Ám most, a háború harmadik esztendejébe lépve az orosz elnök egyre magabiztosabbnak látszik. Legfőbb politikai riválisa, Alekszej Navalnij meghalt, az amerikai kongresszusban elakadt az Ukrajnának szánt létfontosságú katonai segély, Oroszország pedig háborús alapokra helyezte gazdaságát, dacolva a nemzetközi szankciókkal, és fellendítve a védelmi termelést és a gazdasági növekedést.
„Oroszországban többé-kevésbé újra minden a terv szerint halad”
– fogalmazott Kaupo Rosin, az Észt Külföldi Hírszerző Szolgálat (EFIS) főigazgatója Washingtonban, ahol újságírók egy kis csoportjával találkozott. Szerinte az orosz katonai vezetők tanultak az ukrán háború kezdeti szakaszában elkövetett hibáikból, és a hasonló szituációkra nem jellemző sebességgel alkalmazkodtak, „most már hónapok alatt megoldják a harctéren felmerülő problémákat”.
„Az ukrán fegyveres erők kezdetben lenyűgözték a nyugati katonai vezetőket azzal, hogy képesek voltak a harctéren folyamatosan alkalmazkodni az új technológiákhoz, ami előnyhöz juttatta őket a nagyobb és jobban felszerelt ellenféllel szemben. Oroszországban a központi irányítási struktúra miatt lassabban történik az e fajta a tanulás-alkalmazkodás, de amikor megtörténik, akkor pillanatok alatt képes felállni a rendszer az egész hadseregben, illetve a nagy védelmi iparon keresztül” – írta Mick Ryan nyugalmazott ausztrál vezérőrnagy is a Foreign Affairs februári számában.
Az észt hírszerzés feje azt is elmondta, hogy az oroszok mindig tömegesen oldották meg a problémáikat vagy gondjaikat, ami a történelem során minden alkalommal be is vált,
„az orosz fegyveres erők reformjai pedig valószínűleg egy low-tech, szovjet típusú hadsereget eredményeznek majd, sok tűzerővel és tüzérséggel”.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter 2022 végén bejelentette, hogy előreláthatólag 2026-ig tart az ország fegyveres erői struktúrájának átalakítása, a létszám 30 százalékkal (1,5 millió főre) való bővítésével.
„A Kreml legfőbb prioritása a haderőfejlesztés terén a nyugati stratégiai irány és Ukrajna” – állapította meg az EFIS februárban közzétett nyilvános éves jelentésében. Amelyben többek között az is áll, hogy Finnország NATO-csatlakozásának fényében, aminek eredményeként a katonai szövetségnek duplájára nőtt az Oroszországgal közös határa, Moszkva megkétszerezheti az ukrajnai inváziót megelőzően a nyugati határain állomásozó közel 19 ezer katonájának számát. A jelentés megjelenése óta Svédország hivatalosan is csatlakozott a NATO-hoz.
Az orosz hadi reformokat a katonai kiadások jelentős növelése kísérte, a védelmi kiadások idén az összes kormányzati költés egyharmadát teszik ki, a fegyvergyártókat pedig éjjel-nappali munkára ösztönözték. Mivel az Egyesült Államoktól várt ukránoknak szánt katonai segélyt az USA-ban dúló politikai harcok hátráltatják, kongresszusi vezetők arra figyelmeztettek, hogy az ukrán csapatok kénytelenek a tüzérségi lövedékekkel csínján bánni, miközben – legalábbis az észt katonai hírszerzés vezetője, Ants Kiviselg szerint – „Moszkva növelte a tüzérségi lőszerek gyártását, sőt Észak-Koreához és Iránhoz fordult importért. Így Oroszországnak 7:1 arányú tűzereje van Ukrajnával szemben.”
Nemrégiben a CNN arról számolt be,
hogy Oroszország háromszor annyi tüzérségi lőszert gyárt, mint Európa és az Egyesült Államok.
A hidegháború idején a Szovjetunió által megszállt Észtországot régóta úgy tartják számon, hogy az orosz képességekről és szándékokról szóló hírszerzési becslések tekintetében a súlyához képest túlteljesít. A hidegháborút követően a balti országot az orosz dezinformációs és kiberhadviselési taktikák korai tesztpályájaként használták, amelyeket később az Egyesült Államok ellen is alkalmaztak. Az észt hírszerzési vezetők éles figyelmeztetései más magas rangú európai politikai döntéshozók és védelmi tisztviselők hasonló megjegyzéseit tükrözik.
Januárban Boris Pistorius német védelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy „Oroszország öt-nyolc éven belül megpróbálhat megtámadni egy NATO-tagállamot”, míg dán kollégája, Troels Lund Poulsen azt mondta, hogy „az orosz fegyverkezés gyorsasága arra kényszerítette a NATO tisztviselőit, hogy felülvizsgálják értékelésüket”.
„Nem kizárható, hogy három-öt éven belül Oroszország tesztelni fogja az 5. cikkelyt és a NATO szolidaritását. A NATO 2023-ban még nem így értékelte a helyzetet, ez egy újonnan előtérbe került ismeret” – fogalmazott február elején.
Januárban a brit hadsereg főnöke, Patrick Sanders tábornok arra figyelmeztetett, hogy a brit lakosságnak fel kell készülnie egy Oroszországgal való esetleges konfliktusra.
„Egy háború Oroszország és a NATO között nem elkerülhetetlen”
– nyugtatta a kedélyeket az észt Rosin.
Szerinte még mindig sokat lehetne tenni Moszkva elrettentése érdekében, és a jövőbeli forgatókönyvek nagy részét a nyugati tevékenységek befolyásolják.
„A konkrét feladat, hogy Ukrajna sikeres legyen ebben a háborúban, mert Európa jövője nagyban függ ennek a háborúnak a kimenetelétől” – összegezte.