Aggódott Európáért, aggódott Franciaországért – Jacques Delors, Európa főföderalistája

Mint arról lapunk is beszámolt, 98 éves korában elhunyt az Európai Unió egyik alapítójaként is tisztelt Jacques Delors. 

Az 1925. július 20-án született francia politikus egy szegény bankpénztáros fiaként hat testvérével osztozott a család kenyerén, keresztény szakszervezetben kezdett politizálni, s innen vitte igen magasra dolgát a sors.

Hazája pénzügyminisztereként és az Európai Bizottság elnökeként is szolgált; előbbi tárcájához akkor is ragaszkodott, amikor Francois Mitterand elnök kormányfői megbízással kínálta meg. 

Make Europe Great Again!

Sokat idézett mondás tőle még 1980-ból, miszerint „Európa kereskedelmi óriás és elsőrangú pénzügyi hatalom, de politikai törpe” – utalva arra, hogy Európa jelen formájában nem tudja kellőképpen érvényesíteni a politikai érdekeit.

Attól is tartott, hogy mind Franciaország, mind a kontinens elveszti politikai súlyát, így politikai lépéseket sürgetett az eljelentéktelenedés ellen.

Halálhírét követően az európai unió vezető politikusai is erősen méltatták, ami a nagy halottnak kijáró tisztelet mellett egyfajta ideológiai közelséget is feltételez. Pedig keresztény szakszervezetből indult politikusként ez nem tűnik magától értetődőnek.

Emellett ugyanakkor óva intett attól, hogy Európát lélek, lelkiismeret, politikai akarat vagy társadalmi dimenzió nélküli szabadkereskedelmi övezetté alakítsák. Ahhoz a generációhoz tartozott, amely a piac mindenhatóságában is hitt, ezért, mint a Politico nekrológjában érdemei felsorolása között kiemeli, 

Delors elnökölte az 1987-es Egységes Európai Okmányt, amely a határok nélküli gazdasági integráció felé állította Európát, valamint az 1993-as Maastrichti Szerződést, amely létrehozta a tulajdonképpeni Európai Uniót, és kijelölte az országok számára az euróvalutához való csatlakozás útját.

Egység, de sokszínűség

Föderációs elképzelései egészen komolyak voltak; mint 1994-ben kijelentette,

Delors nevéhez fűződik még, írják, az egységes piac és az euró mellett az európai projekt számos legalapvetőbb kötelező erejű struktúrája is: a schengeni útlevélmentes utazási övezet, a bővítés maga, az Erasmus diákcserék és a kohéziós alapok, amelyek a szegényebb országok felzárkózását segítik elő (legalábbis elméletben).

Mint nekrológjában az Euractiv is írja, Európáról, mint nemzetállamok szövetségéről gondolkodott.

Talán nem véletlenül nevezték a rá emlékező politikusok is látnoknak.

***

Nyitókép: régi Európa-térkép (Mandiner-archív)