Eredetileg egészen másról akartam diktálni

„Eredetileg egészen másról akartam diktálni, amikor Ágnes (az asszisztens) megnyomott egy távirányítót és fényár öntötte el az irodát. Az iroda az enyém, de harminc év alatt nem jöttem rá, hogy a fényerő szabályozható. (Egyszer éjszaka Párizstól Budapestig vezettem egy napszemüvegben, mert azt hittem, hogy éjjellátó szemüveg.)

Mit ád isten, eszembe jutott egy régi barátnőm, aki többször is javasolta, hogy írjak a negyvenes szingli nőkről egy riportkönyvet. Orvos a lelkem, mesélte, hogy ő páciensekkel nem randizik, de: »,Hát Henrik, ez egy igazi férfi. Negyvenes, elvált, gyerek nincs, jól menő üzletember, drága cuccokat hord, de visszafogottan, ráadásul nem csak ápolt, de sportos is, legalább olyan magas, mint maga, ja, és szórakoztató, de nem tolakodó. Lényeg az, hogy pénteken vele vacsorázom, én nagyon sokat várok ettől a találkozótól, a jövő héten hívjon meg ebédre a Robinsonba és mindent elmesélek!«

Pénteket követő kedd, ebédidőben a Robinson (A Szépművészeti Múzeum mellett a tavon cölöpökön áll, a pincérek kedvesek, körben a víz vagy tele van szeméttel, vagy nem.). Szingli barátnő:

»Hát Henrik, egy rohadt nagy kocsival jött értem, rögtön megkérdezte, hogy milyen zenét szeretnék, mondtam, hogy legyen Dmitri Shostakovichtól a The Second Waltz. Megnyomott valamilyen gombot a műszerfalon, és nem csak hogy elárasztotta a zene az autó belsejét, de az anyósüléssel szemben felbukkant egy monitor és megelevenedett a bálterem. Nyilván egy kétszeres Michelin-csillagos étteremben vacsoráztunk. Javaslatára olasz fogásokat választottunk, én egy Pizza Margheritával kezdtem, előre megmondtam Péternek, hogy borzasztó éhes vagyok. Aztán az ő javaslatára Frittura Regionale Di Paolo Barrale következett, közben a sommelier javaslatára egy-egy pohár Vino Aglianico-t kortyoltunk. Desszertként egy magyar különlegességet választottam, répatorta air fryerben. A pezsgővel voltak gondok, Péter hozatott egy-egy palack Mummt és egy Moet Chandon de a Laurent Perriert, de én ragaszkodtam a kedvencemhez, a kék címkés Hungaria Dryhoz. Szerencsétlen pincér elmotyogta, hogy ők ilyen márkát nem tartanak, aztán Péter hívatta az üzletvezetőt. Egy perc múlva ugyanaz a pincér télikabátban rohant ki az ajtón, negyedórán belül kellő hőmérsékleten ott volt a Hungaria Dry. Tényleg mámoros hangulatba kerültem, úgyhogy amikor Péter megkérdezte, folytathatnánk-e a pezsgőzést nála, bólintottam, hogy persze. A kocsijában, azt hiszem Bentley volt, próbálta kitalálni, hogy melyik a kedvenc parfümöm, aztán megnyomott egy gombot és nagyon finoman és diszkréten, de körbevett minket a Chanel Allure utolérhetetlen illata. Valahol Budán egy sziklafal előtt álltunk meg, Péter elővett egy távirányítót, megnyomott egy gombot, a szikla kettévált és mi beállhattunk egy diszkrét garázsba. Egy másik gombbal elővarázsolt Péter egy liftet, aztán egy újabb gomb segítségével átjutottunk egy páncélajtón és ott találtam magam egy hatalmas nappaliban. Péter a távirányítóval szabaddá tette az ablakokat. Előttem volt a Duna, mögötte Pest és mintha Péter kitalálta volna a vágyaimat, Liszt: Szerelmi álmok c. darabja csendült fel Ránki Dezső tolmácsolásában. Péter elnézést kért, hogy nem tart otthon kék címkés Hungaria Dry pezsgőt, de ha ragaszkodok a hazai márkákhoz, melegen ajánlja nekem a kedvencét, a 2018-as KreinbacherPrestige Brut-ot. Bólintottam és egy újabb gombnak hála, a falból előkerült egy bárszekrény és már kortyoltuk is a hazai nedűt.

