Egyetlen felelősségünk, hogy hagyjuk szabadon működni a jogi karokat

„Hogyan definiálná a jogászképzés célját?

Úgy gondolom, hogy az öt éves osztatlan képzés esetében három szempontra kell különösen nagy figyelmet fordítani. Egyrészt egy világlátást kell átadni, és a tételes jog mellett azt a természetjogi szemléletet kell a hallgatók figyelmébe ajánlani, amely szerint a jog értéket is képez. A hallgatóknak tehát egy értékrendet is meg kell kapniuk. Szükséges ezen felül a jogdogmatikai tudás elsajátítása és a megfelelő gyakorlati ismeretek megszerzése.

A rendszer tehát az alábbi hármasságra épül: értékrend, dogmatika és gyakorlat.

Ezt röviden úgy foglalnám össze, hogy a hallgatónak először a jogi kultúra alapjait kell megismernie, amely majd a mindennapi gyakorlat során kristályosodik jogi tudássá, tapasztalattá.

Mint igazságügyi miniszter, hogy látja jelenleg a magyar jogászképzésben betöltött szerepét?

Az oktatásügy ugyan nem az Igazságügyi Minisztérium hatásköre, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériumáé, azonban mi sem lehetünk, s nem is vagyunk közömbösek a jogi karok iránt. Az igazságügyi miniszternek természetes szövetségesének kell tekintenie a jogi karokat, méghozzá két okból is. Egyrészt, mivel ezekben az intézményekben folyik a jogász utánpótlás kinevelése. Másrészt, mivel az egyetemi oktatók is szövetségesei a jogalkotónak, hiszen a jó jogalkotáshoz a mindenkori tudomány eredményeinek, állásának ismerete elengedhetetlen. Ezért is döntöttem úgy, hogy a minisztérium a jogi karokat kiemelt partnernek tekinti, s épít rájuk több szempontból is.

Hogy látja, mi a kormányzat szerepe a jogászképzés kapcsán?

Kardinális kérdés, hogy a kormánynak van-e víziója a jogászképzéssel kapcsolatban. Amikor 2014-ben elkezdtem a miniszteri munkát, magamnak is feltettem a kérdést, hogy mit tudok a jogi karokról, és áttekintettem a közelmúlt jogászképzésének történetét. A rendszerváltás előtt és alatt élt egy olyan kép, hogy a jogász egy »veszélyes figura«, ezért csak a kilencvenes években indult el a jogi karok (újra)alapítása, amely több helyen, például Debrecenben nem volt előzmény nélküli. Akkor egy új jogrendszer felépítését kellett elvégezni, megjelent számos új jogterület, így nagy szükség volt sok fiatal jogászra. Ez a nyolc jogi kar egészen a kétezres évek közepéig nagyobb verseny nélkül láthatta el a feladatait, hiszen bőven érkeztek hozzájuk a hallgatók. Aztán 2007 környékétől merült fel a kérdés, hogy milyen speciális hozzáadott értéket képviselnek a jogi karok a hazai jogászképzésben.”