Völner Pált, Horváth Csabát, Varga Zoltánt is ártatlannak tartja az ügyvédje, és ezt a legkomolyabban gondolja

2022. december 7. 21:00
Papp Gábor ismert politikusokat, cégvezetőket, médiaszemélyiségeket védett sikeresen, és véd most is, de nem tekinti magát sztárügyvédnek, s igyekszik magát távol tartani a politikától. Interjúnk.

Hogyan lett Varga Zoltánnak, a Central Médiacsoport vezetőjének, a 24.hu tulajdonosának a védője?

Ez ügyvédi titok, s magáról az ügyről sem mondhatok túl sokat. Annyit azonban igen, hogy a NAV költségvetési csalással gyanúsította meg, de Varga Zoltán ártatlan, nem követett el bűncselekményt. A konkrét álláspontomat azonban a nyomozóhatósággal fogom közölni, nem az újságon keresztül üzenem meg.

Csak azért kérdeztem, mert a médiavállalkozót a közvélekedés a politikai térfél bal oldalára helyezi el, ugyanakkor ön védi Völner Pált is, aki pedig az Orbán-kormány államtitkára volt. Az ügyvédi körökben pedig általában az a szokás, hogy vagy ennek, vagy annak a politikai tábornak a reprezentánsait képviselik.

Én a leghatározottabban visszautasítom, hogy ügyvédi politikai körök léteznének, bárki is terjeszti ezeket, másfelől nem vagyok, nem voltam, nem leszek párttag, és nem vagyok beágyazva egyetlen politikai oldalhoz sem.

Eddigi pályafutásom során igyekeztem magam távol tartani a politikától, és ez így lesz a jövőben is.

De távol tudja magát tartani?

Nehezen, hiszen ma már nem könnyű bármiből is kivonni a politikát, legyen ez a közéletnek bármely szegmense – média, kultúra, sport vagy más –, amit én nagyon rossz tendenciának tartok. Természetesen nekem is van határozott véleményem a világban, Magyarországon történtekről, de ezt nem osztom meg a nyilvánossággal, nem tartozik másra. A politikai szempontoknak, motivációknak pedig semmilyen szerepük nincs, amikor arról döntök, elvállalok-e egy feladatot vagy sem – ez alól egyetlen kivétel van, szélsőséges politikust, embert nem védenék –, az ügyeimben szigorúan jogi, szakmai alapon járok el.

Azért vannak ellenpéldák is, Magyar Györgyről nehezen tudnám elképzelni, hogy egy fideszes politikus védője lenne, illetve Futó Barnabásról, hogy egy DK-snak.

Nevesíteni én nyilván nem fogom a kollégáimat, de olyan ügyvédekről vagy ügyvédi körökről én nem tudok, amelyek csak meghatározott politikai oldal reprezentánsait lennének hajlandóak védeni, vagy politikai alapon döntenének ügyeikről. Az ügyektől függetlenül pedig az ügyvédeknek nem tilos, hogy politizáljanak, így van, aki megteszi, más nem,

ez habitus és életfelfogás, életcél kérdése. 

Az előbb említette, hogy gyakorlatilag a teljes a közéletre rátelepedik a politika. Mennyire igaz-e az igazságszolgáltatásra?

Az meggyőződésem, hogy a bíróságokról kiszorult a politika, de mielőtt még felhozna aktuális ügyeket, sietve hozzáteszem, a büntetőügyekről beszélek. A praxisomban – én közigazgatási és polgári ügyeket nem vállalok – nem találkoztam olyan esettel, amikor a bírákat a politika befolyásolta volna. A tárgyalóteremben semmiféle jelentőségük nincs az esetleges politikai jellegű megnyilvánulásoknak. 

Ezzel viszont azt mondja, hogy a rendőrség és az ügyészség munkáját érinti a politika, hiszen ez a két terület is része az igazságszolgáltatásnak.

Jól gondolja, ezt állítom, ügyvédként ugyanis ezt tapasztalom. Ezt a folyamatot azonban nem szeretném nagyon minősíteni, mert nem rám tartozik, de végtelenül szerencsétlennek tartom. Én próbálok a magam lehetőségei szerint arra törekedni, hogy a politika árnyékát is kiszorítsam az ügyeimből. 

Tud vagy akar példákat mondani? Ha nem teszi, a levegőben lóg ez a megjegyzése.

Ha konkrétumokat mondanék, akkor ügyeket kellene nevesíteni, ezzel pedig bevonzanám a politikát, amivel magamnak mondanék ellent és az ügynek tennék rosszat. Annyit azonban kijelenthetek, hogy az elmúlt években többször éreztem a nyomozati szakaszban – amelyet az ügyészség irányít, a nyomozás kereteit az ügyészség határozza meg, a rendőrség jogkörei jóval korlátozottabbak, mint 10-15 évvel ezelőtt – politikai motivációt, s ekkor nagyon finoman fogalmaztam. De azt a gyakorlatot is nagyon ártalmasnak tekintem, hogy folyamatban lévő nyomozások anyagai kikerülnek a sajtóhoz és ezzel ügyvédeket hoznak hírbe.

Sajtószempontból nyilván nagy fogás a nyomozati anyag megszerzése,

de nekem védőként és az ügyfelemnek is kifejezetten hátrányos, ez történt a Völner-ügyben is. 

Ezek a papírok nem ügyvédektől jutnak el a lapokhoz?

Honnan veszi ezt?

Nem egy ilyen esetről hallottam már.

Akkor hadd mondjak el egy-két konkrét példát. Én védem Horváth Csabát, Zugló polgármesterét is. Őt azért gyanúsították meg, mert valaki terhelő vallomást tett rá. S ez a vallomás másnap vagy harmadnap megjelent az egyik újságban. S nem csupán a szöveg tartalma, hanem a konkrét jegyzőkönyv lefénymásolva, amelyet egyébként én még azóta sem kaptam meg, a hatóság ugyanis a nyomozás érdekeire hivatkozva tagadja meg tőlem, hiába kértem többször is. Varga Zoltán esetében pedig a kihallgatása után tíz perccel jelent meg az újságban mit tartalmaz a feljelentés, amit szintén nem kaptam még meg. Ön szerint ezek hogyan jutottak el a sajtóhoz? 

Fogalmam sincs, ön úgy véli, a nyomozóhatóságtól?

Ilyet én nem állítok, mert nincsenek rá bizonyítékaim, de azért természetesen megvan a véleményem. Csupán azt szeretném, hogy amennyiben zavarja a hatóságokat, hogy olykor kikerülnek információk a nyilvánosság elé, akkor jó lenne, ha egyforma érzékenységet mutatnának minden esetben, ma ugyanis az a jellemző, hogy időnként ezt nagyon zokon veszik, máskor viszont egyáltalán nem törődnek vele, sőt. Arról nem is beszélve, hogy

bizonyos ügyekben az újságból szerzek tudomást a vádemelésről,

ahelyett, hogy a sajtó tájékoztatását megvárnák, amíg az érintettek megkapják a vádiratot. De azt is jó néven venném, ha ön revideálná az álláspontját, amit az ügyvédekről mondott.

Átgondolom. Ön most Varga Zoltán, de korábban Völner Pál vagy éppen Horváth Csaba, illetve még régebben például ifjabb Knézy Jenő ügyében is azt mondta, hogy ártatlanok. Értem én, hogy a védencei érdekei ezt kívánják meg, de mennyire gondolja komolyan ezeket a kijelentéseit?

A legkomolyabban. Ha ezt mondom, akkor erről meg vagyok győződve, ezek nem a sajtónak címzett demagóg megjegyzések.

Pedig általában az ügyészségek állításai, közleményei nagyon meggyőzőek szoktak lenni, amikor valakit meggyanúsítanak, megvádolnak.

Az ügyeket konkrétan nem ismerők számára lehet, hogy meggyőzőnek tűnnek, de nekem gyakran tűnik úgy, hogy a tényeket, bizonyítékokat sajátosan, egyoldalúan tálalják a közönség számára. Én nem is szoktam a sajtóban ezekkel az állításokkal érdemben vitatkozni – ilyenkor mondom csupán azt, hogy én viszont ártatlannak tartom őket –, mert ez nem a nyilvánosságra tartozik, a jogvitákat máshol, a hatóságok, bíróságok előtt kell lefolytatni. De hogy nem a levegőbe szoktam beszélni, hadd mondjak el néhány példát. Volt olyan időszak a praxisomban – ez nagyjából 2010-ben kezdődött és eltartott majdnem az évtized végéig –, amikor 8-9 esetben nagyon súlyos vádak alól sikerült minden ügyfelemet bűncselekmény hiányában felmentetni, közülük többen előzetes letartóztatásban is voltak. Pedig

Magyarországon a váderedményességi mutató közel van a 100 százalékhoz,

akit tehát az ügyészség a bíróság elé állít, az nagy eséllyel arra számíthat, hogy el is ítélik. Én védtem például a Hagyó-ügyben Demszky Gábor volt tanácsadóját, Mesterházy Ernőt, továbbá Fekszi Márta államtitkárt, a moszkvai nagykövetség ingatlanának eladása miatt, Szabó Pál volt közlekedési minisztert, a Magyar Posta egykori vezérigazgatóját a Posta-palota ügyében, emellett fővárosi cégvezetőket döntően hűtlen kezelés miatt: Kovács Lajost, a Főtáv, Ferenci Tibort a Gyógyfürdők, Bielek Pétert a Főkefe vezérigazgatóját. S két politikus is ebbe a körbe tartozik, egyikük Pásztor Béla, Veresegyház „örökös” polgármestere, illetve Lakos Imre, Újbuda egykori alpolgármestere. Ezekkel a példákkal nem dicsekedni szeretnék, csupán azért említettem meg, hogy érthető legyen, nem véletlen szoktam kijelenteni valakiről, hogy ártatlan, másrészt rávilágít arra is, hogy a büntetőbíróságok valóban függetlenek és pártatlanok. 

