Németh Szilárd elárulta, hány napig elég a földgáztartalékunk
A kormánybiztos szerint csak szándék kérdése a rezsicsökkentés fenntartása.
„Az USA és a NATO támogatták az antikommunista erőket és készek voltak rá, hogy államcsínyt hajtsanak végre Magyarországon.”
„Több mint egy hete foglalkoztatja a magyar sajtót az orosz történelem tankönyv esete, pontosabban annak magyar vonatkozású részei. E sorok szerzőjét meglepte a tény, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy az orosz sajtó által felkapott Oroszország története tankönyvön kívül az Egyetemes történelem tankönyvet is megvizsgálja. Sőt, a legtöbb cikk úgy tett – talán ismerethiány okán –, mintha más, ezen korszakra vonatkozó tankönyv nem is létezne. Az alábbiakban tudomásunk szerint a magyar sajtóban először ennek az új világtörténelem tankönyvnek az 1956-os forradalommal kapcsolatos részeit közöljük, elfogadva a tényt, hogy úgy is mindenki azt olvas ki belőle, amit akar.
Az új Egyetemes történelem tankönyv (V. R. Megyinszkij, A. O. Csubarjan: Vszeobscsaja isztorija, 11 klassz, 1945 god – nacsalo XXI veka. Moszkva, Proszvescsenyije, 2023) 5-6. paragrafusa foglalkozik Közép- és Kelet-Európa országainak a 20. század közepétől a 21. század elejéig tartó történetével. A 68-70. oldalakon olvashatóak az 1956-os magyar eseményekkel foglalkozó részek, amely alpont a Válságok több szocialista országban címet viseli.
A szövegrész természetesen követi az Oroszország története tankönyv narratíváját, már csak azért is, mert az orosz oktatásügy közlése szerint az új programnak megfelelően két könyvből, de egy tantárgyként tanulják majd a történelmet a 11. osztályosok, hogy összehangolják az orosz és a világtörténelem eseményeinek oktatását.
Erre egyébként a Magyarországon ismertté vált tankönyv is utalt, a késő sztálini korszakkal kapcsolatos egyik feladat például a Rákosi-korszak és Sztálin utolsó éveinek összevetését kéri a diákoktól. Rejtély, hogy ez a kereszt utalás miként kerülte el az orosz történelem tankönyv megannyi értő olvasójának figyelmét, és hogy nem merült fel eddig annak vizsgálata, hogy mi van a tankönyvben.
Most pedig következzék hát a tankönyv vonatkozó alpontjának teljes fordítása:
»2. Válságok több szocialista országban. A Szovjetunióban [bekövetkező] enyhülést lelkesedéssel fogadták Kelet-Európa országaiban. Közülük egyesekben tömegmozgalmak kezdődtek a demokráciáért. 1953 nyarán az árak és termelési normák növekedésével szembeni tiltakozásként sztrájkok kezdődtek Berlinben és az NDK más városaiban. Az NDK vezetése a Szovjetunióhoz fordult segítségért. A szovjet kormányzat „erődemonstrációt” tartott. Berlin utcáira szovjet tankok vonultak, és növelték az NDK-nak nyújtott gazdasági segítséget. A demonstrációk abbamaradtak. 1956 júniusában a lengyel Poznan városában ezernyi, a nehéz életkörülményekkel elégedetlen munkás vonult utcára. A tüntetést feloszlatták. Azonban a következményei éles politikai válságot okoztak. A tömeges tiltakozások hullámán a hatalomba visszatért a posztjáról korábban eltávolított W. Gomulka. A lengyel vezetés lemondott a kollektivizáció végrehajtásáról, és a lengyel parasztok többsége saját gazdaságában dolgozhatott. A Szovjetunió ezt nem akadályozta.
1956-ban demonstrációk kezdődtek Magyarországon. Ahogy Lengyelországban, ezeket is titokban provokálták és támogatták a nyugati titkosszolgálatok.
A reformok ebben az országban egyből Sztálin halála után megkezdődtek, amikor Nagy I. került a kormány élére.
Azonban a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetése Rákosi M. kezeiben maradt. 1955-ben Rákosi el tudta távolítani Nagyot a hatalomból, és „jobboldali opportunistának” bélyegezte. zonban a Szovjetunió [68] erősködött Rákosi eltávolítása, és a korábban repressziók áldozatává váló Kádár J. rehabilitációja mellett. Ez azonban nem segített, a tiltakozó mozgalom Magyarországon erősebbnek és szervezettebbnek bizonyult, mint Lengyelországban. Nagy hatalomba való visszatérése, és a reformok folytatása mellett álltak ki a magyar írók és diákok. A demokrata-kommunisták jóváhagyásával a diákok létrehozták a Petőfi Kört, ahol az ország legélesebb problémáit vitatták meg.
1956. október 23-án Budapest utcáira vonultak a lengyelekkel való szolidaritási tömegtüntetés résztvevői. A tüntetők saját követeléseik rádiós közvetítését követelték, az őrség azonban nem engedte be a tiltakozókat a rádióállomás épületébe. Ez fegyveres összetűzésekhez és áldozatokhoz vezetett. A magyar hadsereg egy része átállt a tiltakozók oldalára.
A „felkelő nép” soraiban nagy számban tűntek fel olyan személyek, akik még Horthy és Szálasi fasiszta kormányzatai alatt szolgáltak. Sokan közülük felelősek voltak a szovjet nép elleni népirtásért a Szovjetunió magyar csapatok által megszállt részein 1941–1944 között. Az USA és a NATO támogatták az antikommunista erőket és készek voltak rá, hogy államcsínyt hajtsanak végre Magyarországon.«
Nyitókép: MTI/Kovács Ferenc