Miért is kell, hogy felrázza Európát az USA Afganisztánból történő kivonulása

"Jó okunk van kritikával illetni az Amerikai Egyesült Államok afganisztáni kivonulását. 

(…)

Európában a nyugati támogatású afganisztáni kormány sebes összeomlása azonnal özönvízszerű ujjal mutogatást és vádaskodást eredményezett. Mindemellett a talibán hatalomra jutása csak fokozta a NATO – és tágabb értelemben a transzatlanti kapcsolatok – jövőjével kapcsolatos bizonytalanság érzetét. Az továbbra sem bizonyos, hogy ez az idegesség cselekvést szül-e később.

Az Európai Unió geopolitikai útkeresése tulajdonképpen egyfajta időben elhúzódó állapotnak tekinthető. Összességében a stratégiai autonómia megteremtésére irányuló hangzatos kinyilatkoztatásokban és reményteles víziók felvázolásában áll. Mindez már az 1990-es évek óta a velünk él, miközben az elmúlt évek során egyre nagyobb relevanciával is bír.

(…)

Amerika európai szövetségeseinek számtalan alkalma nyílt volna arra, hogy tiltakozzanak a Biden-adminisztráció visszavonulási tervei ellen (…). Nem tették. Sőt, ha tették is volna, az európai vezetőknek nem állt volna módjában megtámogatni álláspontjukat. Az európai erők a kabuli reptér megtartására sem lettek volna képesek amerikai támogatás nélkül. Senkinek se legyenek illúziói: az EU nem képes független stratégiai víziót követni. Ennek oka (…) a gyenge politikai akarat.

(…)

A teljes stratégiai autonómia elnyeréséhez a blokknak sokkal robusztusabb politikai akaraterőt kell ácsolnia az elkövetkező évek során. Erre pedig nagyon is lesz lehetőség egy olyan időszakban, amelyben az EU vezetői reálisan számolhatnak egy újabb migrációs hullám lehetőségével (…). A fejlemények ugyanis Európa határvédelmét, politikai stabilitását és a humanitárius küldetésének végrehajtására irányuló képességét tehetik próbára.

(…)

Összességében azonban Európa képtelen arra, hogy önmagában is a külpolitika nehézsúlyú versenyzőjévé váljon, vagyis, hogy geopolitikai súlya gazdasági súlyával egyenértékűvé váljon – hacsak nem módosít költségvetési prioritásain és távolodik el az ünnepelt jóléti állami konstrukció propagálásától. Az azonban, hogy az európaiak egyáltalán képesek lennének-e együtt élni egy ilyesfajta változással, továbbra sem bizonyos."