Kijev bukása: nem kellett volna megtörténnie

"Ahogy azt olvasóim ezen a héten megtudhatták, kifejezett dühöt érzek amiatt a szerep miatt, amit a Nyugat játszik abban, hogy Oroszország végül invázió alá vette Ukrajnát (…). Akivel csak beszélek egy Ukrajnával határos országban, mindenki nagyon-nagyon aggódik a jövőt illetően. 

(…)

Nem tudhatjuk, hogy Kijev harc nélkül esik-e el, illetve, hogy az ukránok miféle harcmodorral szállnak szembe [az oroszokkal]; nyilvánvaló azonban, hogy az oroszok elsöprő erejük miatt nyerni fognak. Putyin egy megszálló kormányt fog felállítani.

(…)

Mi fog történni Kijevben ma, és az elkövetkező napokban? Le fogják-e rombolni? Vagy súlyos veszteségeket kényszerül-e elszenvedni, ahogy az Budapesttel is történt is a 2. világháború végnapjaiban? A lehetőségeket még fontolgatni is gyötrelmes. És a legfontosabb észben tartani azt a tényt, hogy Vlagyimir Putyin döntött így.

Ahogy azt bizonyára Önök is tudják, Kijev kiemelt jelentőségű helyszín az ortodox kereszténység számára, éppen ezért az orosz kultúra számára is. Itt született meg a kereszténység Oroszország számára 988-ban. A kijevi barlangkolostor közel ezer éves; világörökségi kincs, egyszersmind az ortodox hitélet egyik legfontosabb szent helye. Veszélyben volna ez a kolostor, s vele együtt számos más templom és szentély Kijevben? Hogyan is ne lennének? Kétlem, hogy ezeket a helyszíneket az orosz hadsereg kifejezett célpontként jelölte volna meg, de a háború nem precíziós műfaj. 

Nincs más hátra tehát, mint figyelni, várni és imádkozni. Zelenszkij ukrán elnök ma reggel azt nyilatkozta, hogy a Nyugat nem tesz eleget azért, hogy országának segítségére legyen. Ha Zelenszkij valaha is azt hitte, hogy a nyugati országok katonailag is szembeszállnak az atomhatalom Oroszországgal Ukrajna miatt, ítélőképességével komoly bajok vannak. Ha azonban mi, a Nyugat késztettük őt arra, hogy ezt higgye, most joggal szégyenkezhetünk.

(…)

Ismét figyelmükbe ajánlom John Mearsheimer 2015-ös előadását Ukrajnáról és annak válságáról. (…) Ebben Mearsheimer azt mondja, hogy bolondok vagyunk, ha azt hisszük, hogy az oroszok lemondanának Ukrajnáról, ha kellő fájdalmat okozunk nekik. »Ukrajna fontos nekik.« – állítja Mearsheimer – »Nekünk azonban nem.«

Mearsheimer stratégiai szempontból érti ezt. Ha Ukrajna NATO-taggá válna, azzal megkapná az ötös cikkely szerinti védelmet, amelynek értelmében minden egyes tagnak azon állam segítségére kell sietnie, amelyet megtámadtak. »Csak olyan országnak adsz ötös cikkely szerinti garanciákat, amelyhez húsbavágó stratégiai érdekek fűznek.« – mondja Mearsheimer.

(…)

Ilyen ország volna Ukrajna? Az ukránok számára bizonyosan. De az amerikaiak számára? Nem, nem az.

(…)

Arra bátorítottuk Ukrajnát, hogy keményen lépjen fel Oroszországgal szemben; engedtük nekik, hogy azt higgyék, hogy a Nyugat egyszer legyőzi Putyint, s hogy az ország saját útját járhatja.

(…)

Nagyon is együtt érzek az ukránokkal. De ez a szimpátia nem törli el a zord valóságot Ukrajna szerencsétlen földrajzi elhelyezkedésével, továbbá Oroszországhoz fűződő történelmi, kulturális és vallási viszonyával kapcsolatban. Ukrajna soha nem lesz a NATO tagja azért, mert Oroszország ezt soha nem fogja hagyni. Hacsak a Nyugat nem akar háborúba vonulni ezért – ez márpedig az öngyilkossággal egyenértékű őrültség volna – ezzel együtt kell élnünk.

(…)

Ahogy nézem, a legutóbbi beszámolók szerint az orosz csapatok minden bizonnyal Kijevbe értek. Imádkozzunk azért, hogy a béke mihamarabb visszatérjen ebbe a szegény, gyötrődő államba, amelyet átokként sújt Oroszországhoz való közelsége.”