Az EU-nak el kell sajátítania a kínai játékszabályokat – beszélgetés Lorena Mathiennel

A járványt megelőző időszak a globális ellátási láncok jelentőségének növekedéséről szólt. Melyek voltak ennek a legfontosabb következményei az üzleti világra nézve?

A járványt megelőzően a globalizáció az üzleti vállalatok olyan stratégiája is volt, amelynek révén költségeiket csökkentve növelhették a versenyképességüket. A külföldi termelés és beszállítás rugalmasságot biztosít az ellátási láncolatban, ugyanakkor ez nagyobb kockázattal jár együtt.

különösen azokét, amelyek tengerentúlon gyártatták a termékeiket. Ez minden bizonnyal arra ösztönzi majd a gyártókat, hogy újratervezzék ellátási láncolataikat és növeljék azok működési hatékonyságát.

A világméretű ellátási láncoknak tehát hátulütői is vannak. Lehet esetleg arra következtetni, hogy a globális ellátási láncok gyengítik a nemzeti gazdaságokat?

Míg az előnyök között az alacsonyabb költségeket és a nagyobb nyereséget tarthatjuk számon, addig a hátrányok között az ellenőrzés elvesztése említendő különösen azon beszállítók tekintetében, amelyek az ellátási láncolatban hátrébb helyezkednek el. Emellett az egy országban vagy régióban működő beszállítóktól való függés növeli a geopolitikai és politikai kitettség kockázatát. A vállalatoknak ezeket az előnyöket és hátrányokat kell mérlegre tenniük, amikor az ellátási láncokkal kapcsolatos stratégiájukat kialakítják.

Vannak persze olyan iparágak, amelyekben a gyártás olyan költségérzékeny, hogy a külföldi termelés egyszerűen szükségszerű. Egy közeli ismerősöm például egy olyan nagyobb vállalkozás tulajdonosa Chicagoban, amely vesszőből fonott termékeket gyárt és kínál. Korábban valamennyi áru előállítását Kínában vitte az alacsony bérköltségek miatt. Idővel azonban az olyan „puhább” textiltermékek gyártását, mint a párnák, az esernyők és a függönyök a Chicagoban lévő üzemébe telepítette vissza, ugyanis ezeket az árukat testreszabottan kínálják a fogyasztóknak. A kínai üzemek ugyanis nem tudták az ehhez szükséges rugalmasságot biztosítani.

A koronavírus járvány kitörése számos ellátási lánc akadozásához vezetett. Így például sok ország államosította vagy állami ellenőrzés alá vonta az orvosi eszközök gyártását és szétosztását. Ez rávilágított a külföldre kiszervezett termelés sebezhetőségére. Mik ennek a legfontosabb tanulságai?

Bár a jelenleg a koronavírus okozta járvány jelenti a legjelentősebb sokkhatást, amellyel az ellátási láncok szembesülnek, ugyanakkor

így például az éghajlatváltozás vagy az kibertámadások. Éveket töltöttünk el azzal, hogy a költségek csökkentése és a hatékonyság növelése érdekében bonyolult globális hálózatokat tervezzünk, anélkül, hogy ezeket kedvezőtlen hatásokat figyelembe vettük volna. A koronavírus erre irányított rá figyelmet. A vállalatoknak ismerniük kell az ellátási láncok gyenge pontjait és ellenállóbbá kell tenniük őket.

Melyek a leginkább sérülékenyebb ellátási láncok?

Az olyan csúcstechnológiás láncok, mint amelyek például a mobilkommunikációs szektorban ismertek, rendkívül sérülékenyek a sokkhatásokra. Minthogy az alkatrészek jelentős részét Ázsiából szállítják, így az iparág geopolitikai kitettsége nagy. Ezen felül pedig, mivel a csúcstechnológiai ellátási láncok értékes szellemi tulajdont állítanak elő, így a kibertámadások lehetősége is valós veszélyt jelent. Az olyan iparágak, mint az egészégügy vagy a szállítás is kibertámadások célpontjaivá váltak.

Olyan trend kibontakozását láthatjuk, amelyben a globális ellátási láncok közelebb rendeződnek az anyavállatok székhelyországaihoz. Így például az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború Kínán kívüli lehetőségek felderítésére ösztönzött számos amerikai vállalatot. A francia elnök eltökélt abban, hogy a stratégiai jelentőségű termelést visszahelyezze Franciaország területére. A gazdasági szuverenitás védelmezése erősödőben van. Ön hogyan látja ezt a folyamatot?

Az erről folyó vita Donald Trump megválasztásával kapott lendületet. A koronavírus járványnak köszönhetően pedig még intenzívebbé vált.

