A kormányok 2020-ban annyi pénzt injektáltak a gazdaságba, hogy a fogyasztók még két évvel később is csak ülnek annak nagy részén
– csak az Egyesült Államokban mintegy 1,5 milliárd dolláron. Az amerikai és az európai vállalkozások beruházásai alig csökkentek. A kormányok továbbra is költekeznek. Emiatt gondolja Sharma, hogy a következő visszaesés a vártnál később következhet be, amit a legutóbbi amerikai GDP-adatok is alátámasztanak, amelyek egyelőre igen rugalmas gazdaságot mutattak.
Viszont, amikor a világméretű ösztönzők a 2023-as év végére végleg kifogynak, a következő visszaesés, ha egyszer bekövetkezik, nem biztos, hogy olyan gyorsan elmúlik. A fő gócpont az infláció. Ez most majdnem olyan gyorsan csökken, mint ahogyan tavaly megugrott – amint az ellátási láncok normalizálódnak, és ahogy a zárlatok vége miatt felszabadult és az ösztönző intézkedések által felpörgetett „bosszú-költekezés” lecsillapodik. De Sharma szerint nem valószínű, hogy a pénzromlás üteme visszatér a járvány előtti 2 százalék alatti szintre.
A Covid legmaradandóbb öröksége a munkára és a bérinflációra gyakorolt hatása lehet. Minden nyolcadik ember azt mondja, hogy nem tervez visszatérni a járvány előtti tevékenységeihez, beleértve a munkát is. Minden korosztályban lezuhant a ténylegesen ledolgozni kívánt munkaórák száma, és a hozzáállásuk is megváltozott. A közösségi média ünnepli a „csendes kilépést” és a „cselekedj a béred szerint” – vagyis tedd azt, amiért fizetnek, és ne többet…
Sharma idéz a vezérigazgatók interjúiból, akik azt mondják, hogy évtizedek óta először van „árképzési hatalmuk”. Az áruk, például az autók inflációja gyorsan lassul, de a szolgáltatásoké már inkább beragad. A Fed egy speciális indexet követ az olyan „ragadós szolgáltatásokra”, mint az ingatlanok és a szabadidős tevékenységek – amelyekben az árak egyébként hagyományosan lassan mozognak –, és ez emelkedik.