„A királynővel méltatlanul bánt a történetírásunk” – emlékkönyv született Mária Teréziáról

2023. április 1. 17:30
Abszolutista egyeduralkodó vagy konzervatív reformer? Pozitív irányba billen a mérleg nyelve Mária Terézia megítélésében egy új történelmi kötetben. A szerkesztőt kérdeztük 18. századi uralkodónk örökségéről!

Nyitókép: Mária Terézia mint magyar királynő, ismeretlen festő műve, 1750 körül

 

A Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodójáról, a magyar királynőként is jól ismert Mária Teréziáról született emlékkönyv a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kiadásában. A kötet kapcsán a szerkesztőt, Bódvai Andrást kérdeztük.

A könyv hiánypótló jellegét kiemelve Bódvai leszögezi: Mária Terézia történelmi szerepét és jelentőségét különböző tematikák szerint bemutató, több szerző tollából született kötet magyar nyelvterületen ez idáig nem jelent meg. Hozzáteszi: „A királynő alakjával hosszú időn keresztül méltatlanul bánt történetírásunk”.

Megtörni látszott a jég, emlékeztet, amikor 2017-ben, születésének 300. évfordulója alkalmából, a Habsburg Monarchia jelentős városaihoz hasonlóan, Budapest is otthont adott egy-egy rendezvénynek, tudományos konferenciának, amelyet tavaly decemberben egy újabb konferencia követett. Most végre könyv formában az érdeklődők szélesebb rétegéhez is el tudnak jutni a legújabb kutatási eredmények.

Mi változott a királynő megítélésében? Dózsa György negatívabb, Mária Terézia pozitívabb figura lett

Úgy tűnik, egyértelműen pozitív irányba billen a mérleg nyelve a Mária Teréziáról alkotott korábbi képhez viszonyítva, tudjuk meg. „Megítélésem szerint két dolognak köszönhető ez elsősorban: egyrészt annak, hogy olyan

új, például levéltári anyagok kerültek a történészek kutatási terébe,

amelyekről korábban nem, vagy nem így volt tudomásuk, másrészt úgy tűnik, a történettudomány ma következetesebb önmagához, azaz a tényeket és a belőlük levonható következtetéseket szigorúbban veszi, nem hagy kiskaput különféle prekoncepciók érvényesülésének” − mondja a szerkesztő.

Hangsúlyozza, hogy mindez természetesen nemcsak a Mária Teréziával kapcsolatos kutatásokról mondható el. „Történelmünk, vagy akár a világtörténelem kimagasló személyiségeinek megítélése is finomodhat, módosulhat, változhat – ez ennek a tudományágnak az egyik szépsége. Dózsát például ma már egészen másként látja a történettudomány, mint ahogy az iskolában tanult kép alapján az átlagember. Ez esetben például egyértelműen negatív irányba billent a mérleg nyelve” – fogalmaz a szakember.

Mária Terézia koronázási kardvágása, ismeretlen festő műve, 1750 körül

Emberbaráti szeretet és kőkemény racionalizmus egyszerre

Bódvai szerint

Mária Teréziát tömören és találóan úgy lehetne jellemezni, hogy konzervatív reformer volt.

Határozottan konzervatív attitűd jellemezte, a birodalmat is ennek jegyében igyekezett kormányozni, alapvetően megőrizve olyannak, amilyennek megörökölte. Ugyanakkor felismerte, hogy szinte minden területen változtatások szükségesek ahhoz, hogy – az alapok megingása nélkül – a működőképesség továbbra is biztosított legyen. Ennek jegyében hosszú, negyven évnyi uralkodása alatt reformok sorát vezette be a közigazgatásban, a jogrendszerben, az adórendszerben, a hadügyben, az oktatásban, az egészségügyben – foglalja össze a kötet szerkesztője.

Úgy véli, a birodalom alapjait megőrizni hivatott szándék, a működését biztosító, a hasznosság és racionalitás jegyében álló reformok, valamint a királynő mély vallásossága és emberbaráti szeretete között nincs semmiféle ellentmondás, ezek kéz a kézben jártak.

A fő koncepció

Egy emlékkönyv nem arra hivatott, hogy mindent kimerítően bemutasson egy adott történelmi személlyel és korával kapcsolatban, hiszen az a monográfia feladata hangzott el.

Itt egészen más volt a vezérelv: a korszak legjobb kutatói olyan tanulmányok elkészítésére kaptak felkérést, amelyek az adott történész szakterületének legújabb kutatási eredményeit is magukba foglalva fejtenek ki egy-egy nagyobb témát. Alapvető szándék volt, hogy a királynővel kapcsolatos legfontosabb témák megjelenjenek a könyvben, és ezek sorrendisége is fontos szempont volt. Ilyenformán

a kötetnek van egy tematikus íve, és ha nem is érint mindent, viszonylag teljes képet mutat az uralkodónőről

– mondja el a szakember.

Mária Terézia gyászruhában, Josef Hauzinger festménye, 1773

 

A teljesség igénye nélkül olyan témákat mutattak be egy-egy írás keretében, mint a királynő reformintézkedései, gazdaság- és társadalompolitikája, az országgyűlések nélküli időszak sajátosságai, az úrbéri rendelet, a bécsi kormányzat és magyar szereplői, a magyar katonaság szerepe és jelentősége, a közegészségügyi reformok, a kor építészete, a királynő képzőművészeti reprezentációja, magánvallásossága.

A korábbi kötetek – a Mátyás király-, a Rákóczi-, a Szent László- és a Zrínyi Miklós-emlékkönyv – is e koncepció szerint készültek, azok és ez is gazdagon illusztrált.

Megjelenésükben és tartalmukban egyaránt igényes kiadványokról van szó,

amelyek a történelem iránt érdeklődő olvasók figyelmére számot tartanak, és amelyeknek tanulmányai már több oktatási intézményben kötelező, illetve ajánlott olvasmányok – derül ki.

Mária Terézia a népi emlékezetben

Külön érdekesség, hogy egy tanulmány a királynő néphagyományban őrzött szerepével is foglalkozik. Vajon hogy látja őt a népi emlékezet? Feltettük a kérdést: szerették a magyarok a királynőt, vagy az abszolutizmus mégis csak abszolutizmus? Az ország túlnyomó többsége a földeken robotolt, néhol még többet is dolgoztak a jobbágyok, mint az úrbéri törvény előtt, ezért kapott hideget-meleget az egyszerű emberektől?

Bódvai András úgy válaszolt, hogy Mária Terézia alakja már életében bekerült a néphagyományba, és – mivel a népi emlékezet három-négy generáción át képes közvetlen, konkrét élményként visszatekinteni – helyenként még a 20. században is elevenen élt.

Ő az első Habsburg, akinek alakja a magyar folklórba bekerült,

és az összegyűjtött – műfajilag és tematikailag különböző – hagyományok átvizsgálása után megállapítható, hogy a róla fennmaradt kép javarészt pozitív. Mellékesen megjegyezve még a magyarok szívéhez oly közel álló Erzsébet királynéról is maradtak fenn őt kedvezőtlen színben feltüntető szövegek, teszi hozzá.

A szerkesztő felhívja a figyelmet: bár a királynő emlékezete a birodalom népeinek körében általánosnak mondható, különösképp a magyar néphagyománynak vált központi szereplőjévé, egyik legnépszerűbb monda- és anekdotahősévé, olyannyira, hogy sok tekintetben sajátosan magyar folklóralaknak tekinthető.

A millenniumi emlékmű egykori bronzszobra a gödöllői kastély parkjában. Zala György műve, 1911

Összesen 58 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés