Jöhetne már egy központi eligazítás, mert kezdjük teljesen elveszíteni a fonalat. De addig is beszéljünk át pár fontos szempontot!
Egyetlen Brüsszelem! Megnyugodva értesültem legújabb lépésedről, amely szerint egy huszárvágással kizárod az Erasmus+ programból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból az alapítványi formában működő magyar egyetemeket. Már épp kezdett volna nyomasztani, hogy ormánsági vagy borsodi nyelvszakos tanárjelöltek hónapokon át szívják magukba a tudást külföldön az egyetemfüggetlen Tempus közalapítvány által irányított uniós program keretében, miközben odahaza saját egyetemük kuratóriumában ott ül dr. Szili Katalin, illetve az ellenzéki összefogás jelöltjeként megválasztott miskolci polgármester is. Hát még, ha egy balerina kap uniós ösztöndíjat a kizárólag szakemberek által irányított Táncművészetiről!
A rend kedvéért azonban mégis át kellene beszélnünk néhány szempontot.
Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdése szerint ugyanis „az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.” Egyidejűleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkének (1) bekezdése kimondja: „Az Unió (…) hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket.”
Ennek fényében nem bántásiból, csupán jogállamisági érdeklődésből kifolyólag megnyugtató lenne kapni valamiféle kimutatást arról, hogy 2019 júliusa, azaz a modellváltás kezdete óta milyen konkrét károk érték az uniós költségvetést az egyes alapítványi egyetemek miatt, továbbá milyen módon hátráltatta az Európai Unió céljainak elérését az, hogy például a Pankotai Lili mellett kiálló pécsi dékán karának hallgatói Brüsszelben és Berlinben szerezhettek krediteket és értékes tapasztalatokat.
Vagy itt van például a Corvinus: 2020-ban már javában alapítványi formában működött, amikor megtették konzorciumvezetőnek egy nemzetközi Horizont 2020 projekthez, amely innovatív megközelítésben vizsgálja a nemzetközi agrárkereskedelem és a fenntarthatóság közötti kapcsolatokat. Erősen kerestem, hol van nyoma valamiféle botránynak, hogy a gonosz kurátorok azóta meghekkelték a projektet, így akadályozva a fenntartható fejlődés kutatását, de semmi: úgy tűnik, rendben folyik a munka, zajlanak az értekezletek, készülnek a dokumentumok. Ha azonban a terepen nincs panasz a pénzgazdálkodásra,
Mármint annak a Corvinusnak, amelyik annyira be van szántva, hogy oktatói és munkatársai ősszel külön felhívásban bírálták a kormányt a közoktatás helyzete miatt.
Simán elhiszem, hogy bőven akad objektív bizonyíték az uniós pályázatokból való kirúgásuk precíz alátámasztására, csak akkor elő kellene állni ezekkel a tényekkel. Mint ahogy arra vonatkozóan is jó lenne látni részletes indokolást, hogy miért is kell diszkriminálni például a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportját. Talán valami problémája van Brüsszelnek az olyan tárgyú dolgozatokkal, mint „Az ökofeminista és a krokodil esete: A »hússá válás« mint extrofenomenológiai redukció”, vagy a „Beteg Bánatos Bolond Béna Queer: Feminista sóvárgás a szenilitás után”? Tényleg
– márpedig nagyon úgy tűnik, hogy az e tanulmányokat közkinccsé tevő szegedi szakmai közösséget is kipenderítik az Erasmus+ csereprogramjaiból.
Végül pedig az indokolásban jó lenne külön szakaszt szentelni a bezárkózással és illiberalizmussal nehezen vádolható MOME-nak: talán az zavaró, hogy az egyetem egyedülálló módon nemzetközi pályázatot írt ki a rektori poszt betöltésére, külön elvárásként fogalmazva meg a véleménypluralizmus és a gondolkodás szabadsága melletti elkötelezettséget? Vagy az a baj, hogy a modellváltás után csak kétszeresére emeltek minden hallgatói juttatást, emellett nem az egész univerzum, hanem csupán a magyar felsőoktatás történetének legnagyobb arányú béremelését vitték véghez? (Fej fej mellett a szintén alapítványi fenntartású Állatorvostudományi Egyetemmel, ahol a tanársegédek garantált bérminimuma is 600 ezer körülre nőtt, plusz elérhető pótlékok). De ha ez kevés, akkor miért volt jobb és költséghatékonyabb a tisztán állami fenntartás, a bántóan alacsony bérekkel?
