Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter 2022 végén bejelentette, hogy előreláthatólag 2026-ig tart az ország fegyveres erői struktúrájának átalakítása, a létszám 30 százalékkal (1,5 millió főre) való bővítésével.
„A Kreml legfőbb prioritása a haderőfejlesztés terén a nyugati stratégiai irány és Ukrajna” – állapította meg az EFIS februárban közzétett nyilvános éves jelentésében. Amelyben többek között az is áll, hogy Finnország NATO-csatlakozásának fényében, aminek eredményeként a katonai szövetségnek duplájára nőtt az Oroszországgal közös határa, Moszkva megkétszerezheti az ukrajnai inváziót megelőzően a nyugati határain állomásozó közel 19 ezer katonájának számát. A jelentés megjelenése óta Svédország hivatalosan is csatlakozott a NATO-hoz.
Az orosz hadi reformokat a katonai kiadások jelentős növelése kísérte, a védelmi kiadások idén az összes kormányzati költés egyharmadát teszik ki, a fegyvergyártókat pedig éjjel-nappali munkára ösztönözték. Mivel az Egyesült Államoktól várt ukránoknak szánt katonai segélyt az USA-ban dúló politikai harcok hátráltatják, kongresszusi vezetők arra figyelmeztettek, hogy az ukrán csapatok kénytelenek a tüzérségi lövedékekkel csínján bánni, miközben – legalábbis az észt katonai hírszerzés vezetője, Ants Kiviselg szerint – „Moszkva növelte a tüzérségi lőszerek gyártását, sőt Észak-Koreához és Iránhoz fordult importért. Így Oroszországnak 7:1 arányú tűzereje van Ukrajnával szemben.”
Nemrégiben a CNN arról számolt be,
hogy Oroszország háromszor annyi tüzérségi lőszert gyárt, mint Európa és az Egyesült Államok.