Lengyelországot az eljelentéktelenedés fenyegeti Tuskék alatt

Írta: Nagy Péter Fülöp

December óta lepik el a magyar sajtót a Lengyelországból érkező képek erőszakos TV-székház elfoglalásról, politikai foglyokról, az elnöki palotába betörő rendőrökről. Habár ezek a jogállamiság eltiprására és az egyre erősödő polgárháborús helyzetre engednek következtetni, van egy, még ennél is nagyobb következményük, amely végzetes lehet lengyel barátaink számára.

A leggyorsabban növekvő GDP, a legmodernebb repülőtér, a legnagyobb szárazföldi haderő, állami kézben lévő energetikai bajnokcégek… csak pár azok közül a célok közül, amelyet kitűzött magának a Lengyelországot 2015 és 2023 között kormányzó Egyesült Jobboldal, amely a „Jó változás” égisze alatt hozott valódi változást a Visztula partjára. 

a GDP értéke évtizedek óta nem látott mértékben növekedett, amelyet egy soha nem látott mértékű reálbér-növekedést is magával hozott. A lengyel gazdaság megerősödését nem csak olyan külföldi óriásberuházások okozták mint a Microsoft első regionális felhőadatbázisa, hanem a befektetések terén a lengyel állam is vezető szerepet játszott. 2015 és 2023 között olyan stratégiai jelentőségű projekteket sikerült véghez vinni, amelyek lehetővé tették Lengyelország energiabiztonságát, a jövőben felépülő atomreaktorok képében pedig egy hosszú távú, fenntartható fejlődésre alapuló stratégiát is lefektettek.  

Varsó orosz-ukrán háború során játszott stratégiai jelentősége, valamint ambiciózus haderőfejlesztése miatt a nyugati média joggal kezdte európai középhatalomnak nevezni Lengyelországot, amelyhez hozzájárultak a hadiiparba történő nagymértékű befektetések, állami feltőkésítések is. Nem csoda, hogy Rafał Ziemkiewicz jobboldali újságíró, a Magyarországon is ismert Do Rzeczy publicistája, 2022-ben kiadott könyve a „Nagy-Lengyelország” címet viselte, amely a jövőben megerősödött, regionális nagyhatalomként vizionálja hazáját.

 a helyét pedig egy, a saját magán kívül mással törődni nem képes, az uniós kérdésekben a nyugati nagyok diktátuma előtt meghajló, súlyos belső problémákkal küzdő, regionális kereteibe süppedt állam rémképe veszi át. Habár a december óta a magyar sajtót is elárasztó képek az állami televízió székházának elfoglalásáról, a rendőrök köztársasági elnöki palotába való bevonulásáról, valamint a szejm két képviselőjének bebörtönzéséről elsősorban jogállamisági kétségeket vetnek fel, valójában Lengyelország utóbbi években épített hatalmi státusza forog kockán. Ne legyen kétségünk, szinte biztos, hogy az olyan nemzetközi listákon mint amilyen a Freedom House-é is, egészen hirtelen demokratikus mintaállam lesz Lengyelország, noha ugyanazért, amit Donald Tuskék véghez vittek tavaly december óta, a PiS által vezetett kormány 20-30 kötelezettségszegési eljárást is kapott volna az Európai Bizottságtól.  

Varsó számára valójában az igazi fenyegetést mégsem elsősorban ez, hanem a magába fordulás, a belső anarchia jelenti. Ameddig a lengyel kormányok egyre inkább a belpolitikai helyzettel, az igazságügyben eluralkodó kettős jogértelmezéssel és az átláthatatlan médiahelyzettel vannak elfoglalva, és elsődleges céljuk a korábbi kormányok vélt és valós bűneinek megtorlása, addig országuk lemarad arról a soha ilyen élesen nem folytatott globális versenyben, amely újraírhatja az eddigi erőviszonyokat. 

A Tusk-kormány ebben a versenyben láthatóan nem érdekelt. 

 a tervezett atomreaktorok építését azok végleges helyeinek megváltoztatásával csúsztatják el, az óriásrepülőtér-befektetést megalomániának tartják és vélhetően el is vetik, az olyan nagy állami bajnokokat, mint az Orlen, pedig az ellehetetlenítés fenyegeti. Emellett egy belső megosztottságban szenvedő és jogi bizonytalanságra hajlamos országba a külföldi tőke sem szívesen teszi be a lábát. 

Ráadásul olyan nemzetstratégiailag fontos kérdéseket is elhanyagolni látszanak Donald Tuskék, mint a demográfia kérdése, amelyben a PiS családpárti politikájának ellenére nem sikerült az utóbbi években átütő sikert elérni. Az LMBTQ-ideológia átölelésével – amely már az „elfoglalt” köztelevízióban is tetten érhető – a hangsúly a gyerekvállalás helyett egyéb ideológiai megfontolásokra terelődik át, nyitott kérdésként hagyva évszázadunk egyik legnagyobb kihívásának megoldását.

Nem véletlen, hogy Jarosław Kaczyńskiék tömörülésének legfőbb kampánytémája a biztonság volt: egy megosztott országban, ahol az állam irányítói nem a hosszú távú érdekeket tartják szem előtt, a biztonságot a bizonytalanság, majd végül a káosz veszi át. 

Úgy látszik, tragikus múltja a lengyel történelemnek nem egyszeri történés, hanem szomorú sors: az egykori, gazdagságában és haderejében párját ritkító, de megosztottságában és belső anarchiában végül elbukó nemesi köztársaság réme még a 21. században is kísért a Visztula partján. A lengyelek egyetlen reménye ismét himnuszukban rejlik: „Nincs még veszve Lengyelország…”.

Nyitóképen: Donald Tusk az előző lengyel kormányfő, Mateusz Morawiecki mögött 2023-ban (Fotó: JANEK SKARZYNSKI / AFP)