És ha az EU szerződésekben előírt feladata, hogy hozzájáruljon „a minőségi oktatás fejlesztéséhez”, akkor ezzel mennyiben áll összhangban fogni egy botot és betenni azon Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerekeinek küllői közé,
napelemekkel is összekapcsolható felfújható bioreaktort hoztak létre, emellett a legszegényebb magyar falvakban élő gyerekek kreatív kompetenciáinak fejlesztését segítő eszközökön dolgoznak? Tényleg nem azért, de vajon ez mozdítja elő kevésbé a társadalmi kohézió és a zöld átállás kiemelt uniós céljainak megvalósítását, vagy Daniel Freund bőkezűen dotált twitterhuszárkodása?
Biztos vagyok abban, hogy az uniós döntéshozók széles körben tájékozódnak, mielőtt egyetemistákba rúgnának jókorákat, de épp ezért lenne érdekes látni, miért is nem méltók uniós támogatásokra például a MOME által külön létrehozott és finanszírozott kiválósági ösztöndíj nyertesei, akik egyebek mellett alternatív idősotthont fejlesztenek, inkluzív oktatást elősegítő iskolaépületet terveznek, illetve az újmédia-művészet eszközei által igyekeznek segíteni az autizmussal élő gyerekek szociális készségeinek fejlesztését.
Kéne egy eligazítás, hogy mindebből hol érződik ki a hibrid rezsim bűzös lehelete, hadd okosodjunk.
Aztán ha ez megvan, egyszer majd azt is tisztázhatjuk, mennyivel politikamentesebb a légkör ehhez képest például az eurokonform Halle-Wittenbergi Egyetemen, ahol egy politológiaprofesszor bátorkodott előírni saját hallgatóinak, hogy tudományos jellegű szemináriumi dolgozataikban mellőzzék az ideológiai jellegű gendercsillagok használatát – intézetvezetője azonban
Mivel a professzor továbbra is kitartott a szabályszerű tudományos nyelvhasználat megkövetelése mellett, megvontak tőle minden intézeti támogatást és sehová be nem számítható szakkörré minősítették át az egyetemi óráit.
Vagy ott a Nantes-i Egyetem, amelynek elnöke a tavalyi választások előtt körlevélben szólította fel az oktatókat és a hallgatókat, hogy szavazzanak a Nemzeti Tömörülés ellen – azóta se járt ezért brüsszeli retorzió. Egyidejűleg a franciaországi egyetemi elnökök szervezete közleményt adott ki, Emmanuel Macron támogatására buzdítva mindenkit – őket megilletik a kutatási pénzek, de az efféle instrukcióktól tartózkodó, ellenben a romákkal szembeni előítéleteket is vizsgáló Nyíregyházi Egyetemet nem?
Válaszaidat várva csókol szerető polgárod.
(A nyitóképen: Ursula von der Leyen; a fotó forrása: Kenzo Tribouillard / POOL / AFP)
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatója szerint nem kell feltétlenül itt aláírni a békeszerződést ahhoz, hogy magyar szempontból eredményes legyen a csúcstalálkozó.
„Brüsszel után, Amerika előtt. Meló van bőven!”– posztolta a szerdai kormányülésről a miniszterelnök.
Ezt is csak Orbán Viktor vette észre.
Jogos az igény a kedvezőbb árú energiabeszerzésre.
Vigyázat, tények és objektív számok következnek: fedezékbe mindenki, akiknek előítéleteit súlyosan károsíthatja az ilyesmi. Francesca Rivafinoli írása.
Az EU bővítése nem politikai szimpátia, hanem stratégiai felelősség kérdése. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az nem a jövőt építi, hanem kockára teszi Európa egységét és biztonságát.
A DK elnöke posztjában ismét elővette a több mint húsz évvel ezelőtti, úgynevezett „szemkilövetős” ügyét.
Megfélemlítés, példastatuálás, és persze a jelenlegi problémákról a figyelem elterelése. Nagyjából ezek motiválhatták Donald Tusk embereit, hogy levadásszák a két éve szorongatott Zbigniew Ziobrót.
