A nosztalgiába burkolózó liberális szubkultúra tagjai siratják az ifjúkorukat

2022. május 16. 11:11

Megadja Gábor
Facebook
Belevénültek a lázadó pózba, ami teljesen testidegen már harminc éve.

„Mindig megdöbbenek azon, hogy akik a leginkább kritikusnak, formabontónak, eredetinek gondolják magukat, a leginkább földszintes közhelyeket képesek eredeti gondolatként elkönyvelni. Például: lehetnénk akár Csehország is. Hú, bazmeg, Csehország! Bárcsak Csehország lennénk! Ezt képes szülni az értelmiség? Egy nagyon szűk, nosztalgikus, harminc évvel ezelőtti érzületeibe szerelmes csoportosuláson kívül ki az anyám gondol ilyesmire? Ez esetben pedig Mucsának (és a Földművészeti Egyetemnek) igaza van, semmi szükségünk értelmiségre.

Aztán van az is, hogy Orbán tényleg elhitte, hogy vezetni tudná az Egyesült Államokat. Ehhez képest az Egyesült Államokat ma Anti bácsi vezeti, aki megijed a húsvéti nyuszitól, összetéveszti Ukrajnát Magyarországgal és Iránnal, valamint a képzeletbeli barátaival fog kezet. Micsoda minőségi különbség, miket nem gondol ez az Orbán!

A rendszerváltoztatás óta eltelt időszakban mindössze az derült ki, hogy egy liberális szubkultúra mégsem tudja irányítani az egész országot. Pech. Közben a világ nagyon más lett, a »Nyugat« délibábos varázsa is megszűnt létezni, a magyarok önbizalma nőni kezdett, és már nem csak a liberális szubkultúra kiváltságos tagjai tudnak hétvégente sztéket zabálni. Ez fáj nekik kurvára. Ezek a privilégiumok már nincsenek meg nekik, és a sztékzabáláshoz nem kötelező tartozék a mocskosul unalmas liberális dogmák emésztés nélküli ismételgetése, hogy a sztéket osztogatók hajlandóak legyenek a delikvenst odaültetni az asztalhoz.

A »parasztok« győztek, »Mucsa« győzött. Köszönik, jól elvannak, miközben a nosztalgiába burkolózó liberális szubkultúra tagjai siratják az ifjúkorukat. Belevénültek a lázadó pózba, ami teljesen testidegen már harminc éve, és ami ma már vagy komikus, vagy tökéletesen jelentéktelen. Empatikusabb pillanataimban (ezekből kevés van) még talán sajnálom is őket.”

Nyitóképünk illusztráció. Részlet az „Élni hívlak” című kampánydalból. Fotó: YouTube

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azért ők még mindig sztéket zabálnak, és közben sajnálkoznak, hogy mennyi a szegény ember, milyen nehéz az élet. Az ő fejük lett nehéz, az élet egyre könnyebb.
Ezek az emberek mindig szerettek panaszkodni.
Sosem tudták jól érezni magukat Magyarországon.

Egyetértek. Ennyi ésszel pont jó helyre került.

Eichmann-t kihagytad.

Nem is földszintes, hanem alagsori közhelyeket puffogtatnak. De állandóan.
A hatalomtalanság miatti súlyos regresszióba estek bele.

Az ajtókereteket kell átrakni miatta, akkora arca van.
A demokratikusnak becézett oldal a gyengéje, mit csináljon?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés