Tíz konzervatív alapelv

"A konzervatív attitűd sokkal inkább érzések összessége, mintsem ideológiai dogmák rendszere.

(...)

Egy – a konzervatív ember hiszi, hogy létezik egyfajta időtálló morális rend. A rend ugyanis az emberért van, és az ember pedig a rendért: az emberi természet örök, a morális igazságok pedig állandók. 

(...)

Kettő – a konzervatív ember ragaszkodik a szokásokhoz, konvenciókhoz és a folytonossághoz. A régi szokások azok, amelyek az emberek békés együttéléséhez vezetnek; a szokás szétverői többet rombolnak, mint amiről ismeretük van, vagy amelyet csak óhajtani tudnának. 

(...)

Három – (...) A konzervatívok érzékelik, hogy a modern emberek csupán törpék az óriások vállán. (…)

Négy – A konzervatív ember útját saját bölcsessége igazgatja. (…)  Egyetlen egyes állami aktust sem annak átmeneti előnyeit és népszerűségét szem előtt tartva, hanem lehetséges hosszú távú hatásait figyelembe véve kell igazolni. (…) 

Öt – A konzervatív ember figyelmet szentel a változatosságnak. Vonzódik a hosszú múltra visszatekintő intézmények és életvezetési tapasztalatok burjánzó összetettségéhez, miközben elhatárolja mindezt a beszűkölő egyformaságtól és a radikális rendszerek ernyesztő egalitarianizmusától.

(...)

A konzervatív embert saját tökéletesíthetetlensége szelídíti meg. Az emberi természet számos súlyos hibában szenved, és ezt a konzervatív emberek is tudják. Az ember tökéletlen, tökéletes társadalmi rend pedig nem teremthető. (…) A tökéletes ember és társadalom ígéretével kecsegtető ideológiák a 20. század tekintélyes részét földi pokollá változtatták.

(...)

Hét – A konzervatív ember meggyőződése, hogy a szabadság és a tulajdon szorosan kapcsolódik egymáshoz. 

(…)

Nyolc – A konzervatív ember a szabad akaraton alapuló egyesülést támogatja, s ugyanígy ellenzi az akarat ellenére erőltetett szövetkezést. 

(…)

Kilenc – A konzervatív ember a hatalom és a szenvedély észszerű korlátozását kívánja. (…) A konzervatív ember arra törekszik, hogy úgy korlátozza és egyensúlyozza ki a hatalmat, hogy az se anarchiát se pedig zsarnokságot ne eredményezzen. (…) Gyakran vált zsarnokivá a hatalom azon felülkerekedett radikális forradalmárok kezében, akik a korábbi rendszer hatalmát tekintették elnyomónak. 

(…)

Tíz – (…)  Noha a konzervatív ember nem ellenzi a társadalmi fejlődést (…) tudomással bír arról, hogy ha egy társadalom bizonyos tekintetben előre is halad, más tekintetben hanyatlásnak indul."