Orbán Viktor: Magunkat legalább mentsük meg, ha már a világot nem lehet
A kormányfő szerint ideje, hogy olyan szavakkal barátkozzunk meg, mint a gazdasági semlegesség vagy a gazdasági önérdek.
Nem kell több szakértői kormány, Giorgia Meloni magyar mintára alkotmánymódosítással erősítené meg a mindenkori olasz kormány helyzetét.
Az olasz minisztertanács elfogadta Giorgia Meloni alkotmánymódosító javaslatát, amelynek értelmében az alkotmány négy korábbi cikkelyét változtatnák meg. A javaslatot következő lépésben a parlament vizsgálja majd, és könnyen lehet, hogy egyetértés hiányában népszavazás dönt majd a kezdeményezés sorsáról.
Meloni töretlenül hisz az elképzelés hasznosságában, miközben sokan Orbánhoz, Erdoganhoz és Netanjahuhoz hasonlítják, és a demokrácia vesztét látják az alkotmánymódosításban.
Bár a törvénytervezet szövege egyelőre nem nyilvános, a kormány egy sajtóközleményben összefoglalta annak tartalmát. Eszerint a módosítás szövege öt cikkelyből áll, amely az alkotmány négy, eddigi cikkelyének megváltoztatását írja elő.
A legfontosabb, és legtöbbet emlegetett változtatás, hogy a miniszterelnök, vagy ahogy Olaszországban nevezik,
a Minisztertanács elnökének személyéről közvetlen választás útján döntenének.
A módosítás értelmében a miniszterelnök mandátuma öt évig tartana, és az eddigiekkel ellentétben mindenképp a parlamenti képviselők közül kell kikerülnie.
Emellett, hogy támogassák a kormány stabilitását, a miniszterelnököt adó párt vagy pártszövetség „jutalmul” megkapja a parlamenti székek 55 százalékát, hogy biztosan meglegyen az abszolút többség.
Mivel az elmúlt években sorra buktak meg egymás után a kormányok, Meloni szerint az állam működésének biztonsága érdekében erősebb vezetésre van szükség.
A 88-as cikkely megváltoztatásával elvennék a jogot az államfőtől, hogy csak a két kamara egyikét oszlassa fel. Vagyis ezentúl vagy mindkét kamarát egyszerre, vagy egyiket sem oszlathatja fel.
A reform
azt is ellehetetlenítené, hogy a jövőben szakértői vagy más, nem demokratikus úton megválasztott kormányok alakuljanak.
Amennyiben a köztársasági elnök által felkért miniszterelnök-jelölt második alkalommal sem nyeri el a két kamara bizalmát, az államfő feloszlatja a parlamentet.
Ha a miniszterelnök lemond, vagy a képviselők bizalmatlansága akadályozza a munkáját, akkor vagy a korábbi kormányfőt, vagy az addig kormányzó párt valamely tagját kéri fel kormányzásra az elnök.
Végül pedig elvennék a köztársasági elnök azon hatáskörét, hogy új, életre szóló szenátori megbízásokat osszon ki. A már megbízott szenátorok nem veszítenék el a pozíciójukat.
Nem meglepő módon az ellenzéki oldalon sokan nem örülnek az alkotmánymódosításnak, amely szerintük a kormány megerősítésével párhuzamosan a demokrácia meggyengülését jelentené. Az Il fatto quotidiano szerzője szerint a banálisnak tűnő változtatások egyik napról a másikra komoly autokratikus fordulatot hozhatnak.
Szerinte az új alkotmány sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítana az állampolgárok szavazatainak, mint az alkotmányos szerepkörök igazságos elosztásának.
Az új alkotmánnyal ugyanis jelentősen nőne a miniszterelnök szerepe, a köztársasági elnök pedig gyakorlatilag funkcióját veszítené, ami szerinte rossz hatással lenne a demokrácia helyzetére.
Úgy véli, Meloni úgy gondolkodik, mint a többi „populista, szuverenista és fundamentalista”, név szerint Orbán, Netanjahu és Erdogan, akiket szintén mondhatni közvetlenül választanak meg az állampolgárok. Hozzáteszi, „nem véletlen, hogy Meloni is ebben a válságban lévő, selejtes” rendszerben gondolkodik.
Bár a miniszterek tanácsa elfogadta a reformot, sok mindennek kell történnie még ahhoz, hogy az alkotmányt valóban megváltoztassák. Először is, az alkotmány módosítása sokkal komolyabb dolog, mint egy egyszerű törvény elfogadása, és nem elég hozzá az egyszerű többség a két kamarában. Helyette egy, az Alkotmány 138. cikkében meghatározott különleges felülvizsgálati eljárásra van szükség. A cikk szerint a képviselőháznak és a szenátusnak kétszer kell jóváhagynia a javasolt alkotmányreformot ugyanabban a szövegben.
A reform pedig csak akkor számít elfogadottnak, ha a második szavazás alkalmával mindkét kamara kétharmados többséggel fogadja el a módosítást. Amennyiben csak abszolút többséggel fogadják el, az alkotmánymódosítás kérdését népszavazásra lehet bocsátani.
Olaszország esetében
a kormányzó jobboldalnak jelenleg nincs meg a többsége ahhoz, hogy népszavazás nélkül elfogadja az alkotmánymódosítást.
A képviselőházban 266 szavazat kell a kétharmados többség megszerzéséhez, a jobboldali kormány viszont csak 238 képviselővel számolhat. Hasonló a helyzet a szenátusban, ahol a szükséges 166 helyett csak 136 szenátoruk van.
Akárhogy is, ha el is fogadják a reformot, az legkorábban a kamarák első feloszlatását követően léphetne életbe: ha nem történik semmi addig, akkor, amikor a jelenlegi törvényhozók mandátuma lejár, vagyis 2027-ben.
Bár az eljárás várhatóan hosszú időbe és sok munkába fog telni, Meloni határozottan kiáll amellett, hogy kész véghez vinni a tervét a mindenkori olasz kormány stabilitásának megőrzése érdekében. Ha kell, népszavazásra is bocsátja a reformot.
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher