Az egységes Európáért síkra szálló, kétségkívül nagy formátumú politikus életműve kimondottan megosztó.
Mint arról lapunk is beszámolt, 98 éves korában elhunyt az Európai Unió egyik alapítójaként is tisztelt Jacques Delors.
Az 1925. július 20-án született francia politikus egy szegény bankpénztáros fiaként hat testvérével osztozott a család kenyerén, keresztény szakszervezetben kezdett politizálni, s innen vitte igen magasra dolgát a sors.
Hazája pénzügyminisztereként és az Európai Bizottság elnökeként is szolgált; előbbi tárcájához akkor is ragaszkodott, amikor Francois Mitterand elnök kormányfői megbízással kínálta meg.
Sokat idézett mondás tőle még 1980-ból, miszerint „Európa kereskedelmi óriás és elsőrangú pénzügyi hatalom, de politikai törpe” – utalva arra, hogy Európa jelen formájában nem tudja kellőképpen érvényesíteni a politikai érdekeit.
Attól is tartott, hogy mind Franciaország, mind a kontinens elveszti politikai súlyát, így politikai lépéseket sürgetett az eljelentéktelenedés ellen.
Halálhírét követően az európai unió vezető politikusai is erősen méltatták, ami a nagy halottnak kijáró tisztelet mellett egyfajta ideológiai közelséget is feltételez. Pedig keresztény szakszervezetből indult politikusként ez nem tűnik magától értetődőnek.
S valóban: Delors hangsúlyozta a politikai Európa fontosságát, és elkötelezett híve volt egy föderális Európai Uniónak.
Emellett ugyanakkor óva intett attól, hogy Európát lélek, lelkiismeret, politikai akarat vagy társadalmi dimenzió nélküli szabadkereskedelmi övezetté alakítsák. Ahhoz a generációhoz tartozott, amely a piac mindenhatóságában is hitt, ezért, mint a Politico nekrológjában érdemei felsorolása között kiemeli,
Delors elnökölte az 1987-es Egységes Európai Okmányt, amely a határok nélküli gazdasági integráció felé állította Európát, valamint az 1993-as Maastrichti Szerződést, amely létrehozta a tulajdonképpeni Európai Uniót, és kijelölte az országok számára az euróvalutához való csatlakozás útját.
Föderációs elképzelései egészen komolyak voltak; mint 1994-ben kijelentette,
„a célom, hogy az ezredfordulóig Európa igazi föderációvá váljon, a Bizottságnak politikai végrehajtó hatalommá kell válnia, amely képes meghatározni a közös célokat”.
Delors nevéhez fűződik még, írják, az egységes piac és az euró mellett az európai projekt számos legalapvetőbb kötelező erejű struktúrája is: a schengeni útlevélmentes utazási övezet, a bővítés maga, az Erasmus diákcserék és a kohéziós alapok, amelyek a szegényebb országok felzárkózását segítik elő (legalábbis elméletben).
Ugyanakkor a föderáció sem jelentett volna feltétlenül Európai Egyesült Államokat, ahogy most tekintünk rá.
Mint nekrológjában az Euractiv is írja, Európáról, mint nemzetállamok szövetségéről gondolkodott.
Talán nem véletlenül nevezték a rá emlékező politikusok is látnoknak.
***
Nyitókép: régi Európa-térkép (Mandiner-archív)
Emily O’Reilly tizenegy éven át töltötte be az ombudsmani tisztséget, amelynek során az átláthatóság és az összeférhetetlenség ellenőrzése volt a fő feladata.
Az orosz gáz miatt ment neki a szlovák kormányfő az ukrán elnöknek.
Itt van a megválasztott amerikai elnök új üzenete.
A németek a szakértő szerint az arroganciájuk miatt buktak el.
Látványos adatok mutatják a különbséget.
Egyszerű konzekvenciát vont le a Politico.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
