A világ 2019-ben: csak a változás a biztos

2019-ben sem történt semmi másként, mint az utóbbi években. A hagyományos jobb- és balközép pártok gyengültek, a zöldek, a szélsőbal és a bevándorlásellenes jobboldali erők erősödtek Európában. Több helyen a csökkenő életszínvonal, a növekvő megélhetési költségek és a bevándorlással járó társadalmi feszültségek okozzák az elfordulást a tradicionális erőktől.  A parlamenti patthelyzet feloldása, a többségi kormány megalakítása emiatt több országban megoldhatatlan feladatnak bizonyult.

EURÓPAI ERŐPRÓBÁK

Ausztriában az Ibiza-botrányt kirobbantó videó miatt vált bizonytalanná a belpolitikai helyzet: Heinz-Christian Strache szabadságpárti elnök a politika titkolni szándékozott dolgairól, kétes eredetű pártfinanszírozási pénzekről, a sajtó befolyásolásáról fecsegett. Május 17-én, az európai uniós választás előtt kilenc nappal ez sem az Osztrák Szabadságpártnak, sem a nagyobbik koalíciós partnernek, az Osztrák Néppártnak nem jött jól. A néppárti Sebastian Kurz kancellár gyorsan cselekedett. Megszűnt a kétpárti kormány, ideiglenes kancellárt kapott az ország, és őszre előre hozott választást írtak ki. Kurz számítása bevált, szeptember 29-én nagy fölénnyel győzött. Pártját képes volt megújítani, példát mutatva más európai jobbközép politikusoknak. Lapzártakor a zöldekkel alkudozik a kormányalakításról.

Spanyolországban hiába tartottak két parlamenti választást alig több mint fél éven belül, folytatódik a négy éve tartó bizonytalan belpolitikai helyzet. A szocialisták április 26-án és november 10-én is nyertek, de többségi kormányt másodszor sem igen tudnak alakítani; miközben a konzervatív Néppárt sem tudott áttörni, ráadásul tőle jobbra feltört a Vox nevű populista mozgalom. Kormányzási válságtól volt hangos Románia is. Hiába a Nemzeti Liberális Párt (PNL) több sikere, csak kisebbségi kormányt tudott adni az országnak. Pedig eddig nem látott fölénnyel nyerte meg a romániai elnökválasztás második fordulóját  november 24-én a szászból echte románná lett, a PNL-ből induló Klaus Iohannis, legyőzve Viorica Dăncilă korábbi kormányfőt.  A Szociáldemokrata Párt (PSD) ugyanis október 10-én is vesztett, amikor Viorica Dăncilănak nem szavazott bizalmat a parlament, és helyette a PNL elnöke, a szekus érintettségű apja révén magyar származású Ludovic Orban került a kormányfői székbe. Iohannis most, második elnöki ciklusa elején a PSD elleni, a 2016-os választás óta tartó harc folytatását ígéri.

BALOLDALI VESSZŐFUTÁSOK

Olaszországban a nyaralás hónapja, augusztus megizzasztotta a pihenni nem tudó politikusokat. Matteo Salvini, a jobboldali Liga vezetője 8-án felrúgta a koalíciót, de hamar megoldódott a belpolitikai válság. Szeptember 5-én tisztán baloldali kormány állt fel az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt részvételével. Salvini látszólag elszámította magát, de az őszi tartományi választás már újra a Liga sikereit hozta. Ez intő jel az olasz baloldal számára: ha összevesznek, és borul a mostani kormány, Salviniből legközelebb nem belügyminiszter lesz, hanem kormányfő.

Németországban csak 2021 őszén esedékes a szövetségi parlament megújítása, de az uniós és a tartományi megméretésekből is jól látszik a tendencia. Megállíthatatlanul gyengül a haldokló nagykoalíció két tagja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD).

Pártelnöki lemondáshoz vezetett az SPD harmadik helye az európai parlamenti választáson, és az, hogy a legkisebb tartományban, Brémában hetvenhárom év után először veszített a tömörülés. Ezután két keleti tartományban, Brandenburgban és Szászországban szeptember 1-jét fekete napként jegyezte fel a német balközép. A szocdemek Brandenburgban gyengülve győztek és előzték meg a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) pártot, Szászországban viszont csak az ötödikek lettek a tartományi választáson. És szokás szerint mindkét helyen ott liheg a két nagy nyakán az AfD mellett a szélsőbalos Baloldal és a Zöldek. Aztán jött a harmadik keleti tartományi csapás. Türingiában október 27-én ez a sorrend alakult ki: Baloldal, AfD, CDU, SPD és Zöldek. Ellenszer nincs, a CDU és az SPD ragaszkodik saját, vesztét okozó árnyékához: előbbi zöldül, és balos húrokat penget, az utóbbi kifakulása lemorzsolódó szavazóbázis pedig más baloldali pártokra szavaz.

TÜNTETÉSEK ÉVE A VILÁG KÖRÜL