Ukrajnába kerülhetnek a szlovák MiG-ek, a magyar Gripenek védhetik a Felvidéket is

Január végén Jaroslav Naď szlovák védelmi miniszter nagy örömmel közölte, sikerült megállapodnia magyar kollégájával, Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, így hamarosan már nem csak lengyel és cseh, de magyar vadászgépek is védik majd a szlovák égboltot. Hogy miként fordulhatott elő, hogy Szlovákia, egy háborúval a hátsó udvarában, szomszédaitól legyen kénytelen légtérvédelmi segítséget kérni, az talán az orosz-ukrán konfliktusra adott európai válaszok egyik legtanulságosabbika.

A szlovák védelmi miniszter budapesti látogatása után a két tárcavezető közösen jelentette be a légtérvédelmi együttműködést. Bonyolult és sikeres diplomáciai egyeztetéseket emlegetve a sikerből Rastislav Káčer megbízott külügyminiszter, korábbi budapesti nagykövet is kért, aki bő egy héttel később már magyar revíziós követelésekről delirálva gerjesztett feszültséget a két ország között.

Mindez persze nem változtat a tényen,

ahhoz, hogy képes legyen biztosítani saját légterének védelmét. Adja magát a kérdés, miért?

Végtelen történet

Egymásnak ellentmondó információk sűrű erdejébe téved, aki megpróbálja kihámozni, hol, milyen állapotban és mennyien lehetnek most a szlovák légierő MiG-29-es vadászgépei.A szlovák légierő a kilencvenes években volt ereje teljében: 1997-ben 21 együléses (MiG-29-A) és három kétüléses (MiG-29-UB) állt rendelkezésre, bár egyszerre mind a 24 vadászgép sosem volt röpképes. Hogy kontextusba helyezzük a számokat, a méretében és lakosságszámában közel dupla akkora Magyarország 28 darab MiG-29-essel bírt ebben az időszakban.

A háború kitörését követően Szlovákia az elsők között jelentkezett, hogy fegyverrel is támogassa az ukrán háborús erőfeszítéseket. Pozsony a Sz-300-as légvédelmi rendszereket ingyen odaadta, a Zuzana önjáró lövegeket meg pénzért eladta az ukránoknak, de már késő tavasszal felmerült a szlovák légierő MiG-29-es vadászgépeinek átadása is.

Bár technológiai, infrastrukturális és hadászati szempontból is csereérett gépekről van szó, a szakértőket is meglepte, a háború kitörését követően milyen gyorsan tűntek el a MiG-ek a szlovák égboltról. A védelmi miniszter már a háború kitörésének másnapján közölte, a tárca szeretne megszabadulni a gépek karbantartásáért felelős orosz vállalattól és a szliácsi katonai reptéren állomásozó orosz szakemberektől.

Egy héten belül meg is született a döntés, csakhogy az oroszokat anélkül küldték haza, hogy gondoskodtak volna a pótlásukról. 

Néhány bemutatórepülésre még futotta, például a hivatalos búcsúra a tavalyi szliácsi repülőnapokon, de tényleges bevetésre már nem.

Nem sokkal azt követően, hogy az orosz mérnökök hazatértek, kiderült, a MiG-eket leváltani hivatott, 2023-ra ígért F-16-osok legalább egy évet csúsznak majd. Az amerikaiak a Covid által meggyötört beszállítói láncokra hivatkoznak, így a még 2019-ban, a Smer-kormány által megrendelt 14 gépre jelen állás szerint legalább 2024 első feléig várni kell.

Mindez nem akadályozta meg a Heger-kabinetet, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a MiG-ek átadásáról. Nyáron már kész tényként kezelte a szlovák közvélemény, hogy a fronton vagy akár csak egy hátországi javítóműhelyben alkatrészként, de Ukrajnában kötnek ki a kiszolgált vadászgépek. Hogy pontosan mennyi, az sosem volt világos, korábban tíz-tizenkét gépről beszéltek.

Augusztus közepén a szlovák és ukrán sajtó is arról írt, időközben az első néhány szlovák gépet már át is adták Ukrajnának. Az információkat, amik egy ukrán mikrobloggertől származtak, a védelmi tárca még aznap cáfolta. Az augusztus végi, szliácsi repülőnapokon aztán valóban felbukkant néhány szlovák felségjelű MiG-29-es, majd szeptember elején hivatalosan is elbúcsúztatták a gépeket.

Újra reflektorfényben

A nyári uborkaszezont leuraló MiG-vita őszre elcsendesedett, a szlovák kormány bukásával végződő belpolitikai válság zárójelbe tette a vadászgépek ügyét. A téma csak azt követően kapott új lendületet, hogy a február 9-ei brüsszeli EU-csúcson Volodimir Zelenszkij informálisan a MiG-ek átadására kérte a szlovák kormányfőt.

