Az irtózat hasznáról

„Az még csak hagyján, ha csak infantilizálja, és így az áldozat zavarodottan illegeti magát nyári ruhácskában a kamerák kereszttüzében, csukott ajtóknak szalad neki, összekeveri az elipszilont és a j betűt, náci írónak véli Nyírő Gyula pszichiátert vagy épp csillapíthatatlan kacarászásba fullasztja saját sajtótájékoztatóját. A szimpla bugyutaság, még ha irracionális karriervággyal párosul is, legalább nem elvetemült gonoszság.

Súlyosabb eset Berlinben a rosszul szabott, Honecker szagú NDK-s konfekciókosztümben feszülő megkeseredett kudarc. Tartalomhoz a forma, formához a tartalom – így születtek a cinikus és diadalittas hódítókkal készült szelfik a kompenzációs Willkommenskultur jegyében. Az igazán elrettentők az eszelős, habzó szájjal gyűlölködő fúriák. Ezek békeidőben parodisztikusak, abszurd vagy groteszk filmek antihősei. Ha viszont kizökken az idő, és hatalmat kaparintanak a kezükbe, azonnal vér csorog a szájuk szélén.

A Marianne-okkal kezdődött. Párizs e jelképes névben összegzett kültelki szövőnőinek fogatlan röhögése elmaradhatatlan kísérője volt az örök baloldal első terroruralmának, a francia nemzet színe-javát vérszomjas nyakazásokkal elpusztító jakobinus tömeggyilkosságoknak. Nyomukban jártak az olyan kívül-belül zaklatott csúfságok, mint Clara Zetkin, Rosa Luxemburg, Dolores Ibárruri, Hámán Kató, a Szabó Ervinnel együtt terrormerényletről ábrándozó Duczynska Ilona és mind-mind az ÁVH és az internacionalista baloldal elvtársnői szerte a világon.

Megannyi elrontott élet, a feminista ideológia mögött szűkölő keserves gyűlölet, mindenféle kielégítetlenségből fakadó sötét életbosszú.
Egykor az emberek borzongással vegyes szánalommal tekintettek az ilyen békétlenekre. A hártyás tekintetű vak indulat a férfit is tébolydai veszetté rettenetesíti, elég csak a hisztérikus Tordai Bencére vagy az operett-Szamuely Jakab Péterre gondolni. A belekódolt gyengédséget önnön izzó gyűlöletében elégető nőt azonban mindez nőiségében megsemmisíti. Nő számára elképzelhetetlen ennél irtóztatóbb végzet. Ezért elmúlt, szabadabb korokban a bölcsek gondosan elzárták a közhatalom grádicsait a zilált, bolygó lelkek elől.”

A szerző újságíró, a Demokrata főmunkatársa