Egyházpolitika

„A törvényben a következő kulcsfogalmak találhatók: egyházak, vallásfelekezetek, vallási közösségek, vallási egyesületek, szervezet. Ezek használata következetlen és zavaros, a köztük lévő különbségek nem tisztázottak. Az egyik kulcsfontosságú meghatározás szerint: »Az egyház, vallásfelekezet, vallási közösség (a továbbiakban együtt: egyház) azonos hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező és az Országgyűlés által elismert autonóm szervezet, amely elsődlegesen vallási tevékenység gyakorlása céljából jön létre és működik«. Ez a passzus valóban értelmezhető úgy, hogy egy egyház Országgyűlés által elismert autonóm szervezet, tehát az a valami (felekezet?, közösség?, egyesület?) létezhet és működhet egyházként, amelyet az Országgyűlés egyháznak ismer el. Ezzel szemben a törvény legelső mondata azzal kezdődik, hogy a »magyarországi egyházak és vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezői«, azaz a törvényalkotók kész tényként, parlamenti elismeréstől független entitásként beszélnek egyházakról. A

Velencei Bizottság kritikájának »enyhe« olvasata csak a törvényszöveg pongyolaságára hívja fel a figyelmet, ami azonban nem enyhítő körülmény a törvényalkotók számára, míg egy »kemény« olvasatban a törvény valóban értelmezhető úgy is, hogy a kétharmados többség egyházakat akar megszüntetni. Az egyházak megszüntetésének vádja már szerepel is az ellenzéki támadások között, ám ha azok alaptalanok, mert a törvényalkotónak nem szándéka egyházak megszüntetése, akkor a kormánynak és híveinek legkevésbé sem az ellenzéket kell elmarasztalnia, hanem a törvény megszövegezőit – és azokat, akik legvégül áldásukat adták a kész szövegre. Mert bizony az idézett passzus „legkeményebb” olvasatban úgy is szólhat, hogy még egy »vallási közösség« is »Országgyűlés által elismert … szervezet«, ami azért abszurd és nonszensz lenne.”