De azért feltételezem, hogy előfordult már, hogy az ártatlannak hitt védencét jogerősen elítélte a bíróság?

Persze, olyan ügyvéd nincs, akivel ilyen még nem történt meg.

S ilyenkor továbbra is meg van róla győződve, hogy az illető nem követett el bűncselekményt?

Meg, az ítéletek nem változtatják meg a véleményemet.

Akkor ezek justizmordok.

Nem feltétlenül, ilyen esetekben a bíróság másként értékeli a bizonyítékokat. Azt persze nem állítom, hogy ezeket az eseteket jól élem meg, sokszor megviselnek.

Mondana erre példát?

Ilyen volt a szörnyű West-Balkán-ügy. Ha valaki nem emlékezne rá, a Nyugati pályaudvar melletti szórakozóhelyen 2011 januárjában

három fiatal halt meg, miután a hatalmas tömegben pánik tört ki,

és szó szerint egymást taposták az emberek. Az ügyfelemet, a helyiséget bérbeadó cég egyik ügyvezetőjét, Szalontai Győzőt elítélték halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt, s letöltendő szabadságvesztés büntetést kapott. Nem azt állítom, hogy a tragédiáért senki nem felelős, csupán azt, hogy ő ártatlan volt, nem követett el bűncselekményt. A bíróság azonban másként látta, amit kénytelen vagyok tudomásul venni, bármennyire is nehezemre esik.

Ezek szerint amikor valakiről nem jelenti ki, hogy ártatlan, nem is tartja annak?

Ez a megjegyzése különös logikára vall... Adódhat úgy, hogy az illető a hatóság előtt beismeri a bűncselekmény elkövetését, akkor nyilván én sem az ártatlanságát hangoztatom, másfelől pedig a legtöbb ügyemben azért nem közlöm, hogy ártatlan a védencem, mert nem kérdeznek meg róla. 

Önt a sajtó, vagy legalábbis egy része – akár az előbb említett ügyei, védencei miatt is – sztárügyvédnek tartja. Egyetért ezzel a minősítéssel?

Kifejezetten nem. Egy ügyvéd lehet ismert, elismert, de nem sztár. Szerintem nincs ilyen, hogy sztárügyvéd, a két fogalom, a sztár és az ügyvéd nem fér össze. S az is érdekes, hogy csak azokra az ügyvédekre aggatják rá ezt a minősítést, akik büntetőügyekben járnak el, talán azért, mert ők ismertebb embereket védenek, ezek az ügyek pedig jobban érdeklik a nyilvánosságot. Holott az az ügyvéd, aki bonyolult, összetett polgári ügyeket, cégügyeket képvisel vagy old meg, elképzelhető, hogy sokkal nagyobb szakmai sikereket ér el, mint aki büntetőügyekkel foglalkozik, az előbbit mégsem tekintik sztárnak. Egyébként pedig ne gondolja, hogy az ügyfeleimnek számít, hogy korábban kiket és hogyan védtem, csupán

az érdekli őket, hogy az ő ügyükben érjem el a lehető legjobb eredményt.

De a megítélésének biztos jót tesz, nyilván több megbízatása lesz, miután elmondhatja magáról, hogy ügyfele volt a már szóba kerültek mellett például Juszt László, Udvaros Dorottya, ifjabb Knézy Jenő is.

Attól, hogy valaki ismert, nem biztos, hogy bonyolult az ügye, vagy hogy nehezebben megoldható, sőt. Tehát amikor őket képviseltem, nem feltétlenül kellett komolyabb vagy más teljesítményt nyújtanom, mint más esetekben. Egyébként sem attól lesz több ügyfelem, hogy hozzájuk hasonló embereket védek, és erről írnak az újságok, hanem attól, hogy elterjed a híre annak, hogy jól végzem a munkám, így ajánlanak egymásnak.

Én készítettem interjút egy azóta sajnos már elhunyt, de valóban nagyon ismert és elismert ügyvéddel, Bárándy Györggyel, aki nem tiltakozott, amikor sztárügyvédnek neveztem.

Bárándy Györgyöt nagyra becsülöm, tisztelője vagyok a pályafutásának, de nem vagyunk egyformák. Továbbra is azt állítom, sztárokat a filmvásznon, a futballpályákon kell keresni – nekik ugyanis vannak rajongótáboraik – és nem a tárgyalótermekben. 

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A többiek még sárosabbak, te butus!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés