De nem csak emiatt látom inogni a koalíciót. Amikor tavaly és 2023 elején is azt mondtam, tartsunk előrehozott választást, akkor éppen azzal érveltem, hogy 2024 végig egy választási év – lesz EP-, helyhatósági, parlamenti és elnökválasztás is –, ami stagnáláshoz vezet, mert ismerve a román közigazgatást, mindenki várni fog. Megvárják, ki nyeri a választásokat, ki fog kormányozni, addig, ha lehet, nem csinálnak semmit. Azt is lehetett látni, hogy 2023–2024 gazdasági szempontból nehezebb lesz, mint 2021–2022.
Javasoltam, hogy előrehozott választással 2023 végére álljon fel egy stabil kormány, és akkor levesszük a feszültséget 2024-ről, meg lehet hozni a szükséges intézkedéseket. Mondok is példákat: az egyik, hogy az adózási, pénzügyi kivételeket, amelyek most a rendszer részei, részben meg kell szüntetni. Az adóbehajtási fegyelem hihetetlenül rossz, és amíg nincs egy erős politikai akaratú többség, amely átverje az közigazgatáson a digitalizálást, addig nem várható javulás.
Láttam, ahogy 2021–22-ben nekiestünk a digitalizációnak az adóbehajtási intézményeknél, de a végrehajtást akadályozták a hivatalnokok, hisz ez megyénként 200–300, sőt a nagy megyéknél 400 fős leépítést jelentene. A harmadik az egészségügy, ahol vérlázító, ami ma történik. Ha ebbe nem nyúl bele valaki – főleg az egészségbiztosító szintjén –, akkor 2024-ben megduplázódik a betegszabadságokra kifizetendő pénz. Ha ezt az összeget visszaosztom az aktív lakosságra, akkor kiderül, hogy