Volt amerikai hírszerző, fegyverszakértő: Oroszország győzni fog

Nem éppen a szokásos atlantista, sokkal inkább az orosz narratívát erősítő módon beszélt Scott Ritter az acTVism Munich nevű (Juilan Assange és Edward Snowden támogatását is magáénak tudó) YouTube-csatornának adott kimerítő interjúban az orosz-ukrán konfliktusról. A lényeg: szerinte Oroszország nem veszíthet. 

Ritter a hidegháborús időszakra vonatkozólag megjegyezte, amíg nem írta alá Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov az atomfegyverek leszereléséről szóló INF-szerződést, Németország területén amerikai atomfegyverek voltak, miközben szovjet atomfegyverek célkeresztjében volt,

A leszerelés felügyeletében maga Ritter is részt vett, és mint mondta, ő volt az első ilyen felügyelő, aki a Szovjetunióba érkezett. Elsősorban a haditengerészetnél lévő fegyverekkel foglalkozott,tapasztalatairól könyvet is írt. 

Ritter az öbölháború kapcsán megjegyezte: noha a háborút sikerült megnyerni, a (módosított szovjet eredetű) scud-rakétákkal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, „a rakétaháborút elvesztettük”, aminek kimondásától a fiatal tiszt nem lett túl népszerű – ezért innen dobbantott, és csatlakozott az ENSZ-hez Irak lefegyverzésében, és a letagadott fegyverek, főleg a rakéták előkerítésében.

„De a kormányunk nem azt akarta, hogy jól dolgozzunk, hanem hogy háborút provokáljanak Irakkal. Ezt meg is mondták nekem a védelmi minisztérium részéről”. Ritter elmondása szerint ezt 1998-ban már nem sikerült elkerülni, így inkább visszavonult és az amerikai katonai szerepvállalás kritikusa lett, noha, mint hangsúlyozta, szereti a hazáját, „de Amerikát nem a kormány, hanem az alkotmány definiálja”, ezért hazafias kötelessége a kritika; „és ha szereted a hazád, a te dolgot megjavítani is”.

A nukleáris fegyverek és egy lehetséges atomháború is szóba került.

Ritter arról is beszélt: „az első atombombát is mi fejlesztettük ki, monopol helyzetben voltunk: és

helló, van atombombánk, jobb, ha befejezitek a terjeszkedést Európában. Aztán nekik is lett bombájuk”.

Elmondta: mindig is számoltak az ötvenes években azzal, hogy mindkét fél beveti az atomfegyvert, azonban elértek egy küszöböt, és onnantól kezdve tudta mindkét fél, hogy egy konfliktus a világ és az emberi faj elpusztulásához vezetne, Kennedyt pedig annyira megrémítette a helyzet, főleg a kubai rakétaválság, hogy végül megindult a megegyezés az oroszokkal, ez idővel pedig kiterjedt a ballisztikus rakétákra is. „A fegyverek kontrollja azóta az amerikai mindset része”. Ennek a folytatása volt a nyolcvanas évek végén beérő nagy nukleáris leszerelési hullám.

A cél: térdre kényszeríteni az oroszokat

Azonban a Szovjetunió összeomlása után az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom, és ahelyett, hogy folytatta volna az önkorlátozást, előnyt kovácsolt a helyzetéből, és már csak az oroszok leszerelése maradt terítéken ennek érdekében. „Ekkor, a 90-es és 2000-es években az oroszok gyengék voltak, amerikai segítségre szorult a gazdaságuk, ezért belementek, abban a reményben, hogy így talpraállhatnak. De Amerika célja nem ez volt (…), hanem hogy térdre kényszerítse az oroszokat: Washington politikája ez volt, elősegíteni Oroszország gazdasági és politikai összeomlását, hogy szétessen az ország”.

Mert, mint mondta „nem szerettük a nagy Orosz Föderációt, ami nagyon hasonlított a Szovjetunióra. Ezért fel akartuk darabolni, hogy egyesével uralhassuk a darabjait, mert azt akartuk, hogy Oroszország soha többé ne legyen egy Szovjetunióhoz mérhető ellenfelünk. Balszerencsénkre a korrupt Jelcin-rezsim megbukott, Putyin meg nem akarta ezt a játékot játszani velünk”.

Ritter szerint az Egyesült Államok ettől kezdve próbálta megbuktatni az orosz elnököt, különösen Barack Obama elnökségétől kezdve. „Minden, amit próbáltunk, arra irányult, hogy leváltsuk őt”, és ennek egyik eszköze volt, hogy

Innen tértek át a műsorban az Egyesült Államok szerepére a konfliktusban.

„William Burns nagykövet már 2008-ban jelezte, ha Ukrajnát meghívják a NATO-ba, az oroszok azonnal támadni fognak. Meg is hívtuk őket”. Ritter elismételte az orosz narratívát az orosz etnikumú ukrán polgárok ellen viselt háborúról: „azt mondják, Oroszország provokáció nélkül támadt 2022 februárjában. Én azt mondom, az Egyesült Államok provokálta Oroszországot Ukrajna meginvitálásával. Tudtuk, hogy ez fog történni”. Ritter kitért a Majdan téri történésekre, amit az oroszbarát kormányzat eltávolítását célzó puccsnak nevezett, ami helyett „egy olyan kormány lett, amelyet a militáns, ultranacionalista fehér felsőbbrendű neonácik uraltak, akik Banderát, a gyilkos bűnözőt imádták, ő lett Ukrajna nemzeti hőse”, a minszki tárgyalásokat pedig a nyugat időhúzásának nevezte, hogy az ukrán hadsereget fel tudják készíteni az orosz támadásra (ezt egyébként nemrég maga Angela Merkel is megerősítette).

