Európában hasonló a helyzet az azonos neműek örökbefogadása kapcsán is: a kontinens egyik fele inkább támogatja, a másikban ez a fordulat nem következett be. Itt az engedélyezés melletti legfőbb érv szintén a progresszió támogatása, továbbá az, hogy az azonos nemű párok jobb alternatívát nyújtanak a gyermekotthonokban való neveltetéshez képest.
Ellenérvként három, gyakran hangoztatott szempont szokott megjelenni. Egyrészt, hogy minden gyermeknek szüksége van egy férfi és egy női modellre, vagyis apára és anyára, s ha párok fogadnak örökbe, ezt a szükségletet pedig heteroszexuális párok elégíthetik ki. Másrészt, az azonos nemű személyek örökbefogadásával szemben érvként vetik fel, hogy az LMBT-közegben való neveltetés veszélyezteti a gyermek fejlődését, különös tekintettel nemi identitására és szexuális irányultságára. Harmadrészt, hogy a szivárványcsaládban nevelt gyermekek életük korai szakaszától kezdve szociális stigmáktól, diszkriminációtól szenvednének.
Ezek az ellenérvek egyetlen, de annál jelentősebb jogi érvben találkoznak össze: ez a gyermek mindenek felett álló érdekeinek védelme.
Ezt a jogelvet a gyermekjogok területén megkerülhetetlen ENSZ Gyermekek jogairól szóló, New York-i egyezmény, amelyet 1989-ben kötöttek meg a tengerentúlon. Az összes, gyermekjogot érintő határozat és ítélet erre hivatkozik.
Amikor tehát az válik vita tárgyává, hogy az azonos nemű személyek vállalhatnak-e gyermeket, lényegében a gyermekek mindenek felett álló érdekeit és az LMBTQ-jogfejlesztést és az antidiszkriminációt kell mérlegelni. Az azonos nemű személyek örökbefogadási jogosultsága melletti érvek döntő többsége abból indul ki, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekeivel a progresszív fordulat összhangban áll. Kérdés azonban, hogy
a gyermekek feltétlen érdekvédelme az LMBTQ-örökbefogadás esetén korlátok nélkül valósul-e meg mindaddig, amíg ez politikai és szakmai vita tárgya.
Az EU a maga részéről eldöntötte a vitát
Azon országok jelentős hányadában, ahol az azonos neműek törvényesen köthetnek házasságot, illetve fogadhatnak örökbe, a politikai döntést érdemi közvita, számos helyen pedig népszavazás előzte meg.
2021. december közepi ítéletében az Európai Bíróság azonban érdemben szólt hozzá a vitához az ítélet jogereje miatt pedig a konzervatív érvek mintha kevesebb súllyal esnének a latba Európa azon területein, ahol a fenti viták nem progresszív végeredménnyel zárultak. Ez azért jelentős fejlemény, mert
az Európai Bíróság kutatása szerint a 27 tagállam közül jelenleg 13 engedélyezi csak az azonos neműek közötti házasságot.
Ezen 13 tagállam közül is csupán azok egy része ismeri el a biológiai anya azonos nemű házastársának szülői jogállását.
A testület mindenesetre a szabad mozgáshoz való jogra hivatkozva kimondta, hogy ha egy uniós tagállam elismeri a gyermek és a gondviselői közötti szülői jogviszonyt, minden uniós tagállam köteles így tenni: vagyis
a gyermek és azonos nemű szüleit az uniós jog erejénél fogva egy családként kötelező elismerni.
Az ügy hátteréül az szolgál, hogy egy Spanyolországban élő leszbikus pár bolgár és gibraltári tagjai mindketten egyikük gyermekének anyjaként kérték feltüntetni magukat Bulgáriában a gyermek személyi okmányain. Az ügyben a konfliktust az okozta, hogy Spanyolországban elismerik az azonos neműek házasságát és örökbe fogadáshoz való jogát, Bulgáriában pedig nem.
Kép: Ferenc ISZA / AFP