Mi az oka, hogy valóban nem tűnnek már annyira rémisztőnek az oroszok?
„Vannak, akik a keresztény Európa megmentőjének tekintik. És vannak, akik az Antikrisztusnak. De nem is kell hívőnek lenni, elég csak a nyugati fősodratú médiát olvasni ahhoz, hogy valaki meg legyen róla győződve: Putyin épp a világot – vagy legalábbis a nyugati civilizációt – fenyegető legnagyobb veszély. Természetesen egyik sem talált…
De ne csak Putyint nézzük, bár az ő személye is fontos. És még ne is csak Oroszországot… Hanem az egész Keletet és Nyugatot. Még tavaly márciusban jelent meg a PestiSrácok oldalán Az oroszok lennének a jófiúk? című írásom, amelyben részletesen foglalkoztam azzal, hogy a Nyugaton eluralkodó őrületek (woke, gender, LMBTQ stb.) hogyan ássák alá a társadalmakat, rombolják le azt a világot, amelyet a második világháború után felépítettünk, és hogy ennek az egész elmebajnak az orosz–ukrán háború vethet véget. Amelyben – részben épp a Nyugaton tomboló elmebajok miatt – hirtelen az oroszok már nem is tűnnek annyira ellenszenvesnek. De azért még ne rajongjuk körbe az oroszokat. (Ahogy az amerikaiakat se.)
Ám jogos a kérdés: mi az oka, hogy valóban nem tűnnek már annyira rémisztőnek az oroszok? Pusztán csak azért gondoljuk így, mert a Nyugat annyira megőrült mára, hogy elfelejtettük a kommunizmus egykori bűneit? Vagy a nagy medve tényleg megváltozott? Nézzük meg a kérdést történelmi távlatból!
A XX. század második felét végigkísérte a Kelet–Nyugat szembenállása. Persze létezik az Észak–Dél ellentét is, de a most vizsgált szempontból az egyik oldalon jól körülhatárolható az euroatlanti kultúrkör (amelyhez Ausztrália is hozzátartozik), a másik oldalon pedig nagyjából a világ többi része. Méreteiben nyilván az utóbbi lényegesen nagyobb, gazdasági erejében viszont nem. (Bár erősen jön föl.) És persze nagyon nem homogén ez a világ: ott van benne a posztszovjet Oroszország, számos vele valaha lazábban vagy szorosabban szövetséges állam a világ számos pontján, Latin-Amerikától kezdve a Közel-Kelettől Délkelet-Ázsián át Afrikáig, és ott van Kína és India is. (Utóbbi tulajdonképpen sajátos anomália: bár a hidegháborús években sokáig jó kapcsolatot ápolt a Szovjetunióval, de mindezt demokratikusan választott kormányokkal tette.)”
Nyitókép: MTI/EPA/Igor Kovalenko
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A Der Standard szerint most már dörzsölheti a tenyerét Putyin.
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
Csak bízni lehet abban, hogy Európa megáll a felkészülés szintjén, és nem jut el Oroszországhoz hasonlóan a háborúig.
Egy lelkes riportalany véleményén keresztül mutatott be a CNN egy érdekes narratívát.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
A Financial Times szerint Putyin kozmetikázott jelentéseket kap a frontról. Ezért nem akar még véget vetni a háborúnak.
Az Ukrán Fegyveres Erők vezérkarának tájékoztatása szerint az orosz erők jelentős fölényben vannak élőerőben és haditechnikában is.
A korábbi védő kihagyta számításából a magyar középpályást.
