Íme az európai értékek: „Szerette Proustot, Fellinit és Mahlert” a franciaországi migránsbűnözés legújabb áldozata

Bő nyolc évvel azután, hogy az akkori francia külügyminiszter kifejtette, „nagyon szigorúan” ítéli meg Magyarországot, amely „nem tartja tiszteletben a közös európai értékeket”, mert olyan drótkerítést képes felhúzni a határán, amilyet „még állatoknak sem csinálnak”, bezzeg Franciaország és Németország megtette, amit a befogadás imperatívusza diktál, satöbbi, a mai francia belügyminiszter csütörtökön rámutatott: előrelépésre van szükség Európa határainak védelme és a területére belépők személyazonosságának megismerése tekintetében, és fel kell lépni azzal az Európában tapasztalható diffúz, „légköri dzsihadizmussal” szemben, amely lehetővé teszi a radikalizálódást és a minapi brüsszelihez és franciaországihoz hasonló támadások elkövetését. 

Sajnálatos ugyanakkor az is, hogy a franciák kétharmada nem bízik abban, hogy belügyminiszterük képes is lesz eredményesen fellépni az iszlamista terrorizmus ellen; igaz, ezt Emmanuel Macronból is csupán 26 százalék nézi ki – derült ki egy közvélemény-kutatásból ugyanezen a csütörtökön, amikor ismét „legalább nyolc” franciaországi repülőteret kellett bombariadó miatt kiüríteni, és amikor megkezdődött azon diákok kihallgatása, akik hétfőn, az iszlamisták által megölt tanárok emlékére tartott iskolai megemlékezéseken megzavarták a tiszteletadást, több tucat esetben a terrorizmust éltetve, noha az oktatási miniszter előre jelezte: zéró tolerancia lesz a legkisebb provokációval szemben is. Végül 357 ilyen esetről érkezett bejelentés, a meseszép elzászi favázas házikós Colmarban például egy 17 éves diák a tanárát halálosan megfenyegetve fejezte ki nemtetszését, Bordeaux-ban pedig egy 14 éves fiú húszcentis konyhakéssel érkezett az iskolába, állítólag azért, hogy „megvédje magát a szünetben”. De ezek tulajdonképpen szerencsés kimenetelű incidensek ahhoz képest, hogy

Arra az esetre pedig, ha mindezekből még nem lenne nyilvánvaló, ki és hogy (nem) tartja tiszteletben az európai értékeket, csütörtökön, a radikalizálódott Mohammed Mogucskov által (fivére segítségével) megölt háromgyermekes észak-franciaországi irodalomtanárért mondott gyászmisén (a család által választott evangéliumi szakaszok, nevezetesen a szeretethimnusz és a nyolc boldogság mellett) meghallgathattuk az áldozat feleségének nekrológját is, amelyből megtudhattuk: „Szerette Flaubert-t, Stendhalt, Balzacot, Proustot”, szerette a költészetet, „Baudelaire-t, Rimbaud-t”. „Szerette a filozófiát. Szerette a filmeket: Truffaut-t, Fordot (…). Szerette Almodóvart. Fellinit (…). Szerette Olaszországot, az olaszt, Toszkánát, Giotto freskóit, Tizianót, Caravaggiót. Szerette Shakespeare-t, Racine-t, Beckettet. Szerette Vermeert, Matisse-t, Gauguint, Cézanne-t (…). Szerette Bachot, szerette Beethovent, Faurét, Mahlert (…). Szerette a gótikát, a katedrálisokat, amelyeket városról városra felfedeztünk. (…) Szerette Provence-t, a színeit, illatait.”

„Nem szerette az informatikát és a közösségi médiát. Telefonja nem is volt. (…) Érzékeny volt és diszkrét, nem szerette a világ zaját és őrjöngését. Szíve mélyéből szerette lányait, édesanyját és nővérét.”

Bár lenne az a következő hír, hogy a most eltemetett 57 éves tanár emlékére

néhány jellemző taktus alapján képes felismerni Beethoven szimfóniáit, és kapásból megmondja, ki festette az Urbinói Vénuszt.

Nyitókép: Bruno Thevenin / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP