Buda visszatért! – Sajtóvisszhang egy alternatív 1686-ból

A valósággal történő bármilyen egyezés csak a véletlen műve!

Az Úr 1686. esztendejében, szeptember havának második napján Lotaringiai Károly elégedetten szemlélte megtépázott seregét, míg Budavár füstölgő romjai között sétált. Több hónapos, keserves ostrom állt mögöttük, Abdurrahmán pasa oroszlánként küzdött a végsőkig. De a vár végre bevéve, az istentelen pogányok a Duna mögé szorítva, a keresztény világ fellélegezhet – gondolta a hadvezér a szétlőtt Szentháromság téren lépkedve.

*

Másnap kezdődött. A Die Presse óvatos hangvételű vezércikkében kétségeket fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy Európának vajon jót tesz-e a muszlimok kiszorítása. A cikkíró úgy fejezte be eszmefuttatását, hogy szerinte „a kulturális elszürkülés kísértete járja be a lőporfüstös Európát”.

A Spiegel ennél messzebb merészkedett. Gyújtó hangú publicisztikában ostromolta Lotaringiai Károlyt, amiért

A The Guardian kolumnistája pedig egyenesen párhuzamot vont Trump és a lotaringiai herceg között, szerinte mindketten idegenellenesek és az „etnikumok békés együttélésének kútmérgezői”.

A tengerentúli orgánumok sem kímélték az ostromlókat: a kulturális kisajátítás vádjával illették őket, míg az egyetemeken safe space-ek létrehozását sürgették, ahol a török diákokat semmiféle keresztény szimbólum nem triggerelheti. Oktatási szakértők szálltak síkra amellett, hogy Tinódi Lantos Sebestyén háborús krónikás énekeit és Balassi Bálint vitézi verseit (sőt, kétszázötven évvel előre tekintve A koppányi aga testamentumát is) sürgősen ki kell vonni az irodalmi kánonból, mert

megbánthatják a török identitásúak érzékenységét, és amúgy is torz, koloniális mércék és nézőpontok szerint ítélik meg az oszmánokat.

XI. Ince

A sajtóhadjárat aztán hamar megtalálta újabb főellenségét is: XI. Ince pápát, aki a Szent Ligát hozta tető alá. A Nyugat véleményvezérei (különösen a francia tévécsatornák) „kirekesztő kereszténységről” szónokoltak, és az egykori reneszánsz pápák humanizmusát hozták fel ellenpéldának. Régen a pápák is jobbak voltak, írták. Felidézték ugyanakkor, hogy az egyház xenofóbiája nem új keletű, hiszen

A Facebookon eközben gombamód szaporodni kezdtek a különféle liberális szerveződések, különösen népszerűvé vált például a „Mentsük meg a mecseteket” csoport. Mások gyűjtést szerveztek a török Portának (Pray for Istanbul), hogy a keresztény hadak okozta pusztítást orvosolni tudják. Instagramon és Twitteren villámgyorsan elterjedt a #victimoftheholyleague és a #imwithmehmed hasthag. 

A legprogresszívebb angol, itáliai és német birodalmi egyetemeken sorban jelentek meg a fejlett muszlim fürdőkultúrát és a törökök humánus kivégzési módszereit feltáró szakdolgozatok, oktatásszociológusok a janicsárok nevelési modelljét állították mintának a nyugati iskolák számára.

Baloldali társadalommérnökök hangot adtak annak, hogy ha már úgy alakult, hogy keresztény hatalom alá tér vissza a Kárpát-medence, akkor a török hódoltság idején elnéptelenedett területekre legalább vegyes nemzetiségű lakosságot kell telepíteni,

Libertinus francia közírók egy csoportja síkra szállt a többnejűség legalizálásáért, szerintük a négy feleség természetből fakadó joga minden férfinak – és nőnek egyaránt. 

