Ponyvaregény

Egy éve van háború. A katonai, politikai és emberi hatások elemzése után érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy mit hozott az orosz–ukrán konfliktus az energia területén. Mert ez a háború a harcmezőn túl az energiáról is szól. Nem véletlen, hogy a tíz EU-s szankciócsomag közül hétnek energetikai relevanciája van. És hogy mindenki az energiáról beszél – újra.

Ha lehet ilyet mondani, az energiaátalakulás szempontjából a lehető legrosszabbkor törtek rá az orosz csapatok Ukrajnára. A világ és az Európai Unió épp óriási vállalásban van: az EU 2050-re célul tűzte ki a karbonsemlegességet, 2030-ra pedig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 55 százalékos csökkentését. A háború nélkül is emberfeletti feladat. Német­ország például húsz év alatt 500 milliárd dollárt költött arra, hogy csökkentse a fosszilis energiahordozóktól való függését – a húsz év alatt 84-ről eljutott 76 százalékra. Hogy lesz a 76-ból 0 százalék 2050-ig? A közlekedési szektor átalakításához hét év alatt le kellene cserélni a világ autóinak legalább a felét elektromosra: ez 700 millió új elektromos gépkocsit jelent, amihez évente 80 milliót kell legyártani – ez meghaladja a föld teljes éves gyártását. Képtelenség ezt úgy elérni, hogy az autók száma stagnál vagy – ahogy most várjuk – még nő is. Vagyis az ipar mellett a keresleti oldalon nekünk, fogyasztóknak is változtatnunk kell. De még ezzel együtt is a zöldenergia-átmenetet harminc év alatt végrehajtani szinte lehetetlen küldetés.