűrte soraiban Orbánt. Ez idő alatt a magyar kormány nem tudott olyan újságbezárást, fajvédő kerítést, rabszolgatörvényt, vagy alkotmánymódosítást véghez vinni, ami miatt Manfred Weber 2021 előtt komolyabban elhatárolódott volna tőle.

Másrészt pedig az a tény sem kapott semmilyen figyelmet, hogy von der Leyen EB-elnökségének öt éve magában az EU vezetésében is autoriter fordulatot jelentett, ez a kritika pedig mára már széles körben (és éppen hirtelen lemondott, volt EU-biztosa, Thierry Breton részéről) is megfogalmazódott. A Covid idején indított, elszámoltathatatlan és átláthatatlan, korrupcióval terhes vakcinabiznisztől egészen az ukrajnai háború és Gáza bombázása alatt elmérgesedő hidegháborús, hadi-fegyverkezési lázig a von der Leyen-bizottság egyre inkább különalkuk, egyoldalú rendeleti szabályozások és az elnök közvetlen hatalma segítségével intézte az ügyeket. Ezzel Brüsszelben és Strasbourgban is egyre nagyobb mértékben épült le az elszámoltathatóság, de a nyílt kritika lehetősége is.”

***