Az új technológiák korábban is keltettek már pánikot – ez a másik oldal érve –, és valóban, visszatekintve ezek ma már furcsának, sőt viccesnek tűnnek. „Az 1940-es években úgy találták, hogy a gyerekeket nem lehet levakarni a rádiókészülékről. Az 1960-as években a televíziófüggőség volt a téma, most pedig a mobilfüggőség. Azt hiszem, a kérdés az, hogy most másképp van-e. És ha igen, az hogyan valósul meg?” – szól Amy Orbennek, a Cambridge-i Egyetem kogníció- és agytudományi egysége munkatársának a felvetése. A kutatóorvos nem zárja ki a közösségi média ártalmait, de árnyalt megközelítés mellett érvel. Szerinte azokra a platformokra és funkciókra kell összpontosítani, amelyek a legnagyobb kockázatot jelenthetik a fiatalokra. Úgy véli, szakadék van az általános vélekedés és a tényleges bizonyítékok között a közösségi média káros hatását illetően, de helyesnek tartja a szándékot, hogy az unió megpróbál szabályokat hozni a probléma megoldására. Hozzáteszi, bár sokkal több figyelem fordul a digitálismédia-használat káros hatásaira, az általa végzett, a serdülők jóllétét vizsgáló kutatás a világjárvány idején bekövetkezett zárlatok során kimutatta: a laptophoz hozzáférő tizenévesek boldogabbak voltak, mint azok, akiknek nem volt ilyen eszközük.
Már felmerült a TikTok betiltása is”
„Nem minden gyerek fog kárt szenvedni az okostelefonok és a közösségi média használatából eredő kockázatok miatt – jelentette ki Patti Valkenburg, az Amszterdami Egyetem médiakutatással foglalkozó központjának vezetője az Európai Bizottság júniusi rendezvényén. – A kiskorúak esetében az elővigyázatosság elvét kell gyakorolnunk. Abból kell kiindulni, hogy ezek a platformok kárt is okozhatnak, ezért a potenciális kockázat mérséklésére kell törekedni.”