A német szövetségi kormány úgy nevezett „beszállítóilánc-törvényben” kötelezné a fejlődő országokban befektető vállalakozásokat az alapjogok betartására.
Hosszas vívódás után a német vezetés szövetségi szinten látszik elköteleződni az úgy nevezett beszállítóilánc-törvény („Lieferkettengesetz”) elfogadása mellett – írja a német Handelsblatt. A Kancelláriahivatal ugyanis elfogadta a Hubertul Heil (SPD) és Gerd Müller (CSU) nevével fémjelzett álláspontját, miszerint a rendszerint fejlődő országokban befektető cégeknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük az alapjogok betartására és a környezeti terhelés csökkentésére.
A törvény ennek megfelelően szigorúbb felelősségvállalásra kötelezné az érintett vállalatokat a megfelelő munkakörülmények betartására és az alapvető emberi jogok érvényesítésére
(a Handelsblatt az Ernst & Young kutatására hivatkozva állítja, hogy 5 német cégből 1 tesz erőfeszítéseket e téren).
A Handelsblatt szerint nem volt ez mindig így: a márciusban prezentált javaslatot kezdetben nem támogatta sem a Kancelláriahivatal, sem pedig a CDU-s Peter Altmaier gazdasági miniszter. Utóbbi kapcsán a Handelsblatt szerint egy Germanwatch nevű német szervet munkatársát, Cornelia Heydenreich-t idézi, aki szerint Altmaier a továbbiakban is mindent meg fog tenni azért, hogy megtorpedózza a törvényjavaslatot.
Altmaier szóvivője egyébként úgy fogalmazott, hogy a cégek szemszögéből nézve az ügyet, a szabályozás akkor helyes, ha egyszerre valósítja meg a kívánt jogpolitikai célt, miközben rendelkezései a gyakorlatban is alkalmazhatók, s nem késztetik az érintett vállalatot arra, hogy kivonuljanak abból az államból, ahol korábban befektettek.
Amint arról a Handelsblatt is beszámol, a kormány közeli Középvállalati és Gazdasági Unió (MIT) főleg az időzítést illeti kritikával. A szervezet szerint a „koronaválság” közepette a cégek többsége a működésképtelenség küszöbén táncol, s az őszi második hullám előtt egy ilyen törvény elfogadása kifejezetten kártékony.
Az MIT szerint a politikusoknak épp támogatniuk kellene a közepes méretű vállalkozásokat, s nem pedig hasonló szabályokkal bonyolítani a működésüket.
A Handelsblatt foglalkozik azzal is, hogy vajon a javaslat elfogadása milyen hatással lenne a német-kínai kapcsolatokra. A tudósítás ennek kapcsán azt rögzíti, hogy épp Németország egyik – ha nem a – legnagyobb gazdasági partnerével, Kínával kapcsolatban merülnek fel az utóbbi időben aggályosabbnál aggályosabb alapjogi kritikák. Ennek megfelelően pedig kérdéses, hogy
egy nyíltan autokrata jogi környezetben a német cégek milyen sikerrel tudnának alapjogokat érvényesíteni.
Ennek kapcsán Reinhard Bütikofer, a német Zöldek EP-képviselője arra figyelmeztet, hogy a kínai hatóságok több német multi (például a Siemens vagy a Volkswagen) technológiáit alkalmazzák, így az illető vállalatoktól semmiképpen sem várható az, hogy ilyen irányú jogalkotást támogatsson.
Mostani állás szerint azonban minden jel arra utal, hogy a kérdést a döntéshozók még ebben a választási ciklusban le akarják zárni. Ennek érdekében a törvényjavaslatot szövetségi szinten várhatóan augusztus 26-án tárgyalják.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Ráadásul mindenféle előzmény nélkül.
Korábban Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna nem érintett a robbantásokban, és javasolta, hogy elemezzék, kiknek lehetett érdeke egy ilyen támadás.
Matthias Ecke szerint Orbán Viktor hazudik, amikor a német AfD megbénításáról beszél, de a német politikus valós érveket nem tudott mondani.
Titkos paktumot kötnének a tömeges deportálásról a tálibokkal.
Szép kis történelmi párhuzamot vezet le Ulf Kristersson, de az valahogy kimaradt belőle, hogy Ukrajna mit tett a Barátság vezetékkel.
A miniszerelnök szerint a nyár jól alakult kormánypártok számára, de senki nem dőlhet hátra.
