A röpködő békegalamb hete
Nem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e tényleges, konkrét magyar javaslat a tűzszünetre.
Boris Johnson brit miniszterelnök egymással látszólag ellentmondó nyilatkozatai erősítik azt a benyomást, hogy az izraeli-palesztin kérdés nem a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt dől el majd.
„Teljes mértékben tiszteletben tartjuk a Nemzetközi Büntetőbíróság függetlenségét; meggyőződésünk, hogy a fórum – várakozásainknak megfelelően – a megbízatásával összhangban jár majd el. (…) Az Egyesült Királyság továbbra is a Nemzetközi Büntetőbíróság elkötelezett támogatója marad” – áll Boris Johnson brit miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában, amelyet a kormányfő az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt indult nyomozás kapcsán fogalmazott meg.
Johnson nyilatkozata azért meglepő, mert az Egyesült Királyság korábban annak ellenében foglalt állást, hogy a Nemzetközi Bíróság
Az önellentmondás kapcsán a The Jerusalem Post megkereste Neil Wigan izraeli brit nagykövetet, aki igyekezett árnyalni a képet. Wigan a lapnak elmondta, hogy habár a Johnson-adminisztráció a Nemzetközi Büntetőbíróság elkötelezett híve, azzal, ahogyan a testület az izraeli-palesztin kérdéshez viszonyul, az Egyesült Királyságnak igenis problémái vannak.
Ezzel Wigan arra utalhatott, hogy Boris Johnson korábban kifejezésre juttatta, hogy nem fogadja el a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörét a szóban forgó területre vonatkozóan. Johnson álláspontja, hogy Izrael szuverén állam, Palesztina pedig nem, Izrael pedig nem írta alá a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumot. Ebből következően Johnson számára egyértelmű, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság automatikusan nem foglalhat állást azzal kapcsolatban, hogy a vitatott terület felett mennyiben, s mennyiben nem rendelkezik hatáskörrel.
Idén februárban a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság kérelmet elbíráló tanácsa (Pre-Trial Chamber, Tárgyalás-előkészítő Kamara) a palesztin fél kérelmére megállapította hatáskörét a Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és a Gázai övezet által lefedett területen történt emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálására. E területek hovatartozását a nemzetközi közösség máig vitatja (ezen alapul az a különvélemény is, amelyet az ügyben eljáró Kovács Péter a februári döntéssel párhuzamosan megfogalmazott). Izrael az 1917-es Balfour-nyilatkozatra és az 1920-as san remói konferencia nemzetközi relevanciájú tanulságaira alapozva állítja, hogy a fenti területek a zsidó államot illetik. Ebből kiindulva utasítja el a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörét, mivel Izrael nem vetette alá magát annak. Palesztina igényét az ENSZ Közgyűlésének 67/19. számú határozatára alapozza, amely a vitatott területet ahelyett, hogy Izrael államterületének részének tekintené, megszállt területnek tekinti. A probléma ezzel az, hogy az ENSZ Közgyűlésének határozatai a palesztin-izraeli konfliktus tekintetében csupán "puha jogi", vagyis a nemzetközi jog fejlesztésére irányuló dokumentumoknak tekinthetők, tényleges jogi kötőerővel nem rendelkeznek.
A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróságnak nincs önálló karhatalma, így a Római Statútumban részes tagállamok igazságügyi hatóságaira hagyatkozhat annak érdekében, hogy a gyanúsítottakat elfogják és bíróság elé állítsák.
Megjegyzendő, hogy Izrael viszonya a Nemzetközi Büntetőbírósághoz meglehetősen ambivalens: egyrészről elutasítja a fórum joghatóságát, ugyanakkor a bíróság által generált vitákban, jogértelmezésekben részt vesz. Egyes elemzők szerint
tulajdonképpen elismerve azt, amit mindeddig eltagadott (nevezetesen, hogy Palesztina állam). Lehetséges megoldás az lehet, hogy Izrael az átmeneti igazságszolgáltatás eszközével él. Ennek lényege, hogy a felvetések a szuverén Izrael határain belül kerülnek elbírálásra, a nemzetközi felelősségre vonás helyett.
Az Egyesült Királyság tehát jól látható hintapolitikát folytat azzal kapcsolatban, hogy egyszerre biztosítsa a nemzetközi közösséget arról, hogy továbbra is a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatója, miközben igyekszik tisztázni szövetségese, Izrael előtt is azt, hogy konkrét ügyben nem azonosul a bíróság érvelésével. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság új főügyészét épp a britek adják: Karim Asad Ahmad Khan idén februártól váltja gambiai származású elődjét, Fatou Bensoudát. A Nemzetközi Büntetőbíróság döntését Bensouda érvelésére alapozva hozta, Khannal kapcsolatban pedig az elemzői értékelések azt feltételezik, hogy a szakember pragmatikusabban viszonyul majd az izraeli-palesztin konfliktushoz hasonló kérdésekhez, így vélhetően inkább a kevésbé fajsúlyos ügyeket veheti előre.
Ugyanígy tesz az Amerikai Egyesült Államok, de Kína, India, Indonézia és Oroszország is. Ehhez képest a Nemzetközi Büntetőbíróság jellemzően afrikai vonatkozású ügyekben ítél, s az afganisztáni, a kolumbiai, a grúziai, iraki, mianmari, ukrajnai és palesztin konfliktusokat csak érintőlegesen vizsgálhatja – épp a fentiek miatt.
Léteznek olyan országok, amelyek habár korábban alávetették magukat a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának, utóbb úgy döntöttek, hogy kiszállnak ebből a kötelékből. Így tett 2017-ben Burundi, amely a Nemzetközi Büntetőbíróságban a „nyugati imperializmus” képviselőjét látta, amikor az ország területén kezdett volna nyomozási cselekmények elvégzésébe. Egy évvel később Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek államfője vonta ki országát a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alól az országban zajló drogháborúk kapcsán indítandó nyomozás miatt.
Forrás: AWAD AWAD / AFP
Dobozi Gergely