A kötögetés is rasszista? Az Alapjogokért Központ szemléje

Az Alapjogokért Központ szemléje

„Felvilágosult körökben régóta közhelynek számít, hogy az amerikai fehér lakosság suttyó és rasszista. A feketék elnyomása az élet számos területén megnyilvánul, melyekről időről időre mi is beszámolunk. Korábban olvashattak már arról, hogy milyen kirekesztő az egyetemi rendszer, amiért a nemfehérektől is tandíjat kér, vagy akár arról, hogy az egész mezőgazdasági ágazat rasszista, mivel a feketék nem kapnak ingyen traktorokat. Most azonban a Vice jóvoltából a rasszizmus olyan formájáról tudunk beszámolni, ami tényleg minden képzeletet felülmúl. Kiderült ugyanis, hogy a kötögetés is rasszista! A különböző kötőtűk és fonalak ugyanis túl drágák ahhoz, hogy feketék is hódolhassanak ennek a hobbinak; nem is csoda, hogy az emberek fejében kialakult az a kép, hogy a kötögetést kizárólag fehér idős hölgyek űzik, akik nem engedik maguk közé a más rasszba tartozókat! Ebből adódóan az, amit eddig ártatlan szabadidős tevékenységnek gondoltunk, egyértelműen az elnyomás melegágya, ami ellen mindenképpen harcolni kell. Ha tehát legközelebb nagymamája megkérdezi, hogy sálat vagy sapkát kössön télre, nyugodtan válaszolja neki, hogy menjen inkább tüntetni a feketék egyenjogúságáért.  Hogy ez utóbbi probléma mennyire jelen van mindennapjainkban, arra újabb szégyenteljes bizonyítékot szolgáltat a Huffington Post. Történt ugyanis, hogy nemrégiben felmerült a hír, hogy Daniel Craig nyugdíjazása után a népszerű fekete színész, Idris Elba öltené magára a 007-es ügynök szmokingját. Nos úgy tűnik, végül mégsem lesz afro-James Bond, ugyanis a rajongók nem tudnák megemészteni, hogy kedvenc kémjük annyi más képessége mellett a színváltásra is szert tegyen. A magunk részéről nagyon sajnáljuk, viszont úgy vagyunk vele, hogy ha Elba szuperkém nem is lehet, más ikonikus szerepeket azért még eljátszhat. Lehetne mondjuk II. János Pál pápa egy nagyszabású életrajzi filmben, vagy alakíthatná Margaret Thatchert egy fordulatos politikai drámában.   

Persze nem mindenhol éri hátrányos megkülönböztetés a más bőrszínűeket: Angliában például egész jól alakulnak a dolgok. Dereng még Önöknek Roy Larner neve? Nem? Ő volt az a férfi, aki két éve puszta kézzel támadt a Londonban hét emberrel végző késes terroristákra, miközben őt magát is majdnem halálra késelték. Akkor sokan hősnek állították be, mondván sok életet megmentett, de a mi kis Royunk (nem ám a jobbikos) nem járt túl a rend éber őreinek eszén. A brit terrorelhárítás ugyanis terrorgyanús személynek ítélte, mert tette után „szélsőséges iszlámellenes szervezetek” is köszönőlevelet küldtek neki. Larner ma már állandó rendőrségi megfigyelés alatt áll, és deradikalizációs kurzuson is részt kellett vennie, nehogy legközelebb is eszébe jusson késes muszlimokra támadni, ezzel életeket mentve.

A pride hónap végével itt az ideje, hogy életünk másik meghatározó témájára, a környezetvédelemre fókuszáljunk. Régóta mondjuk, hogy drogozni nem bűn, de mostantól bizonyítékunk is van rá: egyenesen erény. A Vice mutatja be azon „hipertudományos” kutatások eredményét, melyek szerint a hallucinogén szereket fogyasztók sokkal fogékonyabbak a környezetvédelemre. A kísérletek ráadásul nem csak azt igazolták, hogy a pszichotróp anyagokat fogyasztó alanyok „közelebb kerültek a természethez”, hanem azt is, hogy mindettől ráadásul boldogabbak is lettek. Ezek alapján egy lépésre vagyunk attól, hogy a haladó államok végre ne csak legalizálják a drogfogyasztást, hanem kötelezővé is tegyék azt; hiszen a fentiekből megállapíthatjuk, hogy a narkósok nem csak jobban érzik magukat, de jobb emberek is drogoktól ódzkodó embertársaiknál.

Hűséges olvasóink azt is jól tudják már, hogy az anyatermészetre a legnagyobb veszélyt a csecsemőbőrbe bújt ökobűnözők jelentik – ezért is különösen fontos, hogy minél több abortuszt lehessen elvégezni legális keretek között. Az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltjei jól tudják ezt, ezért is történhetett, hogy első vitájukon dominált az abortusz. Persze vita nem volt a dolog fontosságáról, a jelöltek inkább túllicitálni igyekeztek egymást: ki liberalizálná jobban az gyermekgyilkosságot. Az abortusz külön-versenyt Julián Castro nyerte, mivel senki sem tudta überelni a texasi politikus kijelentését: elnöksége esetén a transznemű férfiaknak is biztosítja majd az abortuszhoz való jogot. A merész kijelentésről többet is megtudhatnak a Newsweek oldalán.

Hati szemlénkben olvashatnak még az Independent jóvoltából az egyre genderbarátabb angol iskolákról, ahol a pedagógusok már rég meghaladták azt a barbár gyakorlatot, hogy fiú és lány tanulókra osszák a diákokat; és ahol a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre megszokott válasz, hogy transzvesztita. De na hagyják ki az LMBTQ Nation cikkét sem arról a progresszív jezsuita iskoláról, ahol a tanárok maguk is jó példát mutatnak és boldogan élnek egynemű házasságban. Ha viszont borzongani szeretnének, akkor feltétlenül ajánljuk Önöknek az Independent tudósítását a Hetero Büszkeség Menetéről (még leírni is borzalmas).”

A teljes szemle itt olvasható.