Párhuzamos történelmek

„Ennek ellenére aligha van olyan jó érzésű ember, aki bele tudna törődni az erőszak e végeláthatatlan spiráljába, amikor csak az a kérdés, hogy az éppen aktuális terrorcselekményben/háborúban éppen hány katona és civil, nő és gyermek hal meg.

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott a történet egy olyan faluról, ahol a válni készülő párokat egy toronyba zárták, hogy legalább próbálják meg »rendezni végre közös dolgaikat« – és ez sok esetben hatásosnak bizonyult. Ha jobban belegondolunk, nem valószínű, hogy akár Izrael állam, akár az ott élő palesztinok egyszercsak eltűnnének a történelem színpadáról, hiszen mindkét népnek erős támogatói vannak (és jelenleg nagyjából azonos létszámúak is). Így, tetszik vagy sem, ez a két nép is szorosan össze van zárva egymással egy behatárolt földrajzi térben, amit az egyik Izraelnek, a másik Palesztinának nevez. Ez ugyanolyan makacs tény, mint a két nép egymás iránti gyűlölete és a kölcsönös sérelmek már-már kibogozhatatlan halmazata.

Kérdés, hogy van-e olyan külső nyomás, a gyűlölködésnél erősebb »kollektív tudat«, mint az említett faluközösség esetében…

A párhuzamos vonalak a végtelenben metszik egymást – mondják a matematikusok. Végül is mindkét nép a saját Istenét végtelen hatalmúnak tartja, még akkor is, ha ezen gyakrana saját vallásuk elsőbbségét értik, nem pedig egy magasabb integráció lehetőségét. Mi, keresztények (akik szintén nem vagyunk történelmileg bűntelenek, és mint említettem, igazán pártatlanok sem) hitünk szerint nagy együttérzéssel és a kiengesztelődés lelkületével fordulhatunk mindkét oldalon a szenvedők felé most, az újabb véres háború elején (vagy talán már a kellős közepén).

Imádkozzunk a Szentföld békéjéért!”

***

Nyitókép: JACK GUEZ / AFP