IV. Mehmed

Sztambulban viszont másért főhetett a hatalomban lévők feje: IV. Mehmed szultán irtózatos haragra gerjedt Buda elvesztése miatt, ráadásul a balul elsült hosszú háborúskodások miatt megzuhant a líra árfolyama, zúgolódott a nép, és a leggazdagabb kereskedők firenzei aranyforintokra kezdték beváltani a vagyonukat.

s az ebbe beleugró főtisztek és hivatalnokok közül ezreket tartóztatott le, a főkolomposokat karóba húzva a Hagia Szophia előtt, a tömegek legnagyobb megelégedésére. Mehmed Európa újraiszlamizálódását ígérte meg a spontán népgyűlésen, nagy üdvrivalgást kiváltva a tömegben.

Az angol miniszterelnök előbb limerick versben gúnyolta ki a szultán embertelenségét az angol nyilvánosságban, majd rögvest követet küldött a Portára, hogy a lehetséges Szent Liga-ellenes együttműködésről egyeztessenek.

*

Buda ostroma

Az ideológiai harc a nyelvi frontvonalakat is elérte. Nyelvészek egy csoportja hevesen tiltakozott az olyan megbélyegző, turkofób frázisok használata ellen, mint a „törököt fogtál” vagy a „rossz szomszédság török átok”. Mások a „Gólya gólya gilice, mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja” ártatlannak hitt népköltemény kódolt rasszizmusára mutattak rá. A „Katalinka, szállj el, jönnek a törökök, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek, ihol jönnek a törökök, mindjárt agyon vernek” – mondókában pedig végképp az intézményesített, gyűlölködő rasszizmus gyerekek közötti terjesztését látták.

A kontinens zöldmozgalmai mindeközben elítélték az ostromló seregek „klímamérgező ágyútölteteit”.

hogy az ostrom okozta környezetrombolás ellen demonstráljon. 

Az 1686-ban az épp ötvenéves Harvard Egyetem professzorai az érintetlen amerikai vadon peremén tartott szabadtéri előadásaikban elborzadva emlegették a keresztény ármádia rettenetes ökológiai lábnyomát.

A nemzetközi nyomásba végül belebetegedett Lotaringiai Károly nyilvánosan bocsánatot kért az ostromért, és 1690-ben meg is halt.

*

És hogy mi történt honfitársainkkal? Az ostromot követően a magyar lakosság egy részét különös nosztalgia fogta el:

Törökbarát párt alakult, akik azt hirdették: igaz, hogy kettős adóztatás volt, de az legalább kiszámíthatóan működött, mindenki szabadon robotolhatott, és mindig volt kávé meg sörbet. 

XIV. Lajos

A Versailles-ban tartózkodó, pártfinanszírozási kérdésekről tárgyaló Momentum-küldöttség felemelte mutatóujját a Budán tapasztalt embertelenségek ellen, s még a Napkirály is interjút adott, amiben

Thewrewk Gábor, az újraegyesülő ország legnépszerűbb politológusa a királyi császári tévén kifejtette, hogy egyrészt várhatóan a törökök most vissza fognak húzódni, másrészt esetleges ellentámadás is valószínűsíthető, ha mégsem, akkor de. 

A felszabadított Buda első főpolgármester-választási kampányában az ellenzék közös jelöltje, Karátson Gergely Buda siralmas állapotát kritizálta, szerinte az infrastruktúra leépülése, a járványok terjedése

A politikus kampányzáróján úgy fogalmazott: „Buda igazi ostroma csak októberben kezdődik”.

A nyugati szövetségesi rendszerből sokan hamar kiábrándultak, olyannyira, hogy egyes kisebb-nagyobb oligarchák inkább a szultán fizetési listáját választva tettek keresztbe a Magyarországot tűzzel-vassal a nyugati szövetségben tartani akaró keresztes hadaknak.

A hazai radikalizmus képviselői Thököly Imre vezetésével kemény ellentámadást indítottak a Kurucinfó hasábjain. A későbbi népi-turbánus ellentét gyökerei is ide vezethetőek vissza. 

A magyarok többsége azonban észre sem vette a körülötte zajló világtörténelmet, ugyanis elfüggönyözött lakásaik mélyén a Szulejmán 145. évadát nézték, csak tovább és tovább.