Ez a trend arra készteti vállalatokat, hogy vizsgálják felül az árumozgásokat az ellátási láncokkal összefüggő kockázatok mérséklése, és a külföldi kitettség csökkentése érdekében. Ezen felül pedig vannak olyan iparágak, amelyek hasznot húzhatnak a visszatelepülésnek köszönhető minőség-ellenőrzésből és képzettebb munkaerőigényből.

Ugyanakkor az valószerűtlen, hogy a cégek tömeges kivándorlása venné kezdetét Kínából. Ahhoz, hogy a termelést vagy beszerzést el lehessen költöztetni, a vállalatoknak legalább olyan jó üzemekre és infrastruktúrára van szükségük az alternatív piacon. Emellett nem könnyű kiváltani azt a sajátos kapcsolati és technológiai tudást, amely a hosszú évek alatt felhalmozódott.

Éppen ezért az a valószínűbb, hogy az ellátási láncok átalakulása egy hosszabb távú folyamat eredménye lesz. A magasabb képzettségű munkaerőt igénylő munkafolyamatok elvándorlása már megkezdődött Kínából Vietnámba, Indiába és Mexikóba. Úgy vélem, hogy a vállalatok ezt a trendet fogják folytatni, de ez a változás inkább csak egy hosszú távú stratégia része, és éppen ezért nem lesz olyan látványos.

Véleménye szerint ez az ellátási láncok átformálódása hogyan hathat hosszú távon Európára, és különösen a közép-európai régióra?

Az Európai Unió kapcsolata Kínával rendkívül szerteágazó, mert a tagállamok, főként Franciaország és Németország kétoldalú kapcsolatainak prioritásai határozzák meg.

Álláspontom szerint közös európai politika kialakítására lenne szükség a kapcsolatrendszerek kiegyensúlyozásához.

Emellett újfajta ellátási láncok kialakításához időre és energiára van szükség. Hiába olcsóbb a munkaerő másutt, az egységnyi előállítási költséget kell figyelembe venni, ami viszont gyakran magasabb. Vagyis az ellátási láncok átformálásának megfontolása még nem jelent egyet a tényleges átformálással. Kína némely üzletágat, mint például az elektronikai termékek piacát példátlan hatékonyságot biztosítva szorosan tartja az ellenőrzése alatt.

Ha az Európai Unió versenybe akar szállni, akkor el kell sajátítania a kínai játékszabályokat.

Sokan azon a véleményen vannak, hogy miközben a gazdasági globalizáció visszaesésben van, addig a digitalizáció új lehetőségeket biztosíthat az üzleti világban. Ön hogyan látja ezt a trendet?

Sokan vélik úgy, hogy a digitalizáció automatizálással jelent egyet, amely viszont munkahelyek elvesztéséhez vezet. Én ezzel szemben azt gondolom, hogy ez a folyamat jóval összetettebb. A digitalizáció két jelentősebb módon erősíti a gazdasági növekedést. Egyfelől a vállalatok jelentős költségcsökkentést tudnak elérni a közlekedés és a kommunikáció terén. Másfelől pedig új, például adatvédelemmel kapcsolatos szakmai karrierutak fejlődnek ki. Ami kulcsfontosságú az az, hogy élen kell járni ebben a folyamatban és ki kell használni az abban rejlő lehetőségeket.

A Nike jó példával szolgált arra, hogyan lehet a digitális technológiát egy digitális beszállítói hálózaton keresztül a vállalat javára fordítania. Ennek segítségével még a járvány korai szakaszában, idejekorán át tudták tekinteni a gyártási szerződéseket és a készleteiket. Ezek alapján a szállításban lévő árukat átirányították elektronikus kereskedelmet kiszolgáló raktáraikba, és marketingstratégiájukat a készleten lévő áruk értékesítésére összpontosították. Ezzel az agilis megközelítéssel a cég a járvány dacára sikeresen tudta növelni értékesítési számait.

Az üzleti szférában egyre nagyobb népszerűségre tesz szert az úgynevezett „purpose-driven company” fogalma, amely tulajdonképpen a vállalati társadalmai felelősségvállalás egyik formája. Hogyan őrizhetik meg a vállalatok a versenyképességüket úgy, hogy közben, hogy társadalmak „jó polgáraivá” válnak?

A társadalmi környezet megváltozása miatt, valamint azért, mert a fogyasztók egyre több átláthatóságot,

A vállalatok többsége a környezetére és az üzleti működésében érintettekre az ellátási láncain keresztül gyakorolja a legnagyobb hatást. A környezetvédelmi hatékonyság sok cég vállalati stratégiájának részévé vált, minthogy a menedzsment alapvető értékekként tekint a szervezet víziójára és missziójára. Ez az oka például annak, hogy a szén-dioxid terhelés csökkentésén keresztül a környezetvédelmi teljesítmény számos ellátási lánc fontos céljává vált.