Parlamenti felhatalmazás és alkotmánybírósági jóváhagyás nélkül Szlovákia megbízotti státuszban működő kormánya saját hatáskörben úgy döntött, Mig-29-es vadászgépeket küld Ukrajnának.
Divat szidni a Csillagok háborúja első (sorrendben második) trilógiáját, de ahogy az álló óra is napi kétszer jó időt mutat, úgy ebben a Lucas-történetben is találni néhány kiemelkedő pillanatot. Van az a rész a Sith-ek bosszújában, amikor a gonoszságba belecsúnyult Palpatine szenátor levedli demokratikus álarcát és a lebegő teáscsészék között bejelenti, mindenféle rendű, rangú és csápszámú űrlények mától lesznek szívesek az Uniót (tényleg!) inkább Első Galaktikus Birodalomnak nevezni. Alig lendülünk át nagyvonalúan ezen a jópofa áthalláson, már vált is a kamera. Amidala királynő a következő snittben könnyes szemmel maga elé mormogja, „így száll hát sírba a szabadság, tapsvihar közepette”.
A tapsvihar ugyan kifogyott, népharag meg nem is volt (még), mindenesetre a kérészéletű szlovák demokráciának sikerült sírba szállnia a hét utolsó munkanapján.
Eduard Heger megbízott kormányfő megbízott kormánya úgy látta jónak, ha önhatalmúlag, mindenféle alkotmánybírói jóváhagyás vagy parlamenti döntés nélkül határoz a szlovák MiG-29-es géppark sorsáról. Pénteken reggel bejelentették, tizenhárom MiG-29-es vadászgépet küldenek az ukránoknak. Nyár óta halogatták a döntést, de csak nem bírtak dűlőre jutni. Egészen addig vártak, míg decemberben a nép által választott parlament úgy nem döntött, megvonja a kabinettől a bizalmat.
Hegerék azonban ahelyett, hogy a lehető leghamarabb kiírták volna az előrehozott választásokat, még legalább szeptember végéig hatalmon maradhatnak. A regnáló szlovák kormány miniszterei és miniszterelnöke jelenleg egy Zuzana Čaputová államfővel kötött háttéralkunak köszönhetően irányítják az országot, holott a bevett szokás szerint (azt most hagyjuk, hogy Szlovákiában bevett szokás a kormányválság), „fűtésen és világításon” kívül nagyon mást nem is csinálhatnának. Ehhez képest Eduard Heger megbízott kormányfő megbízott kormánya vette a bátorságot és ahelyett, hogy eljátszogattak volna az iratmegsemmisítővel meg a termosztát gombjaival, inkább eljátszották az egyértelműen békepárti szlovák társadalom bizalmát és még mélyebbre lökték az országot a háborúba.
Nos, egy egészen friss IPSOS-felmérés szerint a szlovák társadalom 60 százaléka elutasítja a vadászgépek és bármiféle egyéb fegyver átadását. A megkérdezettek mindössze 26 százaléka mondta azt, egyetért a kezdeményezéssel. Az már csak a hab a tortán, hogy a kutatást a szélsőségesen progresszív DenníkN hírportál rendelte meg, de a woke-wokeozati összefüggések talán nem is fontosak! A lényeg, hogy a megbízott kormány, fittyet hányva a népakaratra, az alkotmányos kötöttségekre, vagy arra, hogy a törvényhozás nem tartja őket alkalmasnak az ország irányítására, meghozta a csekélyke történelmű szlovák állam egyik legnagyobb horderejű külpolitikai döntését.
Ebből a 13 gépből mindössze öt darab van bevethető állapotban? Nem számít! Legalább három gép 2008 óta egyetlen percet sem töltött a levegőben, állítólag motor sincs bennük? Bagatell! Hogy a repülőgépeket repülőgéppel kell szállítani Ukrajnába? Csekélység, megoldjuk! Hogy az ukrán légierő szóvivője szerint nem sok befolyásuk lesz a háború menetére? Hagyjuk már a gáncsoskodást!
Szlovákia, „a kis nagy ország”, megint a történelem jó oldalára állt – ez a lényeg! A lengyelek önsorsrontással határos oroszfóbiáját legalább meg lehet érteni, de ezt a szervilis, törleszkedő, álszent nyugatpártiságot elsőre nagyon nehéz. Mikuláš Dzurinda, korábbi szlovák kormányfő, akaratán kívül, sietett a segítségünkre. Tökéletesen összefoglalta az európai elit nagy részére jellemző elképesztő hatalmi arroganciát. Szerinte ugyanis nem volt idő a parlament döntésére vagy az alkotmánybíróság jóváhagyására várni. Háború van a szomszédban, ilyenkor „az erkölcs előbbre való a jognál!” – jelentette ki a pénteki döntést követően.
A szlovák politikusok túlfejlett erkölcsi érzékét az már nem zavarja, hogy nyolcvanéves, tisztán etnikai alapon hozott törvények ma is a szlovák állam jogrendjének részei, hogy a Beneš-dekrétumok alapján ma is koboznak el földeket Szlovákiában. Az erkölcs előbbre való a jognál, hát persze! Hogy aztán az Európai Unió épp csak néha-néha rebbenti meg a füle botját egy-egy ilyen éktelen jogsértésre? Hogy 2023-ban etnikai alapon hozott rendelkezések lehetnek érvényben az EU-ban és von der Leyenék keze még csak meg sem remeg, amikor a helyreállítási alap pénzeit kell elutalni? Ez pont azért van így, mert a szlovák kormányok ennyire érzékenyek a nyugati fősodor minden rezdülésére.
Hegerék is pontosan tudják, a demokrácia már rég nem a hatalomgyakorlás módja, legfeljebb csak kerete. Ha a nemzeti konzultációban egymillió ember mond véleményt, az színjáték, de ha a szlovák kormány önhatalmúan meghoz egy ilyen döntést, az az erkölcs győzelme a jog felett. Hát persze... Értjük mi, hogy a népképviselet legfeljebb addig tartható fenn, amíg a nép azt akarja, amit a politikai és gazdasági elit (lásd Macron elnök nyugdíjreformos ámokfutását), de ez mégiscsak túlzás. Már a nyilvánvaló politikai öngyilkosságuk sem számít Hegeréknek, pontosan tudják, jobbnál jobb stiftung-ok, council-ek és foundation-ök várják a kormánytagokat a választások után, a népnek meg marad a háború, a válság és az állandó fenyegetettségérzet.
Nyitókép: IllusztrációMTI/Bodnár Boglárka
Magyar Péter támadása az államfő ellen éppen az európai színtéren bukhat el. Ezért is jöhet jól neki, hogy a közismerten Orbán-ellenes ügyvéd, Horváth Lóránt újabb tippeket ad neki Sulyok eltávolítására.
Szerencsére komolyabb károk nem keletkeztek.
Berlinben beszélt az ügyről a magyar külügyminiszter.
Dmitro Kuleba szerint az orosz vezetés nem tekinti Európát önálló geopolitikai szereplőnek, ezért nem is hajlandó vele tárgyalni a háború lezárásáról.
A súlyos feltételeket tartalmazó dokumentumban ráadásul éppen Magyarországgal példálóztak.
Markó Attila István váltja Tarcsa Csabát.
Szakmai vita alakult ki az aranykonvoj ügyében.
