Kulturális mentőcsomagok

Évekig fogunk vitatkozni arról, hogy a koronavírus-világjárványnak mik voltak a legkárosabb következményei. Miközben az emberéletek megmentése az elsődleges szempont, már látszik, hogy a járvány kezelésének általunk is választott módja, a fertőzöttségi görbe ellaposítására, a terjedés elnyújtására tett kísérlet rendkívüli problémákat okoz a gazdaságban és a társadalmi élet számos területén. Igaz ez a kultúrára is, hiszen rövid távon megtapasztalhattuk, milyen szellemi és egzisztenciális következményekkel járt a színházak, a mozik, a könyvtárak, a múzeumok bezárása, a koncertek, a fesztiválok, a könyvbemutatók elmaradása.

A kormány azonnali döntése a kulturális területet is érintő járulékkedvezményről nagyon jó irányt jelez, de ez csak az első lépés lehet, hiszen az árbevétel elmaradását nem ellensúlyozza a járulékfizetési kötelezettség felfüggesztése. S valljuk be, a kultúra számos területén az igazi kár nem is a saját bevételek elapadásából, hanem a művek és alkotók, valamint a közönségük közötti szellemi találkozások hirtelen eltűnéséből következik. Persze nem becsülöm le az anyagi veszteséget sem: az állami, önkormányzati és magánintézményeket, valamint a részleges tétlenségre kárhoztatott alkotókat és kultúraközvetítőket egyaránt érzékenyen érinti a kialakult helyzet. Éppen ezért a kormánynak – a járvány elleni példaértékű védekezése, a gazdaság támogatása, a helyes költségvetési politikája mellett – jelentős erőt kell fordítania a kulturális szektor érzékeny ügyeire és finanszírozási problémáira. Megvan erre a politikai alap, hiszen az Orbán-kabinet elmúlt évtizede alatt folyamatosan növekedett a kultúrára fordított költségvetési keret, megújult és bővült az infrastruktúra.