Az iszlamizmusnak és az antiszemitizmusnak kedvez a mai történelemoktatás Németországban

Legalább akkora problémát jelent a iszlamizmus és a kártékony történelmi tájékozatlanság a német iskolákban, mint a szélsőjobboldali radikalizmus – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. E jelenségeknek azért szán külön cikket a lap, mert beszámolója szerint a német médiát a hallei és hanaui merényletek óta a jobboldali extrémizmus köti le, miközben az iszlamista indíttatású antiszemtizimus kérdése a német iskolákban kitárgyalatlanul marad.

A szerzők konkrét példát is tudnak mondani. A tragikus sorsú francia tanár, Samuel Paty iszlamista indíttatású nyílt színi lefejezését számos diák sommázta úgy, hogy „ki szelet vet, vihart arat”, vagy hogy „saját maga provokálta ki önnön kivégeztetését”. 

Egy korábbi, 2015-ös esetben – még a párizsi terrorcselekmények idején – a Ruhr-vidéken egyperces néma csendet hirdettek az áldozatok emlékére, hogy

A szerzők írnak arról is, hogy jó néhány tanár tapasztalta azt, hogy diákjuk egyszerűen nem hajlandó más vallásról beszélni az órákon, csakis az iszlámról. Ezzel együtt jó pár diák húzta ki a „zsidó” szót a tankönyvből, mások pedig kifejezett szimpátiát mutatta Hitler és a nemzetiszocializmus iránt. 

A szerzők szerint szót érdemel az is, hogy miközben a tanároknak komoly fejtörést okoz a jobb- és baloldali, valamint iszlamista szélsőségek kezelése az osztályteremben, a történelemoktatás minősége is fokozatosan romlik. 

Ez különösen a koronavírus-járvány kapcsán kiütköző:

Egy 22 éves egyetemista lány pedig a koronavírus járvány alatt jogai korlátozása miatt beperelte a német szövetségi kormányt és Robert Koch Intézet szövetségi egészségügyi intézetet is, azt állítva, hogy a „szabadságért folytatott” küzdelme a náci rezsim által nyaktilóval kivégzett Sophie Scholl-éhoz hasonlítható. Nem példa nélküli az sem, hogy a diákok a náci Németországhoz vezető 1933-as felhatalmazási törvényhez hasonlítsák a koronavírus-járvány által indokolt korlátozó szabályokat.

A fentiek a szerzők szerint azért jelentenek problémát, mert a történelemoktatásnak az lenne a feladata, hogy leckét adjon arra vonatkozóan, hogy hogyan kezelték az abszolutista rezsimek az ellenzéket és a kisebbségeket, s hogy ez alapján mérleget tudjanak vonni a jelen eseményeivel kapcsolatban is. Az a diák,

A történelemórák lényege végső soron az, hogy ismeretet adjon az emberi jogok és a szabadságjogok terjedelméről, s hogy ezek ismeretében az illető szkeptikusan álljon az egyszerű magyarázatokhoz, féligazságokhoz és manipulációhoz. 

A szerzők szerint a történelemoktatás ráadásul ma különösen fontos, amikor a legendák dekonstrukciója, a hazugság és a propaganda dívik – kiváltképp a digitális térben.

Ehhez képest a szerzők arról számolnak be, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában például az elsőéves történelemoktatás az prehisztorikus időktől kezdve az egyiptomi és az antik civilizáción átívelően I. Károly frank császáron és I. Ottón át egészen az invesztitúra-harcokig veszi át az egyetemes történelmet. Ezt a szerzők túl sűrűnek tartják egy tanévre, és arra figyelmeztetnek, hogy ez idő alatt tulajdonképpen képtelenség kontextusokat és forrásokat elemezni. Ehhez pedig már csak annyit tesznek hozzá, hogy a kettészakadt Németország és az Európai Unió történetére csak a gimnáziumi évek utolsó heteiben kerül sor, amely a jelenkori folyamatok elemzési lehetőségeit szűkíti jelentősen.

Kép: PETER KNEFFEL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP