Antipártból befutó – a Zöldek lehetnek az idei év nyertesei Németországban

2021. április 29.
A hetvenes évek radikalizmusában született, majd évtizedekig edződött a politikában, s mostanra a maga képére formálta a korszellemet: a Zöldek mozgalma Németország legnépszerűbb pártja lett.

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban

 

Amikor 1985. december 12-én Joschka Fischer hófehér Nike tornacipőben letette a miniszteri esküt a wiesbadeni parlamentben, egyértelművé vált, hogy a nyugatnémet pártrendszerben és politikában alapvető változások időszaka kezdődött. Harmincöt év elteltével, amikor 2021. április 20-án,közvetlenül Annalena Baerbock kancellárjelöltségének bejelentése után a Forsa kutatóintézet felmérése a Szövetség 90 – Zöldeket hozta ki Németország legnépszerűbb pártjának, tagadhatatlanná vált a tömörülés áttörésének és polgárosodásának sikere. Az egykori antipárt az idei szövetségi választás legnagyobb nyertese lehet. Hogyan jutott el idáig? 

Tiszta lappal

A Zöldek volt az első olyan politikai formáció,

amely megtörte a klasszikusan háromosztatú német pártrendszert,

mégpedig két szempontból is. Egyrészt az első olyan erő volt, amely a hetvenes évek végén szót követelhetett magának a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) és a Szabad Demokrata Párt (FDP) dominálta világban, addig ugyanis csak ezek az alakulatok tudták megugorni a törvényhozás ötszázalékos bejutási küszöbét. Másrészt a Zöldek volt az első olyan országos párt is, amely nem egy korábbi formáció reinkarnációjával vagy szakadásával jött létre. 

Zöldküldöttek 1980 júniusában Dortmundban. Jobbra Joseph Beuys, a hetvenes-nyolcvanas évek emblematikus művésze, szobrásza. <br> Fotó: REUTERS / Imago Images / Klaus Rose

Bár a pártot ma a legtöbben a baloldallal és a környezetvédelemmel kötik össze, a Zöldek valójában nem csak ebben a világban gyökerezik. A kezdeti időszakban, a hetvenes évek közepén a Német Szövetségi Köztársaságban gombamód szaporodtak a politikai status quo ellen küzdő politikai mozgalmak és polgári kezdeményezések. E csoportosulásokat elképesztő ideológiai sokféleség jellemezte, lényegében a teljes politikai skálát lefedték. Volt azonban néhány közös elv, amely összekötötte őket, például a gazdasági növekedés környezetet kizsákmányoló modelljének kritikája vagy éppen az atomenergia katonai és békés célú felhasználásának határozott elutasítása. Nem unatkozó nagyvárosi hippik csoportosulásaiként kell elképzelni e mozgalmakat, sőt kifejezetten erősek voltak az új atomerőművek létesítését ellenző vidéki hangok.

Mindebből az is következik, hogy amikor 1980-ban létrejött a Zöldek nevű párt, sok pólus volt jelen benne. Volt polgári-konzervatív és maoista csoportja is, ezért kezdettől fogva valós veszélyt jelentett a szétszakadás.

Az egyértelmű gondolati profil kialakítása számtalan belső konfliktussal is járt,

amelyek gyakran évekig tartottak. Eközben pedig jöttek az első sikerek is. A párt egyik elődje már 1979-ben bejutott a brémai törvényhozásba, a szövetségi politikában pedig az 1983-as előre hozott választás hozta meg az áttörést – ekkor a Zöldek 27 képviselőt delegálhatott az 520 fős bonni parlamentbe.

Ez az időszak meghatározó döntéseket is hozott. A párt egyik fellegvárának számító Hessenben ugyanis elég hamar kormányközelbe került a Zöldek, a tartományi szervezet pedig már 1983-ban hozott egy olyan határozatot, amely engedélyezte a koalícióalakítást az SPD-vel. Ez persze megosztotta a pártot, a radikálisabb szárnyak árulást kiáltottak – elvégre alig tíz évvel azelőtt éppen az hozta össze a sok különböző mozgalmat, hogy elegük volt az establishmentből. Innentől számítható a Zöldeket sokáig meghatározó realista–fundamentalista ellentét, amely hosszú ideig a párt egységét is fenyegette. A „realók” úgy gondolták, hogy a politikai rendszer belülről is megváltoztatható, a „fundik” viszont az eredeti elképzeléseknek megfelelően elzárkóztak ettől. Hessenben végül előbbiek győztek, és 1985-ben kormányra is kerültek – ennek a szimbóluma volt a magyarországi gyökerű Joschka Fischer tornacipős akciója Wiesbadenben. 

A régi, turbulens idők: Joschka Fischer Gerhard Schröderrel 2005-ben. <br> Fotó: REUTERS / Thomas Koehler

Azok a kilencvenes évek

Fischer párton belüli felemelkedése egyébként az újraegyesítés időszakában vett nagy lendületet. A két Németország összeolvadása borítékolható fenyegetést jelentett a Zöldek szövetségi pozícióira, elvégre

az új tartományokban semmilyen gyökerekkel nem rendelkezett a párt.

A német történelem e felemelő pillanata ráadásul el is vonta a figyelmet a Zöldek témáiról, amit az 1990-es, immár össznémet választás előtt még egy elhibázott kampánnyal is sikerült tetézni – így fordulhatott elő, hogy a következő törvényhozási ciklust a párt a Bundestagon kívülről volt kénytelen végigkövetni. Fischer viszont 1991-ben meg tudta erősíteni magát miniszteri tisztségében, ami a párton belüli pozíciójára is jótékony hatással volt. 

A Zöldek keleti áttörését nem nevezhetjük igazán sikeresnek. Az 1990-es választáson aránylag jó pozíciókat szerzett a keletnémet polgárjogi mozgalomból kinőtt Szövetség 90 (Bündnis 90) nevű mozgalom, amely három évvel később egyesült a Zöldekkel. Az összeolvadás rengeteg vitával járt, mert a keletiek úgy érezték, hogy a nyugatiak háttérbe akarják szorítani őket. Az egyesülés után egy évvel rendezett keleti tartományi választáson a frissen egyesült párt a szász-anhalti kivételével az összes parlamentből kiesett, a mélyrepülés egészen a kétezres évek közepéig tartott. Ezért is jelképes, hogy a párt idei kancellárjelöltjét a kelet-németországi brandenburgi szervezet adja; igaz, Annalena Baerbock a berlini fal túloldalán, Hannoverben született. 

Az 1994-es és az 1998-as szövetségi parlamenti választás gyenge eredményeket hozott, de részben a becsatornázott kelet-németországi szavazatoknak köszönhetően a párt vissza tudta küzdeni magát a Bundestagba. Az 1998-as választás viszont minden szempontból cezúrát jelentett a Szövetség 90 – Zöldek történetében: habár rosszabbul szerepelt ezen a voksoláson, mint a négy évvel azelőttin, a CDU bukásával megnyílt az út a szociáldemokraták előtt, akiknek viszont koalíciós partnerre volt szükségük. 

A Zöldek igent mondott a táncra, de az nem bizonyult olyan kellemesnek, mint amilyennek jósolták. A párt négy tárcát kapott – Jürgen Trittin egykori pártelnök a környezetvédelmi, Joschka Fischer a külügyminiszteri tisztségbe került –, de azonkívül, hogy a párt meg tudta mutatni, hogy a hatalomban is képes életben maradni,

a Gerhard Schröderrel való kormányzás súlyos dilemmák elé is állította.

Hiába pacifista párt a Zöldek, a német hadsereg a koalíciós kormányzása alatt elment háborúzni Koszovóba és Afganisztánba, amit sok tag és szimpatizáns elfogadhatatlannak tartott. Az ország romló gazdasági helyzete negatívan befolyásolta a vörös–zöld koalíció túlélési esélyeit, 2002-ben gyakorlatilag csak a Zöldek viszonylag jó választási szereplésén múlt, hogy az együttműködés esélyt kapott a folytatásra. Az igencsak turbulensre sikerült kormányzás viszont inkább az SPD nimbuszát tépázta meg, így természetesen nem is a Zöldek, hanem a nagyobbik koalíciós partner nyomására írtak ki új választást 2005-ben. A Zöldek azóta nem kormányzott szövetségi szinten. 

Veterán zöld: Winfried Kretschmann tíz éve vezeti Baden-Württemberget. <br> Fotó: REUTERS / Imago Images / Arnulf Hettrich

A középpártosodás felé

Bár a Zöldek az országos politikát a mai napig ellenzékből figyeli és alakítja,

a kétezres évek közepétől egyre több tartományi kormányban van jelen.

Ez a koalícióalkotásra vonatkozó addigi irányelvek felülírását is szükségessé tette: korábban csak a szocdemek jöhettek szóba partnerként, 2008-tól viszont már a CDU-val, 2009-ben pedig az FDP-vel is hajlandó volt együttműködni a párt. Ezek a koalíciók persze változó sikerrel működtek, voltak olyanok is, amelyek gyorsan összeomlottak. 

Szövetségi szinten viszont továbbra sem születtek meggyőző eredmények. Ez részben az elhibázott kampányoknak, részben pedig annak a következménye, hogy a Zöldek színeiben akkor nem politizált igazán népszerű, friss politikus. Jürgen Trittin és a párt más befolyásos politikusai, akik közül sokan már a Schröder-kormányokban is szerepet vállaltak, csak a kijózanító, alig 8,5 százalékos eredményt hozó 2013-as voksolás után döntöttek úgy, hogy teret engednek a „fiataloknak”. Ez nem jelentett azonnali sikert. A Cem Özdemir és Simone Peter vezette újak szövetségi szinten csak mérsékelt népszerűség-növekedést hoztak, hiába jöttek egymás után a tartományi sikerek. A 2017-es Bundestag-választás ismét halovány, 9 százalékos eredménnyel járt a Zöldeknek, pedig ekkor már nem csak a hagyományos fellegváraknak számító nyugati tartományokban alakultak kormányok a részvételükkel. 

A párt élén 2018-ban történt újabb őrségváltás, ekkor került az elnöki székbe a filozófus-író Robert Habeck és a nemzetközi jogász Annalena Baerbock.

A fiatalos duó irányítása alatt a Zöldek népszerűsége országszerte emelkedni kezdett,

de ez nem kizárólag Habeck lazaságának és Baerbock felkészültségének az eredménye. A párt malmára hajtja a vizet az egyre nyilvánvalóbb társadalmi elégedetlenség a CDU és az SPD kormányzati munkájával, valamint a környezetvédelem központi politikai témává válása. Nem elhanyagolható persze az sem, hogy a Zöldek ma egységesebb, mint bármikor: a szakadással fenyegető realo–fundi vita a múlté, és nincsenek már radikális szárnyak sem, amelyek elijeszthetik a mérsékeltebb szavazókat. A Zöldek visszavonhatatlanul középpárttá vált, a szeptemberi szövetségi választáson pedig minden valószínűség szerint országos szinten is befuthat.

Zöld siker a svábok földjén

A Szövetség 90 – Zöldek a kétezres években egyre jobban szerepelt a jómódú nyugat-német tartományok választásain – különösen északon –, a következő mérföldkövet mégsem ezek egyikében érte el. 2011-ben, közvetlenül a fukusimai atomkatasztrófa után a párt megszerezte a szavazatok negyedét a baden-württembergi választáson, így Winfried Kretschmann vezetésével szenior koalíciós partnerként alakíthatott kormányt Stuttgartban. Ez a Zöldek egyik legnagyobb sikere, Kretschmann azóta is a délnyugati tartomány élén áll, idén márciusban kapott felhatalmazást a harmadik kormány­alakításra.

Nyitóképen: Robert Habeck és Annalena Baerbock társelnökök egy 2019-es pártnapon. Fotó: REUTERS / Leon Kuegeler / File Photo

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ahogy szekularizálódik a német társadalom, úgy gyengül a CDU/CSU, s erősödnek a "pragmatikus", de végső soron nihilista Zöldek.

Hogy miért ilyen boldog a két ember, az ő terminológiájukban: 1-es és 2-es személy a képen, azt nem tudom, de nem is érdekel, csak elszomorít.
mert ami van, annak enblokk mindennek lehet, csak örülni, na ez az egy, amit éppen nem.
De ők boldog örömmel mégis wunderboldogok, wunderörülnek...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés