Felczak egyébként hamis vádak alapján – valójában egy család nyugatra távozásában segített – megjárta a lengyel kommunista rendszer börtöneit, nyolc évet ült, 1956 őszén szabadult, azonban hazájában maradt, rendszeresen tartott vendégelőadásokat hazánkban, az ő keze munkája a Magyarország története (1983) című könyv is; ’87-ben a budapesti Eötvös Kollégium vendégtanáraként működött, a Bibó István Szakkollégium diákjait ő maga is pártalapításra biztatta (rövidesen megalakult a Fidesz, amely később tiszteletbeli tagjává választotta); 1993-ban hunyt el Varsóban.
Az ő és a futárok emlékére járja be az általuk használt útvonalat Krzysztof Maksel, Varsóból Krakkón keresztül, a túra végpontja Felczak emléktáblájának megkoszorúzása lesz az Eötvös Collegium falán vasárnap.
Mint a Mandinernek elmondta, reggel ötkor indult, elég korán, még sötét volt. Mint fogalmazott, azért csinálja végig a túrát, mert ismeri és szereti Waclaw Felczak munkásságát, „és meg akartam mutatni a családomnak és a barátaimnak, és népszerűsíteni őt, aki nagyon bátor ember volt és jó lenne, ha erről többen tudnának”.
Ami a mostani magyar-lengyel kapcsolatokat illeti, Maksel szerint azok „a közelmúltban nagyon jók, sokkal jobbak voltak, ma is lehetnének jobbak”. Mindenesetre ő úgy véli, mivel sok barátja van Magyarországon, talán hozzájárulhat ahhoz, hogy ismét javuljanak.
„A magyarokat nagyon szeretem, sok barátom van, akik csodálatos emberek”.