„Magyarországnak kompromisszumkészebbnek kellene lennie” – az EB egykori külügyi biztosa a Mandinernek

Benita Ferrero-Waldner november 17-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem A páneurópai gondolattól a Maastrichti Szerződésig című konferenciáján tartott előadást Budapesten, ezt követően adott interjút lapunknak.

--

Ön évtizedeken keresztül látta folyamatában, belülről az EU átváltozását. A mostani EU az, amelyet az alapító atyák, majd később az uniós szerződések szövegezői egykor megálmodtak?

Nos, nem tudjuk pontosan, hogy az alapító atyák konkrétan milyennek álmodták meg az EU-t. Az viszont biztos, hogy a gazdasági együttműködés volt az alap, és ezen keresztül 

és most az a feladat, hogy ezt a politikai uniót megreformáljuk, hatékonyabbá tegyük, ennek érdekében pedig még sok a tennivalónk. Összességében úgy vélem, hogy ez az irány helyes. 

Tíz éves távlatban, mondjuk 2033-ra milyen entitás lesz az EU? Egy föderális államszövetség?

Szerintem egy kicsit el kell távolodnunk a föderális állam vagy az államok föderális szövetségének szemantikai kontextusától, mert az Európai Unió egy sui generis jogi intézmény, egy nagyon speciális képződmény. Ezért meg kell várnunk, hogy sajátos evolúciója hova fut ki. A nagy cél az, hogy erős legyen, és egyúttal nyitott a további bővítésre, illetőleg eközben szükséges az is, hogy egyes uniós intézmények működését finomhangolják a hatékonyabb működés érdekében.

Az egyik ilyen vitás intézményi kérdés a hatáskörök ügye, sok tagállam – így Magyarország is – problémásnak tartja, hogy a brüsszeli intézmények folyamatosan tagállami hatásköröket vonnak el maguk számára. Fontos, hogy a tagállamok egyfajta szuverenitásharcot folytassanak?

Általánosságban azt mondhatom, hogy én magam a szubszidiaritás híve vagyok, vagyis úgy vélem, hogy 

– vagyis regionális vagy nemzeti szinten. Egyébként ez az osztrák hivatalos álláspont is. Azokat a kérdéseket azonban, amelyek nemzetközi vonatkozásúak és amelyek helyes kezeléséhez európai kompetenciák szükségesek, európai szinten kellene megoldani – ilyen ügy például a klímaváltozás elleni küzdelem. Hogyan lehet ez ellen harcolni, ha a tagállamok nem egyeznek meg, és nem akarnak egy irányba haladni ennek szabályozásában? 

2004-ben, amikor Magyarország csatlakozott az EU-hoz, ön éppen kitöltötte külügyminiszteri mandátumát az osztrák kormányban. Azóta sok vita volt az unióban, Magyarországot sokan egyfajta bajkeverőnek látják. Ön is? 

Szerintem Magyarország egy fontos tagja az Európai Uniónak. De így vagy úgy, a magyar kormánynak szükséges lenne néha módosítgatnia az álláspontjait, kompromisszumkészebbnek kellene lennie, mert az EU olyan szervezet, amely nem favorizálja, ha az ügyei radikalizálódnak. A magyar álláspontok kicsit túlszaladnak; 

– az EU-nak van egy általános, mindenki által elfogadott, korrekt keretrendszere. 

Az Európai Bíróság és az Európai Bizottság a jogállamiság kérdését összekötötte az uniós támogatások kifizetésével. Azt mondták, hogy ez egy elvi kérdés. Most pedig úgy tűnik, hogy ha Magyarország az uniós álláspont mögé beállna Ukrajna támogatása kérdésében, akkor Brüsszel megnyitná a pénzcsapot. Akkor ez most elvi kérdés volt, vagy politikai?

Ez egy nagyon nehéz döntés. Valószínűleg itt is egy kompromisszumos megoldást kell találni, hiszen az EU éppen az ilyen közös megoldásokat preferálja. Nem tudom, hogy ebben a konkrét ügyben az EU ezt akarja-e, és az is lehet, hogy Magyarország sem éppen ezt várta, de sokszor az arany középút a megoldás, a kompromisszum. 

De akkor a jogállamisági vita elvi kérdés volt, vagy politikai?

Nem gondolom, hogy az uniós politikában az elvi és a politikai síkot ilyen tisztán szét lehetne választani. Ilyen helyzetekben a párbeszédet kell elővenni, ez a válaszom. Én ilyen helyzetben azonnal tárgyalóasztalhoz ülnék, és ütköztetném az érveket, elkezdeném a párbeszédet.

