A német politikában eddig szigorú karanténban tartott, rendszerkritikus AfD az összes szavazat abszolút többségét nyerte meg magának egy keletnémet választáson – hosszú út vezetett idáig.
A Mandiner is beszámolt arról, hogy az AfD választást tudott nyerni egy türingiai járásban, Sonnebergben és térségében. A rendszer- és EU-kritikus Alternatíva Németországért párt ezzel első alkalommal szerzett meg egy helyi vezetői tisztséget a párt és a német politika történetében.
A germán országokban mostanában egyébként is az AfD, illetve a Szabadságpárt (FPÖ) előretörése figyelhető meg, ami alapvetően befolyásolhatja Németország és Ausztria politikájának alakulását – erről írtunk minapi részletes elemzésünkben is.
Az AfD tíz évvel a megalapítása után, hosszú és rögös úton keresztül jutott el idáig. Az egykor eurókritikus közgazdász professzorok és más értelmiségik által alapított, elméleteken vitatkozó pártban
ami végül több fordulóban az utóbbi győzelmét hozta. A hosszú, langyos merkeli évek során és a botladozva, ámde ideologikusan kormányzó új, balliberális német kormány alatt az AfD az elégedetlen német polgárok gyűjtőpártjává vált, ami szépen lassan az összes olyan álláspont mögé felsorakozott, ami szembe megy a német politikai és médiafősodorral. Az EU és az euró kritikája, a Covid-korlátozások és a kötelező oltások kritikája, a migráció és a radikális zöldpolitika kritikája, és a többi: az AfD lett végül mindazok politikai otthona, akiknek elegük lett a mai német politika és nyilvánosság csapásirányától.
Mindezek mellett nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a hangos rendszerkritikus párt a szélein elér a nettó szélsőséges nézeteket hangoztatókig. Ugyan az AfD nem olyan, mint a korábbi NPD – ezt a szellemet már nem lehet visszatuszkolni a palackba –, de a habókos konzervatív puccsszervezőktől a szélsőjobbos érzelmek és szólamok húrjait pengető Höcke-féle körökig sokfelé nyúlik el az AfD mozgalma. És az is tény, hogy a párt vezetői, illetve különböző háttérből érkező szavazói sok mindenben nem értenek egyet egymással, és
az áttöréstől és a nyugodt építkezéstől.
Ugyanakkor nem véletlen, hogy az AfD főleg a német társadalom alsóbb rétegeiben, illetve területileg Kelet-Németországban lett népszerű, ahol nagy arányban vannak jelen azok, akiket személyesen súlyosan érintenek a nagy társadalmi, gazdasági változások, vagy épp a pénztárcát nagyon is érintő, radikális zöld életmódváltási irányelvek.
A rendszer hangos kihívója viszont veszélyt jelent a rendszer és annak alapelveinek, közmegegyezéseinek fenntartóira. Az AfD-nek így már évtizedes gyakorlata lett a teljes politikai és nyilvánosságbeli karanténban való létezéshez. A német média eltartott kisujjal, igaz, egyre több aggodalommal elemzi a párt újbóli erősödését, a német mainstream pártjai pedig egyre többet törhetik a fejüket azon, mit kezdjenek a nem kívánt kihívó térfoglalásával.
Tartományi szinten eddig
de a párt jelen van a tartományi parlamentekben, elég hangosan hallatja is a hangját – azt pedig egyre több szavazó hallja meg.
Így esett, hogy a türingiai, egyébként Bajorországgal határos Sonneberg járásban vasárnap tartott szavazást az AfD jelöltje nyerte meg: az egyébként az első fordulóban is első helyet szerző Robert Sesselmann a második fordulóban a szavazatok 52,8 százalékát szerezte meg, míg a vele szemben induló CDU-s Jürgen Köpper 47,2 százalékot ért el.
Az ügyvédként praktizáló, saját szülővárosában politizáló AfD-s politikus a kampányban az inflációs problémákra, a migránsok növekvő számára és a zöldek által erőltetett fűtésirendszer-reform kritikájára helyezte a hangsúlyt. A Welt értékelése szerint ebben a vidékies és konzervatív körzetben
Türingia szocdem belügyminisztere, Georg Maier ennek kapcsán arról beszélt: „Ez vészjelzés minden demokratikus erő számára”, és „a demokráciát együtt meg kell védeni”.
Az AfD türingiai társelnöke, Stefan Möller viszont arról beszélt: a választásnak nagy jelentősége volt, precedens értékű lett, amivel az AfD a megválaszthatóságát és mostantól a politikai felelősségvállalási, vezetői képességét fogja bizonyítani.
Nyitókép: Az Alternatíva Németországért támogatói egy 2014-es kampányeseményen (forrás: Shutterstock)
A Tisza eltörölné a védett benzinárat, a rezsicsökkentést, évi 1,5 millió forintba és 20 százalék feletti inflációba fájna minden magyarnak Magyar Péterék terve. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Természetesen megint őket kiáltották ki félelemkeltőknek és szélsőségesnek, nem a bűnözőket.
Berlin új döntése komoly kérdéseket vet fel a személyes szabadságjogok és a német vezetés terveit illetően.
A német külügyminiszter elárulta, a „többi tagállam nem fogja tétlenül nézni Magyarország magatartását”.
Csúnyán megemelkedett az üzemanyag ára.
A német kancellár azt állította, hogy öt 2029-ig hazaküldi a szíriai migránsok 80%-át.
A látványosnak szánt fellépés végül csak egy drága és teljesen értelmetlen rombolásba torkollott.
A hatósági tiltás sérti a gyülekezési jogot.
A zöld-fehérek ellen szakadt meg a bennmaradásért küzdő Farkasok nyeretlenségi sorozata.