A szakértő azt is elismételte – a Davosban felszólaló Kevin Rogoffot idézve – hogy a háború és a szankciók, bár Oroszország térdre kényszerítését célozzák, hogy a nép felkeljen és elkergesse Putyint, de ehelyett Európa szenved, és a végén úgyis Oroszország győz.

A műsorvezető felveti: Ukrajna szuverén állam, s abba a szövetségbe lép be, amelyikbe akar, akár a NATO-ba, mire Ritter rávágja: valóban, de Ukrajna csak eszköz, proxyállam az oroszok letöréséért zajló háborúban; a történelmi realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és tudvalevő, ha Ukrajnát eltávolítják az orosz befolyási övezetből, Oroszország tönkremegy, ezért szerinte „Oroszországnak joga van erre nemet mondani”, és Ukrajna éppen most, a háborúban veszti el ezért a szuverenitását. Sokba kerül az oroszok válasza Ukrajnának: „sok területi veszteséget szenvedett, és még többet fog talán”.

Ritter a NATO-nak is nekiment, mondván, a szervezet védelmi szervezetként jött létre a hidegháború idején, hogy tagjai egymást megvédjék egy szovjet támadás esetén, de már nem az. Emlékeztetett a Gorbacsovnak adott ígéretre is a német újraegyesítésnél, miszerint a NATO nem terjeszkedik keletre.

ami így már offenzív és terjeszkedő szervezet, amely missziókat vezet külföldre, s már az egész világra fenyegetést jelent.

Mint érvelt: „az ukrán védelmi miniszter elmondhatja, hogy Ukrajna a NATO proxyállama, sőt, de facto NATO, ezért kellenek neki a fegyverek; nemrég a német kancellár is kijelentette, háborúban állunk az oroszokkal. De az Oroszország támadta meg a NATO-t? Nem, a NATO támadta meg Oroszországot”

Hitlerezés és a Patriot-rendszer

A beszélgetés izgalmasabb része azonban csak most jött. A műsorvezető ugyanis felsorolta az amerikai, brit, francia és német fegyverszállításokat, és feltette a kérdést, ezek (a Leopardok, a Challengerek, és az Abrahamek) megfordíthatják-e a háború kimenetelét. Ritter határozott nemmel válaszolt, mondván, az oroszok már egy ideje éppen a NATO-eszközök elleni harcra készülnek, az ukránok sosem használtak nyugati harceszközöket, amelyek igen bonyolult jószágok, a szervizelés, ellátása „logisztikai rémálom Ukrajnának”, és ahogy

Ritter azt is pedzegette, hogy ezúttal azonban az ordas hitleri eszméket közösen legyőző hatalmak ellenségként néznek farkasszemet egymással, miközben a nyugatiak „Hitler ideológiai utódjait támogatják”; s „most amerikai, brit és francia tankok sietnek támogatni a fasiszta rezsim újraéledését, de ez semmin nem változtat, csak még többen halnak meg, főleg ukránok”.

A háború eszkalálódása is szóba került, a műsorvezető megjegyezte, az oroszok nagy offenzívára készülnek, közben érkeznek a Patriot rakétarendszerek is Ukrajnába. Ezek azonban Ritter szerint nem állítják meg az oroszokat. „Az oroszok nem hülyék, tanulnak a hibáikból, nyitott szemmel mennek a háborúba”, a Patriot-rendszer pedig egyetlen iraki scud-rakétát sem szedett le az Öbölháborúban, de több szövetséges repülőt igen, 2003-ban, mint irakit, és Szaúd-Arábiában is leszerepelt – szúrta oda Ritter. „A Patriot is úgy végzi majd, mint a többi NATO-küldemény: szemétként, körülötte ukránok hulláival, akik próbálták kezelni a fegyverzetet”.

A szolidari ukrán visszavonulás kapcsán úgy fogalmazott „az ukránok nem visszavonultak a városból, hanem az oroszok kirugdalták őket onnan”, és ha nem lenne stratégiai védelmi jelentősége, nem áldoztak volna fel ennyi mindent a védelmében az ukránok, „10-15 az egyhez arányban”.

Az ukrán ellentámadás kapcsán is hűtötte a kedélyeket. „Az oroszok elégtelen erőforrásokkal kezdték a háborút és ezt tudták”. Szerinte az ukrán ellentámadás viszont dollártízmilliárdos küldeményeknek köszönhetően volt lehetséges szeptemberben (ezzel aláásta saját érvelését arról, hogy a nyugati harceszközök semmire nem jók), az oroszok pedig szerinte csak taktikai visszavonulást hajtottak végre kis veszteséggel, miközben „mészárolták az ukránokat, embert és hadianyagot”, Ritter úgy vélte, 20-30 ezer ukránt csak az ellentámadásnál vesztettek, az ukrán hadsereg meggyengült, az oroszok pedig újjászervezték erőiket, „a legmodernebb felszerelésekkel”, és a végén úgyis a háborús matematika győz, „Oroszország nem veszíthet”.

Nyitókép: EYEPRESS NEWS / EYEPRESS VIA AFP