Ha már jogállamiság, akkor zajlik egy másik vita is ez ügyben, most éppen Spanyolországban. A katalán amnesztiatörvény felborzolta a spanyol belpolitikát, az ellenzéki jobboldal uniós szintre kivitte a vitát, mert szerintük a baloldali madridi kormány felrúgta a spanyol jogállamiság elveit. Amikor a magyar vagy a lengyel jogállamiság kérdése volt terítéken, a Bizottság gyorsan mozdult, az Európai Parlament is szívesen vitázott erről, most, amikor egy baloldali kormány sértett uniós elveket, a két uniós testület hezitál. Miért?

Teljesen értem, amit mond. 

Akár egy jobboldali, akár egy baloldali kormány sérti meg az uniós alapelveket, az uniós intézményeknek ugyanúgy kell reagálniuk ezekre a jogsértésekre, mindenkire ugyanaz a mérce vonatkozik.

Migrációs kérdés: az ön uniós biztosi portfóliójához tartozott az európai szomszédságpolitika is, így...

Elnézést, hogy félbeszakítom, de a szomszédságpolitikának nem volt köze a migrációhoz. A portfóliómhoz az uniós külügyek és a szomszédságpolitika tartozott.

Világos, mégis összekötném a kettőt, mert a szomszédságpolitika egyik összetevője az volt, hogy az EU komoly pénzekkel támogatta a határaival szomszédos államokat, így az észak-afrikai arab rezsimeket, hogy stabilak maradjanak, és felfogják az Európát fenyegető fekete-afrikai bevándorló tömegeket. Ez a politika sikeres volt?

Ez nem csak a migrációról szólt. Arról is, hogy segítsük ezeket az államokat az államberendezkedésük javításában, a bevándorlás kezelésében, de technikai segítségnyújtást is biztosítottunk. Úgy gondoltuk, hogy ha minél több helyi szakembert képzünk, tanítunk, akkor 

De része volt a projektnek az is, hogy azért kell stabilnak megőrizni ezeket a kormányzatokat, hogy ütközőként felfogják a migrációs áradatot, nem?

Úgy fogalmaznék inkább: a cél az volt, hogy a helyi politikát, politikai rendszert stabilizáljuk. De ennek célja nem specifikusan a migrációs helyzet kezelése volt.

Herbert Kickl, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője a héten elmondta pártja programpontjait, amelyekkel a jövő évi osztrák választásokra készülnek. Azt mondta, kormányra kerülésük esetén Ausztria „erőd” lesz, véget vetnek a bevándorlásnak.

Kickl úr a saját és a pártja narratíváját ismételgeti, és ez tisztán már a választási kampány része. Az osztrák valóság azonban más. 

A pártvezető azt is elmondta, hogy az osztrák menekültügyi rendszer megbukott, és emiatt erősödött fel Ausztriában az antiszemitizmus, ezért erős az iszlamista propaganda. 

Nem úgy, ahogy ő állítja. Természetesen sok bevándorló él Ausztriában, a jelenlegi kormánykoalíció sokat tesz azért, hogy korlátozza és megfelelő jogi keretek közé szorítsa a törvényes bevándorlást. Herbert Kickl egyszerűen csak választást akar nyerni, amit tesz, az vegytiszta kampánytevékenység, úgy beszél, ahogy a politikusok a kampány idején szoktak. 

Kickl azt is felvetette, hogy a következő osztrák kormánynak meg kell majd vétóznia Ukrajna uniós csatlakozását.

Ő azt mond, amit akar, de először is: Kickl nincs kormányon, és nem tudjuk, hogy lesz-e valaha.

Lehet, hogy éppen az ön pártjával alakít majd kormányt jövőre. Az Osztrák Néppárt (ÖVP) már kormányzott az FPÖ-vel.

Ilyen latolgatásokban nem szeretnék belemenni.

Ukrajna megfelel az uniós csatlakozási feltételeknek?

Maguknak a tagállamoknak is sokat kell tenniük azért, hogy az uniós elveknek megfelelő legyen a működésük. Meglátjuk, hogy a következő években Ukrajna milyen fejlődésen megy majd át. 

Háborús időkben élünk: háború van Ukrajnában és a Közel-Keleten, de feszült a csendes-óceáni térség is. Az EU geopolitikai tényező akar lenni, miközben gazdasága stagnál, politikailag megosztott és nincs egységes külpolitikája sem. Tíz éves távlatban felerősödhet önálló geopolitikai tényezőként?

Az EU valóban egy geopolitikai játékos akar lenni. 

Több politikai területen változás szükséges, a honvédelem területén például, vagy az intézmények működésének hatékonyabbá tételében. Csak akkor lehetünk erősek, ha képesek leszünk gyorsan és egységesen cselekedni.

--

Nyitókép: Maráczi Tamás

Fotók: AFP