szerdán egy 68 éves lille-i nőnek otthonában vágta el a torkát egy illegálisan Franciaországban tartózkodó, a rendőrség előtt már ismert 17 éves Mohamed.
Arra az esetre pedig, ha mindezekből még nem lenne nyilvánvaló, ki és hogy (nem) tartja tiszteletben az európai értékeket, csütörtökön, a radikalizálódott Mohammed Mogucskov által (fivére segítségével) megölt háromgyermekes észak-franciaországi irodalomtanárért mondott gyászmisén (a család által választott evangéliumi szakaszok, nevezetesen a szeretethimnusz és a nyolc boldogság mellett) meghallgathattuk az áldozat feleségének nekrológját is, amelyből megtudhattuk: „Szerette Flaubert-t, Stendhalt, Balzacot, Proustot”, szerette a költészetet, „Baudelaire-t, Rimbaud-t”. „Szerette a filozófiát. Szerette a filmeket: Truffaut-t, Fordot (…). Szerette Almodóvart. Fellinit (…). Szerette Olaszországot, az olaszt, Toszkánát, Giotto freskóit, Tizianót, Caravaggiót. Szerette Shakespeare-t, Racine-t, Beckettet. Szerette Vermeert, Matisse-t, Gauguint, Cézanne-t (…). Szerette Bachot, szerette Beethovent, Faurét, Mahlert (…). Szerette a gótikát, a katedrálisokat, amelyeket városról városra felfedeztünk. (…) Szerette Provence-t, a színeit, illatait.”