Európa foga fehérje

„Példátlan, történelmi pillanat előtt állunk: Európa, pontosabban nyugat-európai hatalmak egy csoportja arra készül, hogy katonai beavatkozással szerezzen érvényt akaratának az érdekszférájába tartozó független államban, reguláris hadsereggel szállva szembe – és ezúttal nem az Egyesült Államok jelentéktelen segéderejeként, hanem önállóan, kezdeményező félként. Üröm az örömben, hogy most még nem az Európai Unió mint politikai egység száll síkra, és a szövetségen belül jól látható a széthúzás. Mindenesetre a líbiai intervenciónak már az ötlete is komoly tanulságokkal szolgál az unió katonai stratégiájára nézve. (...)

Európának egyetlen jól körülhatárolható érdekszférája van az unión kívül: Észak-Afrika. Ezt a területet a Földközi-tenger választja el tőlünk, tehát a sikeres érdekérvényesítéshez szükség van arra a képességre, amit a katonák power projection néven emlegetnek. Magyarra erőkivetítésként szokták tükörfordítani. Arról a lehetőségről van szó, amikor egy ország tőle távol eső területeken is eredményes katonai műveleteket tud folytatni. Ennek ma a repülőgép-hordozó a szimbóluma. Az Egyesült Államok tizenegy ilyen hajójával a Föld bármely pontján képes lenne végrehajtani azt a hadműveletet, amire most Franciaország és Nagy-Britannia vezetésével a nyugatiak készülnek. A power projection eszközei az anyahajón kívül a flotta többi tengerjáró (nem part menti) platformja, köztük helikopterhordozók, rakétaindításra alkalmas felszíni egységek és tengeralattjárók, nagy hatótávolságú repülőgépek, partraszálló erők (tengerészgyalogosok és infrastruktúrájuk), valamint az űrbe telepített támogató, felderítő, esetleg a jövőben csapásmérő műholdak. (...)

A problémák ellenére Líbia igazi gyakorlópálya kezdő birodalmaknak. A világszerte gyűlölt diktátor ellen vonulni népszerű feladat, ugyanakkor az elavult, elhanyagolt, szétzilált líbiai légierő és légvédelem a lehető leggyengébb ellenfél. A távolság sem túl nagy, de ahhoz elég, hogy kihívást jelentsen. A francia és a brit kormánynak, talán az egész uniónak igen jól jönne egy győzedelmes háború, amely ráadásul most már elkerülhetetlennek látszik. Az Egyesült Államok vállvonogatása azt is jelzi, Európának fel kell nőnie ahhoz, hogy magát és érdekszféráját megvédje.

Helmuth von Moltke német katonatiszt híres meglátása, miszerint egy haditerv sem éli túl a találkozást az ellenséggel, bizonyosan itt is igaz lesz – különösen, hogy az intervenció megindításához vezető folyamatból úgy tűnik, kevés idő juthatott a tervezésre. A légtérzár valószínűleg sikeres lesz, ám a konfliktus szinte biztosan eszkalálódik. A nyugati pilóták eszközei kis sorozatban gyártott, keveset próbált, ám bonyolult és hibaérzékeny berendezések, háborús tapasztalatuk csekély, hazájuk veszteségtűrő képessége alacsony. Ugyanakkor az ellenfél nemzetközi mércével mérve annyira gyenge, hogy a kudarc világraszóló szégyent hozna Európa fejére. Itt győzni kell, és aztán felkészülni arra, hogy legközelebb könnyebben győzzünk.”