„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
A győzelem arányánál is fontosabb most nekem a részvétel magas aránya. Interjú.
„A szavazatok 80 százalékával nyerte meg az előválasztás első körét. Mi kellett ehhez a nagyarányú győzelemhez?
A győzelem arányánál is fontosabb most nekem a részvétel magas aránya. Magyarország első előválasztásán több mint 34 ezer ember eljött, és úgy érezte, hogy ez fontos ügy, ez önmagában nagyon szuper. Az emberek valószínűleg azt tették mérlegre, hogy kinek van több esélye Tarlós Istvánnal szemben, ez mutatkozott meg az eredményben. Az is nagyon fontos üzenet, hogy marhára nem párt alapon szavaztak. Ez az eredmény nem jött volna ki, hogyha a különböző ellenzéki pártokat támogató szavazók pusztán a pártpreferenciájuk szerint voksoltak volna. Ez nagyon fontos visszajelzés arra, hogy egyre inkább kezd kialakulni egy politikai közösség, ami változást akar, és ezen a közösségen belül egyre kevésbé fontosak a pártszimpátiák, ami óriási lehetőség arra, hogy új alapokra helyezzük az ellenzéki politizálást. Ebben szerepe van a versengésnek, de a versengés soha nem mehet az együttműködés rovására.
Előre nem lehetett érezni, hogy ekkora különbség van a két jelölt között? Volt egyáltalán szükség erre az előválasztásra?
Mindenképpen volt. Többször elmondtam, hogy nem leszek jelölt egy alkufolyamat keretében. Nem azért, mert ezt feltétlenül rossznak gondolom, hiszen például a polgármesterjelöltek esetében folytatódik az a tárgyalássorozat, amelynek eredményeképpen a 23 fővárosi kerületben is egységet tudunk létrehozni. De ideje volt már, hogy másféleképpen politizáljunk. A pártok és a szavazók között korábban elkezdett kialakulni egyfajta fal, ezt a közös ellenzéki tüntetések elkezdték lerombolni. A tüntetéseken nem a pártokat lefitymáló szónoklatokat hallunk, hanem a pártok, a civilek és a szakszervezetek egységben mennek előre. Ez megágyazott annak, amit már így is túl sokáig halogattunk, hogy kinyissuk a politizálás lehetőségeit.
Hogy előválasztással választunk főpolgármester-jelöltet, az egy első lépés. Én ezt a folyamatot addig fogom vinni, amíg nincs teljes ellenzéki egység.
Ezért olyan programalkotást szeretnék, amibe az embereket közvetlenül bevonjuk. Azért is, mert olyan városvezető szeretnék lenni, aki folyamatosan párbeszédet folytat a budapestiekkel. A XXI. századi sikeres városvezetők, akik átformálták Madridtól Párizsig, Londonon keresztül a nagyvárosi életet, mind együtt gondolkodnak, együtt alakítják a politikát a városok lakóival.
A 34 ezres szavazószámot onnan is lehet nézni, hogy körülbelül 1,4 millió szavazó van Budapesten. Ebből a szempontból nem tűnik úgy, hogy érdektelenségbe fulladt az előválasztás?
A kormánysajtó majd ezt fogja írni, de én ezt máshogy látom, sem szükség, sem ok nincs most a fanyalgásra. Ez a részvétel hasonló, mint amilyeneket a mintaként szolgáló európai előválasztásokon látunk. Még az Egyesült Államokban sincs kiugróan magasabb részvétel mostanában, pedig ott több mint százéves tradíció az előválasztás. Ha még több szervezeti erőforrást teszünk bele, több sátor van, jobban megismerik az emberek az intézményt, akkor ennek a sokszorosát is el lehet majd érni. Nem szeretnék elégedetlennek tűnni, maximálisan pozitívan lepődtem meg az elkötelezettségen. Akik szavaztak, legtöbb esetben még sorba is álltak, látszott az, hogy nekik ez az ügy nagyon fontos. Csak ez az út vezet előre, hogy nagyon aktív bevonással, nyitottsággal alakítjuk közösen a politikánkat.
Azok a jelöltek gratuláltak már, akik ott lesznek a második körben?
Hú, most nem tudom, mert nincs nálam a telefonom. Tarlós Istvántól már kaptam sms-t.
Mit írt?
Nem hatalmazott fel, hogy elmondjam, hadd maradjon ez a mi titkunk.”