Arra az esetre pedig, ha mindezekből még nem lenne nyilvánvaló, ki és hogy (nem) tartja tiszteletben az európai értékeket, csütörtökön, a radikalizálódott Mohammed Mogucskov által (fivére segítségével) megölt háromgyermekes észak-franciaországi irodalomtanárért mondott gyászmisén (a család által választott evangéliumi szakaszok, nevezetesen a szeretethimnusz és a nyolc boldogság mellett) meghallgathattuk az áldozat feleségének nekrológját is, amelyből megtudhattuk: „Szerette Flaubert-t, Stendhalt, Balzacot, Proustot”, szerette a költészetet, „Baudelaire-t, Rimbaud-t”. „Szerette a filozófiát. Szerette a filmeket: Truffaut-t, Fordot (…). Szerette Almodóvart. Fellinit (…). Szerette Olaszországot, az olaszt, Toszkánát, Giotto freskóit, Tizianót, Caravaggiót. Szerette Shakespeare-t, Racine-t, Beckettet. Szerette Vermeert, Matisse-t, Gauguint, Cézanne-t (…). Szerette Bachot, szerette Beethovent, Faurét, Mahlert (…). Szerette a gótikát, a katedrálisokat, amelyeket városról városra felfedeztünk. (…) Szerette Provence-t, a színeit, illatait.”
„Nem szerette az informatikát és a közösségi médiát. Telefonja nem is volt. (…) Érzékeny volt és diszkrét, nem szerette a világ zaját és őrjöngését. Szíve mélyéből szerette lányait, édesanyját és nővérét.”
Bár lenne az a következő hír, hogy a most eltemetett 57 éves tanár emlékére
a jövőben az az illegális migráns maradhat akár csak egy napot is az Európai Unió területén, aki fejből tud idézni Rimbaud-tól,
néhány jellemző taktus alapján képes felismerni Beethoven szimfóniáit, és kapásból megmondja, ki festette az Urbinói Vénuszt.