Péter felajánlotta, hogy megmutatja a házát. A távirányítóval hívta a liftet. Mondta, hogy kezdjük az alsó szinten az uszodával. Huszonöt méteres, feszített víztükrű medencét láttam, a huszonnyolc fokra temperált víz miatt gyönyörű kék színű fólia fedte be a víztükröt, amit a távirányító pillanatok alatt felgöngyölített. Péter megkérdezte, hogy rábízom-e a zenét. Nem csalódtam, Georg Friedrich Händel Vízizenéje csendült fel. Gondoltam, megviccelem Pétert és megkérdeztem, hogy ugyanezt el tudná-e fütyültetni Hacki Tamással. Henrik, el tudta játszatni. Na, de akkor én voltam soron, hogy megvicceljem Pétert. Megkérdeztem, hogy ő is szereti-e a Forró vízi zenét? Nyomkodta a távirányítóját, de hiába. Kérdeztem, hogy van-e könyvtára, mondta, hogy van, a legfelső szinten. Távirányító, lift és már fent is voltunk. Péter azt mondta, hogy a könyvtárszobát Franciaországból hozatta haza, ez éppen akkor volt, amikor a Puskás Akadémiával a Loir-völgyében edzőtáboroztak. A La Rochefoucauld család, amelyik a 12. századig tudja visszavezetni a vérvonalát, éppen akkor számolta fel az egyik kastély raktárkészletét. Péter bevallotta, hogy némi tusakodás után tudta megvenni a könyvtárat, mert a baráti társaságból többen is licitálni akartak és nem csak Lölő, de még a kis sajtós a TV2-ből is csorgatta a nyálát. Mindegy, amikor Péter mondta, hogy a könyvtárban olvasni is kell, mind a ketten visszaléptek. Na, akkor kijátszottam az aduászt, hogy én Charles Bukowskitól a Forró vízi zenét szeretném kézbe venni. Péter nem jött zavarba, azt mondta, hogy nézzük meg a hálószobát. Lelifteztünk egyet és hát igen, a hálószoba ámulatba ejtett. A falakon csak és kizárólag a Magyar Művészeti Akadémiától kölcsönzött képek voltak, Péter mondta, hogy hetente cserélik őket, hogy senki ne sértődjön meg, aztán a távirányítóján három gombot nyomott egyszerre, a pirosat, egy fehéret meg egy zöldet. A falból felbukkant egy franciaágy, aztán két oldalt egy-egy éjjeliszekrény és egy ezüst tálcán ott volt egy óvszer Puskás Öcsi bácsi dedikációjával. Akkor én azt mondtam, hogy kedves Péter, és folytattam volna, de ő közbevágott, hogy ő vitéz. Na, szóval mondtam, hogy vitéz Péter, kérem a távirányítót, mert érdekel, melyik az a gomb, amit ha megnyomok, a sliccén lemegy a cipzár és kipattan a farka. Péter könnyezett, aztán amikor simogattam a haját, bevallotta, hogy eredetileg a nullás gomb volt az, de pár éve beragadt és azóta nem is használja, de mondta, ha kell, a lifttel fel tudja hozatni a garázsmestert, leellenőrizte, Kubatov ajánlotta, igazi tökös, magyar legény a Groupama Arénából.«

Még nem fejeztem be a Magyar lányok, magyar anyák c. könyvemet, de ha valaki szeretné elmesélni a történetét, privátban jelentkezzen!”

Nyitókép: képernyőmentés