Eduard Heger másnap bejelentette a tárgyalások megkezdését. A hír végigszaladt a világsajtón, de a konkrét fejleményekről már alig számolt be valaki. A közelgő parlamenti választásokra való tekintettel ugyanis óriási belpolitikai felháborodás lett a dologból. Nem csak a fegyverszállítást következetesen elutasító korábbi kormányfő, Robert Fico és pártja, a Smer-SD tette szóvá, hogy egy visszahívott, bukott kormánynak nincs hatásköre ilyen horderejű szerződéseket kötni.

Forró Krisztián, a párt országos elnöke például azzal, „három fiú szerető édesapjaként nagyon veszélyesnek” tartja, hogy Szlovákia vadászrepülőgépeket szállítson Ukrajnának. Az ellenzéki SaS ezzel szemben egyértelműen a gépek leszállítása mellett foglalt állást, míg kormányoldali Sme rodina politikusai, sőt, Zuzana Čaputová államfő is jelezte, előbb az alkotmánybíróságnak kellene döntenie arról, hogy a decemberben megbukott, immár csak megbízotti státuszban működő kormánynak jogában áll-e egyáltalán külpolitikai döntéseket hozni.

Peter Pellegrini, aki minden jel szerint Szlovákia következő miniszterelnöke lesz, viszont már azzal érvelt, alapból nem utasítja el az ötletet, de Szlovákiának EU-s és NATO-szövetségeseivel egyeztetve kellene megtárgyalnia a kérdést. Ha más is ad vadászgépeket, ám legyen, de kollektív döntés nélkül nem szabad átadni a gépeket – nyilatkozta Pellegrini,

Eduard Heger és Jaroslav Naď védelmi miniszter ugyan megígérték, nem döntenek anélkül, hogy a parlament megtárgyalná a kérdést, de – kormányoldali támogatás híján – a múlt héten két alkalommal sem sikerült megnyitni a vonatkozó rendkívüli ülést.

Nyitott égbolt, nyitott kérdések

Azon kívül, hogy a Heger-kabinet kész át- vagy eladni, Kijev pedig fogadni a szlovák MiG-eket, nem sok konkrétum van a kezünkben. A kormány sem tudja például, milyen kompenzációt kapnának a korábban 300 millió eurósra becsült, reálisan inkább 150-170 milliót érő szállítmányért. Ha pénzt, akkor kitől? Az ukrán kormánytól bajosan, az Európai Bizottság által létrehozott alapból talán. Most ez a legvalószínűbb forgatókönyv.

Viszont, ha nem pénzt, akkor mit? Az amerikai F-16-osokra várni kell, ingyenebéd meg nincs. Egy Naď által elejtett félmondat szerint egy másik európai ország adna harckocsikat az ukránoknak küldött MiG-ekért (vagy legújabban szlovák T-72-es harckocsikért) cserébe, de hogy miként lehetne lepapírozni ezt az ősközösségi bartert, egyelőre nem világos.  Ahogy az sem,

Kétségtelen, hogy a szlovák MiG-eknek nem sok hasznát veszi már Szlovákia, ez hellyel-közzel így volt a háború előtt is. Gazdasági szempontból nyilván több értelme van 150 millió euróért eladni Ukrajnának a gépeket, mint megvárni, hogy a rozsda egye meg őket. Csakhogy a kormány mintha nem számolna a következményekkel. Még a lengyelek sem merték átadni saját MiG-jeiket Kijevnek (alkatrészek és rakéták mentek ugyan, de a gépekre vonatkozó, újra meg újra felbukkanó híreket mindmáig nem erősítették meg), ahogy a bolgárok is visszautasítanak mindenféle ez irányú pletykát. Hogy aztán kerültek-e gépek Ukrajnába, nem tudni, mindenesetre egyelőre az Egyesült Államok sem támogatja a lépést, amerikai jóváhagyás nélkül pedig Pozsony biztosan nem kezd partizánakcióba.

Mivel a szlovák parlament a gazdasági válság és a háború árnyékában épp azzal van elfoglalva, hogy újratárgyalja az előrehozott választások korábban megállapított, szeptemberi időpontját, valószínűtlen, hogy akár néhány héten belül pont kerülne az ügy végére. A választások közeledtével (legyenek azok júniusban vagy szeptemberben) viszont mind kevesebb az esélye annak, hogy a földre kényszerült szlovák MiG-ek végül Ukrajnában kössenek ki. 

Nyitókép: szlovák MiG-29-es (fotó: KGyST/wikimedia commons)